Pólusvándorlás okozta az Európa sebhelyeit

A Jupiter jeges holdján, az Európán látható hajlított felszíni jegyek arra utalnak, hogy a hold pólusai közel 90 fokkal vándoroltak odébb, jelentették be a Santa Cruzban, a Kalifornia Egyetem keretein belül működő Carnegie Intézet tudósai.

Ez a rendkívüli eltolódás egy folyékony óceán jelenlétére utal a jeges kéreg alatt, ami újabb lökést ad annak a feltevésnek, hogy a hold földönkívüli életet hordoz magában. A kutatócsapat a Voyager, a Galileo és a New Horizons űrszondák felvételein térképezte fel a holdon található hatalmas ívalakot formázó mélyedéseket, melyek egy hatalmas sebhelyként több mint 500 kilométeren át húzódnak a hold felszínén. 1500 kilométeres sugarával az Európa alig kisebb a Holdnál.


Az íves vetődések (fekete és fehér nyilak) több száz kilométeren szelik át a felszínt. A jobb oldalon látható függőleges fekete vonal 100 kilométernek felel meg
A mélyedések mintázatát összevetve azokkal a vetődésekkel, melyeket a forgási tengely eltolódása okozhat, a kutatók megállapították, hogy az Európa tengelye megközelítőleg 80 fokkal vándorolhatott odébb eredeti pozíciójából. A korábbi forgási tengely 10 foknyira húzódott a jelenlegi egyenlítőtől. A drasztikus eltolódás valószínűleg a sarkvidékeken felgyülemlő vastag jég eredménye lehet. "Egy forgó test akkor a legstabilabb, ha a tömeg a legtávolabb esik forgási tengelyétől" - magyarázta Isamu Matsuyuma, az Intézet egyik kutatója. "Az Európán a külső burok vastagságának váltakozásai egy tömeg kiegyensúlyozatlanságot okoztak, ezért a forgási tengely egy új stabil állapotba igazította át magát."

Ezt a változást nevezik "valódi pólusvándorlásnak". Ellentéte a látszólagos pólusvándorlás, melyet a lemez tektonika idéz elő. A Földön és a Marson is van bizonyíték valódi pólusvándorlásra, akárcsak a kissé más kategóriába eső szaturnuszi holdon, az Enceladuson. "Tanulmányunkkal az Európa is felkerül a listára, ami arra enged következtetni, hogy az égitestek sokkal hajlamosabbak a reorientációra mint eddig gondoltuk" - tette hozzá Matsuyama.

A tanulmánynak - mint a bevezetőben említettük - az Európa belsejében feltételezett folyékony víztömegre is vannak vonatkozásai. A tudósok elmélete szerint a hold jókora felszín alatti óceánnal rendelkezik, ami a Jupiter gravitációjából eredő árapály erők által keltett hőnek köszönhetően folyékony maradhat a jeges kéreg alatt. A hő és a víz együttes jelenléte pedig lehetségessé teheti az életet, annak ellenére, hogy a felszín alatti közeg el van vágva a Nap energiájától. "Az Európa nagyfokú reorientációja magyarázatot ad az íves mélyedésekre, a magyarázat pedig magában foglalja, hogy a külső jégburkot folyékony víz választja el a magtól. Tehát tanulmányunk független tesztet nyújt egy belső folyékony réteg létezésére" - összegzett Matsuyama.