Nem csak a természetes kiválasztódás vezérli az evolúciót

Miért fejlődnek egyes génjeink gyorsabban a többinél? Eddig a választ jellemzően a darwini természetes kiválasztódásban kerestük, egy svéd kutatócsoport azonban úgy véli, hogy egy különálló, nem alkalmazkodó folyamat is nagymértékben hozzájárult az emberi evolúcióhoz. Az eredmények a PLoS Biology online szaklapban jelentek meg

Az Uppsala Egyetem kutatói az emberi genom más főemlősök génállományával való összehasonlításával azonosították a gyorsabban fejlődő emberi géneket, meglepetésükre azonban sok gén esetében nem találtak a molekuláris evolúció sémájában természetes kiválasztódásra utaló jeleket. Bizonyítékaik arra utalnak, hogy a kiválasztódás helyett egy önálló folyamat, az úgynevezett egyoldalú gén-konverzió (BGC) gyorsította fel az evolúciót egyes génekben. Ez a folyamat a mutációk elterjedésének sebességét gyorsítja fel az adott populációban, tekintet nélkül arra, hogy ez hasznos vagy ártalmas a populáció számára.


"A kutatás nem csupán az emberi evolúcióról szerzett ismereteinket bővíti, de arra is következtetni enged, hogy az evolúciós biológusok által alkalmazott kiválasztódást észlelő technikák többsége hibás lehet" - mondta Matthew Webster, az egyetem Orvosi Biokémiai és Mikrobiológiai karának kutatója.

Elvileg a BGC a leghatékonyabb a kromoszómák magas rekombinációs területein, ahol a homológ szakaszok között "törések" és "újraegyesülések" mehetnek végbe, éppen ezért ártalmas mutációkat terjeszthet a populációkban. Az eredmény ahhoz a sokak számára provokatív elmélethez vezet, hogy az emberi jegyek kialakulásához vezető genetikai változások többsége a darwini kiválasztódás helyett az ártalmas mutációk rögzüléseinek eredménye. Ez ellentmond a hagyományos darwini nézetnek, ami az evolúcióhoz a természetes kiválasztódást favorizálja az adaptív mutációk helyett.