XXI. századi űrverseny - a Buran

A hordozórakétával mindenféle hasznos terhet a világűrbe lehet juttatni, függetlenül a hozzá tervezett MKS űrrepülőgéptől. Az Energia hajtóművei ugyanúgy folyékony hidrogént és folyékony oxigént használtak, mint az amerikai űrsikló SSME hajtóművei, de ez egyben problémát is jelentett, mivel egészen addig a szovjetek nem igazán foglalkoztak ilyen üzemanyagot használó rakétahajtóművel. Az Energia rakéta ugyanakkor megszületésekor nem volt újra felhasználható, ami miatt elmaradt az amerikai rendszer mögött. Ugyan tervek születtek azzal kapcsolatban, hogy legalább az első fokozatot újra felhasználhassák, ám ezeket már nem sikerült realizálni.


Az orosz űrrepülőgép pilótafülkéje (klikk a képre a nagyobb változathoz)
Az orosz űrrepülőgép valamivel nagyobb méretű és tömegű hasznos terhet juttathatott fel a világűrbe, miközben maga a jármű könnyebb volt, hiszen nem volt része a főhajtómű, amit nem is kellett holt teherként visszacipelnie a Földre. Alkalmazás terén az amerikai űrsiklókat is megszégyenítően széleskörűen akarták felhasználni, kezdve egy katonai célú rakéta pajzs kiépítésétől a Mir-2 űrállomás felépítésén át a nukleáris hulladékokat a Napba szállító űrszondák indításáig, sőt a Hold és a Mars kolonizációjának elkezdésében is szerepet szántak neki.


Az Energia és a Burán indítás előtt
A hordozórakéta 1987-ben sikeresen szerepelt, mikor megpróbálta a katonai Poljusz műholdat a pályára állítani, bár annak repülésirányító rendszerének meghibásodása miatt ez nem sikerült. A Buran névre keresztelt első orosz űrrepülőgép első útja előtti utolsó főpróba is megtörtént. A Buran személyzet nélkül készült az útra, ami ellen még olyan űrhajósok is felszólaltak, mint Leonov, aki a mellett érvelt, hogy csak egy személyzettel ellátott repülés tekinthető teljesen sikeresnek, és a világ úgyis az első személyzettel a fedélzeten végrehajtott repülésre fog odafigyelni.

Az érvek azonban nem hatottak, először pilóták nélkül kellett bizonyítania azt, hogy teljesen működőképes és kiforrott rendszerről van szó, emellett pedig a Szojuz űrhajó tapasztalatai szóltak, amit vérrel írtak. A Buran 1988. november 15-én elindult Bajkonurból a második Energija hordozórakéta hátán, hogy alig 206 perc múlva már landoljon is a bajkonuri űrbázis leszállópályáján, nem messze attól az indítóállástól, amelyről elindult. A művelet sikerrel zárult, az űrrepülőgép teljesen automatikusan, külső beavatkozás nélkül végrehajtotta a szükséges manővereket, és hiba nélkül le is szállt, bizonyítva, hogy a rendszer életképes.


A Buran földet érése
Ez volt ugyanakkor az orosz űrrepülőgép program hattyúdala is. A roppant összetett és igen költséges rendszerre nem volt pénz. Noha hivatalosan csak 1993-ban állították le, szinte alig haladt valamit a program az egyetlen űrrepülése után. Ugyan 1989-ben még elvitték egy An-225-ös hátán Párizsba, egy légi show-ra, hogy a szovjet technológiát dicsőítse, de a következő repülés időpontját hivatalosan már ki sem tűzték.

A Buran (a programban jelölése 1.01) ezek után egy Energia hordozórakéta makettre került fel, és Bajkonurban egy hangárban porosodott 2002-ig. Akkoriban a tetőszerkezet beomlott, maga alá temetve az ekkor már Kazahsztán tulajdonába került űrrepülőgépet. A másik, csaknem teljesen kész orosz űrrepülőgép, a Picska (1.02) szintén Kazahsztáné lett, cserébe a bajkonuri űrközpont orosz használatáért. Jelenleg is ott található, a szabad ég alatt rohad.


A Buran roncsai a tető beomlása után
Ugyan voltak még próbálkozások, hogy valahogy feltámasszák az amúgy valóban rendkívüli Energia hordozórakétát, illetve esetleg az űrrepülőgépek valamelyikét (két, eredetileg is űrbe készített, félkész példány továbbra is orosz tulajdonban van), de ezeknek kevés a realitása. Sok időbe és pénzbe kerülne a régi rendszereket újakra cserélni, a régen nem használt, vagy már el is bontott gyártósorokat újra beindítani és pótolni. Azaz csupán pénz és akarat kérdése, amikből viszont kevés áll rendelkezésre. Jellemző, hogy az utóbbi időkben előkerült új orosz űrhajótípussal kapcsolatos programok között nem is merült fel az MKS és az Energia feltámasztása.

A következő részben a Roszkozmosz jövőbeni tervei kerülnek terítékre.