A túlvilág szülötte - Mire képes egy női fenék és a holokauszt?

Mi sül ki abból, ha a Transformers rendezője és a Sötét lovag írója összeáll és megpróbálja kiparáztatni a nézőt a nadrágjából (vagy a szoknyájából)?

Higgyétek el, semmi jó. Maximum a Túlvilág szülötte. A film a jó előzetesnek, a fenekes plakátnak meg pár jól eladható névnek (szereplők, készítők) köszönhetően kiugróan jól teljesített az amerikai mozipénztárakban, így azon sem lepődnénk meg, ha 2010-ben jönne a 2. rész. Addig azonban valahogy túl kell tennünk magunkat az első okozta sokkon.

Többek között azon, hogy a Túlvilág szülötte készítői ismét csak munkát adtak annak a hollywoodi ügynökségnek, mely filmezési célokból ad bérbe rendezőknek hosszú, fekete hajú kislányokat és kifejezetten sápadt és beesett arcú, ugyancsak fekete hajú kisfiúkat. Persze mindezek ellenére kritikánk tárgy nem egy J-horror imitáció, nem annyira kísértetes film, inkább mondhatnánk ördögűzősnek; mostanság ennek a műfajnak jött el a hollywoodi reneszánsza.


A főhősnőt ugyanis fura látomások gyötrik (vagy maga a valóság?) és elkezd nyomozni a történtek után, hogy kiderítse a legnagyobb közhelyet: a történések múltbeli eseményekhez köthetőek. Így jár, akinek furcsa a családfája, ráadásul még a nácik és Auschwitz is képbe kerül.

David S. Goyer írta és rendezte, Michael Bay (illetve a cége) finanszírozta a Túlvilág szülöttét, a néző pedig végigszenvedte. Mindezt annak ellenére, hogy olyan neveket sikerült megnyerni a filmhez, mint Gary Oldman, Idris Elba vagy Carla Gugino. (Ki tudja, hogy milyen szívességet tettek meg Baynek annak idején, hogy ezzel a filmmel sikerült behajtani?) Egy - illetve esetünkben három - fecske sajnos nem csinál nyarat, ők sem tudják megmenteni a filmet attól, hogy olykor öncélúan ijesztgető, vagyis csak ijesztgetni próbáló, és logikátlanságaival a nézőt eltaszító alkotássá váljon.


Egész egyszerűen a Túlvilág szülöttében szinte semmi eredeti ötlet nincs (a lépcsőző kisnyugdíjastól eltekintve) és sajnos a kellő atmoszféra megteremtésével is adós marad. Mindössze akkor ijedezgethetünk, ha jó hangminőséggel ellátott moziteremben tekintjük meg, mert a hangmérnökök és az audio ügyekben illetékesek megdolgoztak a pénzükért. Egyébként egy jelenetek egymásra dobálásával elkészített filmet látunk, teljesen koncepciótlan katyvaszt, aminek nincs sok értelme.

Ráadásul a film így is alig 80 perces és a fő történetet még ki kellett egészíteni pár, olykor valóban hangulatos régi filmrészlettel, valamint teljesen ad hoc módon pár mellékszereplő köré épített (szerencsétől vagy forgatókönyvírótól függő) ijesztgetési vagy lemészárlási jelenettel. Ezek eléggé kizökkentik a nézőt a sztoriból és érezhető, hogy csak a sokkhatás fokozása kedvéért kerültek be - a kifejtést ld. az öncélúság címszó alatt a Révayban.


Oké, legyünk őszinték: annak, hogy "ennek semmi értelme nem volt", van egy másik olvasata is, az, hogy a véleményező nem értette meg a filmet, hogy túl magas volt az ő mikronnyi IQ-cskájának. Meglehet, bár valljuk meg, hogy inkább oscaros filmek esetében szokták a fikázók orra alá dörgölni, hogy "hülye vagy, ecsém, nem értetted a magas röptöt", a Túlvilág szülötte pedig olyan távol áll az Oscartól, mint szódás a lovát. És mivel azért mégis csak van a hátunk mögött sok-sok tucat horror, így azt mondanánk, hogy ezúttal a film volt gagyi és átgondolatlan, nem pedig a befogadó nem állt helyzete magaslatán.

Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

Klikk a képre a nagyobb változathoz

A túlvilág szülötte (The Unborn) Rendező: David S. Goyer Forgatókönyvíró: David S. Goyer Operatőr: James Hawkinson Producer: Michael Bay, Andrew Form, Bradley Fuller Szereplők: Odette Yustman (Casey Beldon) Gary Oldman (Sendak rabbi) Cam Gigandet (Mark Hardigan) Meagan Good (Romy) Jane Alexander (Sofi Kozma) Idris Elba (Arthur Wyndham)