Dragonball: Evolúció

A 20th Century Fox új tinikomédiája Goku és Csicsi minden nehézséggel dacoló szerelmének krónikája, miközben a világ is megmenekül.

Alapvetően egyértelmű gondolat indította be a Dragonball: Evolúció készítőinek fantáziáját - a tini mozis célközönségnek kívántak készíteni egy filmet, amiben megvan a tinihumor és a tinirománc minden alkotóeleme, majd mindezt nyakonöntötték némi misztikus szósszal. Az ember azt hinné, hogy ennél több nem is kell a sikerhez, mindössze egy csipet marketing és máris tódul be a moziba a sok látványra éhes, de tartalomtól betegesen irtózó ifjonc.


Hmm, úgy tűnik, mégsem ennyire egyszerű a recept. Bár korábban számtalanszor bebizonyosodott, hogy a formula működik, a Dragonball: Evolúció mégis szinte mindenhol megbukott. És nem, nem azért, mert a végeredmény valóban rém gyenge lett, hisz már eleve meg sem nézték a filmet a nézők. (Csak a letöltők, de az ő átlagos igényszintjük nem releváns (akinek nem inge...), hiszen nekik csak a kellemes bizsergés számít, hogy valami frisset, a moziból ropogósan kikerülőt nézzenek a cím, a minőség másodlagos.).

A totális érdektelenséget a zsenge történet is befolyásolhatta, hiszen Goku sztorija több, mint kiszámítható. Hősünk feladata a hét sárkánygömb összegyűjtése, hogy megmentse a világot magától a Gonosztól, aki annak elpusztításával fenyeget. Ebben természetesen hű segítőkre is talál, a jó csaj és az idősb mester személyében. Már csak valami mágikus, de vicces háziállat hiányzott mellőle és valóban kliséförgetegről beszélhetnénk.


A Dragonball: Evolúció már a startnál közli a nézővel, hogy jobb, ha felhagy minden reménnyel, ugyanis a kezdeti drótkötél-harc olyan szinten sikerült mesterkéltre, hogy elgondolkoztunk, vajon nem paródiának szánták-e a filmet. Eme eretnek gondolatot persze azonnal tovahessintettük és a necces látványt a szűkre szabott költségvetésnek tudtuk be. A D:E a tiniaspektus mellett elvileg egy látványfilm lenne, a gond ezzel az, hogy a készítők úgy érezték, hogy a hol korrekt, hol gyenge számítógépes megoldások mellett látványt akkor tudnak előállítani, ha értelmetlen módon olykor lelassítanak egy-egy mozdulatot, amihez valljuk meg, sok fantázia nem kell és idővel repetitívvé válik, csak az ötletek hiányát leplezik vele.

Hiába lett tehát butuska, elidétlenkedett tinifilm a Dragonball: Evolúció, a siker elkerülte, így valószínűleg a további folytatásokról is le kell mondanunk. Ezúttal valóban az a nem túl gyakori eset állt elő, hogy a minőség egybevág a mennyiséggel, a gyenge film kevés pénzt jövedelmez, az pedig valljuk meg, elég ciki, hogy egy 75 perces mozit sem sikerül kitölteni tartalommal. Ha ez megtörtént volna, akkor legalábbis nem merengtünk volna el azon a film nézése közben, hogy Goku barátunk milyen inkoherens, ámbátor idealizált univerzumban él, egy olyanban, ahol a halott családtagot gond, idegtépő hivatali sorbanállás és hagyatéki ügyvédekkel való csatározások nélkül el lehet temetni a kertbe - az összedőlt ingatlanról nem is beszélve. Hmm, lehet, hogy az ily módon minden bevételtől elesett Goku az elhunyt rokon nyugdíjára hajtott?


Persze hiába rissz-rossz a film, sok függ a nézői hozzáállástól, hiszen a maga módján valahol szórakoztató, mondhatjuk, hogy nem büntet. Ez azt jelenti, hogy tévében vagy DVD-n egy jó társaság és pár kevésbé jó sonkás-gombás-kukoricás pizza mellett végigröhöghető, de nem hiszem, hogy ez volt az alkotók célja. A bődületesen gyenge cselekmény és a fura megoldások láttán, bizony ki-kibuggyant a kritikusból is az "Ezt mégis hogy képzelték?"-kérdés. (Zárójelben a végére biggyesszük ide, hogy a főszereplő Gokunak a szinkronrendező borzasztóan rossz hangot talált.)

Klikk a képre a nagyobb változathoz

Dragonball: Evolúció (Dragonball: Evolution) (színes magyarul beszélő amerikai film, 89 perc, 2009) rendező: James Wong forgatókönyvíró: Ben Ramsey zeneszerző: Brian Tyler operatőr: Robert McLachlan producer: Stephen Chow szereplők: Justin Chatwin (Goku) Yun-Fat Chow (Roshi mester) Joon Park (Yamcha) Jamie Chung (Chi Chi) Emmy Rossum (Bulma) James Marsters (Lord Piccolo)