Seven Kingdoms Conquest

Grafika:
Egy eddig nem említett szempont, de nem is érdemes komolyabban belemenni. Ami a múlt heti elemzésben szereplő Race07-et jellemzi, az illik ide is. Elavultnak számító grafikai megoldások, régi motor hajtja a játékot. Igaz legalább 3D a terep, a magasan álló egység bónuszt kap látó- és lőtávolságra, de ez nem sokat számít az egyébként teljesen árkád RTS-ben. Körülbelül úgy néz ki, mint a Spárta, vagy bármelyik hasonló korábbi RTS, de 2008-ban különálló kiegészítőként sem állja meg a helyét megjelenésileg.

Kezelőfelület:
Eleinte kissé szokatlan megoldásokkal lehet pörgetni az építkezéseket, egységtoborzásokat, de amint az ember rájön arra, hogyan is működik a játék és melyik gomb pontosan mit takar, teljesen vállalhatóvá válik. Ennek ellenére kicsit fapados, kicsit elnagyolt a dolog, de legalább a használhatósága rendben van. Az összes fontos RTS irányítási lehetőség helyet kapott a játékban, így a megrögzött stratégáknak körülbelül az ismerkedés és az elsajátítás néhány percet vesz majd igénybe, a kezdők pedig nyugodtan elbíbelődnek mindennel egyébként is.

Játszhatóság:
Ha multira szánták, akkor is azt gondolom, hogy illett volna nem egy ilyen szedett-vetett kampányt csinálni. Ha lenne egy komolyabb történet, akkor nyugodtabban csinálnám meg ugyanazt huszonhatszor, mint anélkül. Ennek ellenére a teszt ideje alatt egyszer sem éreztem, hogy meguntam volna és elegem van belőle, inkább azt, hogy kissé álmosító a tempó, langyos a játékélmény és iszonyat idegesítőek a bugok.

Nehézség, AI:
A kampányban egyáltalán nem jellemző a kihívás, bármelyik pályáról legyen is szó. Mindegyik egy laza galopp. Igazán megizzasztani magunkat skirmishben lehet sok ellenféllel és nehéz fokozaton. Ami viszont baj, hogy itt is csak azért izzadunk, mert lehetetlen körülményeket teremtettünk magunknak, a gép túlerőben van. Egyébként látszik, hogy valami AI-t programoztak a játékba, mert egy erősebb csapatba belefutva a gép úgy dönt, hogy lelép inkább, képes visszafordulni, ha a bázisán lepjük meg, akkor sebtiben oda siet a fő seregeivel. Tud valamit, de egyébként butácska szegény. A diplomácia is szinte felesleges sztori.

Hangok és zene:
A zene csodás, ugyan kevés, mégsem lehet egykönnyen ráunni. Egy történelmi stratégiához illendő módon szimfonikus zenekar húzza a talpalávalót, hol nyugodt, hol háborús, hol dicsőséges temperamentummal, ahogy kell. A hangok közepesek, semmi extra. A pályák előtti narráció a szokott mesélő hang.

Összegzés:
Ez a játék egyszerre gagyi és jó. Legalábbis nagyon a határán van mindennek. Ennek ellenére az elavult grafika, a nevetséges kampány rész, a közepes AI és az egyéb apró-cseprő dolgok megpecsételik a sorsát. A játék azok számára ajánlott elsősorban, akik hobbi szinten játszanának stratégiai játékot, és van pár haver, akikkel gyaknák egymást. Az egyszerűen tanulható szabályok miatt ideális lehet nekik. A profik esetleg találhatnak benne némi örömet, de nem vennék rá mérget.