Need for Speed: Undercover

Grafika: Tri-City városa ugyan hatalmas és jól elkülöníthető környezeti elemekből építkezik, de pont emiatt érezzük üresnek és kihaltnak. A grafikus motor a korábbi maradt, és a memóriakezelésből fakadó hiányosságok miatt döcögősen fut. A részecskeeffektek a füsttel és a szikrákkal tetszetősek, ám a HDR túlzott alkalmazásával és az gyengén megcsinált aszfalt kialakításával túlságosan jellegtelen, valamint az árnyékok is csak közelről nézve elfogadhatók. A járművek aprólékosan kidolgozottak, ám némi összecsapottságot véltem felfedezni néhányuk textúrázásában.

Kezelőfelület: A térkép előhívásával rögtön elénk tárulnak kihívásaink, és egy gombnyomással máris új versenyt kezdhetünk. De éppen az irányítás miatt lett túlságosan gyermekded az Undercover: a fizikát teljesen semmibe veszi. Talán túlságosan elmentek az átlagfelhasználók irányába. A menü puritán, ám részletes statisztikát kapunk az Államnak okozott kár mértékéről. Sokaknak irreálisnak hathat a kezelőfelület, ám tény, hogy mindenféle gyakorlat nélkül tökélyre vihetjük a látványos versenyzést.

Játszhatóság: Csak pislogunk a sablonokkal teli történeti szálon, de az élőszereplős átvezetők legalább valami dögös hangulatot kívánnak prezentálni. A monoton megmérettetések egy idő után unalmassá válnak, igazán kevés újdonságot kínál az Undercover. A tonnaszám megtalálható ugyanolyan kihívás nem köti le huzamosabb ideig a játékost, pedig a karrier kimondottan hosszú. Az autócsodák száma több mint félszáz, ami elismerésre méltó, egyedül a korábban beígért Ferrarikat hiányoltam a repertoárból. Alapvetően a hangulat hiányzik a játékból, egyedül a multiplayer lehetőségek tarthatják fenn egy darabig az érdeklődést.

Intelligencia, nehézség: A kihívás hiánya, a túl egyszerű versenyek és a teljes dominancia ugyan gyors sikerélményhez jutattnak, azonban ügyességünket csak ritkán teszik próbára. Az ellenfelek és a rendőrök néha levakarhatatlanok, máskor a nyomunkba sem érhetnek. Az MI nyilvánvalóan nem jeleskedik, továbbra is csal, ha már túlságosan elszakadtunk volna ellenfeleinktől, máskor nevetünk idióta manővereiken. Az biztos, hogy tenyerünk soha nem fog izzadni a kiélezett futamoktól.

Hang, zene: E téren az EA-nak soha nem volt oka szégyenkezni, most sincs ez másképpen: a motorok dübörgése, a visszaváltások és a turbó sziszegése mind-mind átjön a hangfalakból. A rendőrök rádióbeszélgetéseit sem éreztem ismétlődőnek és a versenyek zenéi is több stílusból épülnek fel. A tracklista darabjai között számos hallgatható számot találhatunk.

Összegzés: Ismét csak elmaradt a várva-várt forradalom, pedig helyenként érezhető volt a tenni akarás. A bevált elemeket megtartották, a száguldás, a filmszerűség és a látvány rovására káros felesleges sallangokat pedig kiollózták. A Black Box nem erőltette meg túlságosan magát, hogy új receptekkel öregbítsék az NFS nevét, az unalomig ismert összetevőkből építkeznek. Az igazi újdonságokat talán megtartották későbbre. Az Undercover zsákutcának tekinthető, nem kimondottan rossz játék, ám a konkurencia - a GRID - kétségtelenül masszívabb lehetőségeket kínált 2008-ban, szemben ezzel, ami után semmilyen maradandó élmény nem marad. Még egyszer nem fog lemenni a torkunkon ugyanez a koncepció, más úton kell elindulnia a fejlesztőknek - ha egyáltalán kíváncsiak leszünk a folytatásra.