Számítási felhőre épít a Windows-utód

Friss értesülések szerint a Midori kódnéven futó projekt (amely minden bizonnyal a Windows utódjának fejlesztését takarja) az egyre divatosabb számítási felhőre épít, számos feladatot kiemelve a hagyományos otthoni környezetből.

Véletlen egybeesés, hogy a Midori projektről éppen akkor láttak napvilágot az újabb információmorzsák, amikor részletes cikkben számoltunk be a számítási felhők koncepciójáról, előnyeiről és valószínű gyors térhódításáról. Ezúttal azonban hosszabb beszámoló jelent meg a többek szerint a Windows operációs rendszereket leváltani hivatott fejlesztésről, amelyben a megosztott, aszinkron jelleget, a régi és új platform ideiglenes együttélését, valamint bizonyos szolgáltatásoknak a szerverkörnyezetbe történő kiemelését húzzák alá.

A cikk szerint a Midori (Singularity) egy olyan projektet takar, amelynek keretében a Microsoft igyekszik lebontani a számítási felhők bonyolult rendszerét egyszerűbb interfészekre, amelyek a külső fejlesztők számára is könnyen érthetők és hasznosíthatók - ehhez a Windows kódjának egyetlen byte-ját sem használnák fel. Az elképzelt a jövőben az új, Midorira készült, valamint a régi windowsos alkalmazások akár közösen is futtathatók lennének, egészen addig a pontig, amíg utóbbiak végleg el nem veszítik befolyásukat. Az új aszinkron architektúra a feladatok egyidejű futtatására, illetve a helyi és megosztott erőforrások közös, hatékony felhasználására épülne, amelyben egyes komponenseket (így például az adattárolást) is távoli szerverek összessége, vagyis a felhő venne át. Ezzel csökkenne a hagyományos tárolókapacitás iránti igény, valamint egycsapásra megoldódnának a szinkronizációs problémák, hiszen a központi helyen tárolt adatokat és beállításokat bármilyen készüléken azonnal felhasználhatjuk.

Maga a Midori három különböző módon lenne futtatható: natívan a meglévő hardver teljes kihasználásával, a Microsoft által fejlesztett Windows Hyper-V alatt, vagy akár egy hagyományos Windows-szál részeként (a később megjelenő operációs rendszerekben). A cél a szoftverek elválasztása a hardvertől, még több virtualizációval és platformfüggetlenséggel (valami ilyesmin alapul a Java koncepciója is). Az Eric Rudder vezette csapat elképzelése szerint az egyes alkalmazások több eltérő környezetben, így például p2p-hálózatokon, vagy a megszokott szerver-kliens, illetve a felhőt alapul vevő felállásokon is futtathatók lennének. A projekt részeként extrém multi-threading technológiák is megszületnének, amelyek a jelenleginél jóval magasabb számot engedélyeznének a többszálas üzemmódban.

Az operációs rendszer két részre osztott kernelre támaszkodna: az alsó rész felelne a hardverért és a környezetért, a felső rész pedig a teljes funkcionalitásért. A Resource Management Infrastructure (RMI) névre keresztelt keretrendszer feladata lesz az erőforrások, a kvóták és beállítások kezelése, az I/O sávszél, a memória, az energiafelhasználás és a válaszidő folyamatos monitorozása mellett. Az energiafelhasználáson alapuló feladatütemezés különösen jól jöhet a mobil eszközöknél - itt számításba jöhet egy "vékony platform" létrehozása, ám erről még nincs végső döntés Redmondban.

Ugyanígy nem született még döntés a kezelőfelületről sem: még folynak a viták arról, milyen absztrakciókkal lehetne a legjobban kezelni a hagyományos határokat átlépő alkalmazásokat, hogyan vegyítsék a kliens programok megszokottan gazdag felületét a webalkalmazások visszafogottabb külsejével. A programozásban a .NET platform kapja majd a főszerepet (a Bartok compilerre támaszkodva), itt azonban szintén sok munka vár még a fejlesztőkre, a megfelelő multitaskot, illetve a feladatok egyéb komponensekre, így például a grafikus vezérlőkre történő átruházását illetően.