SzenCsou: a kínai Szojuz, ami több, mint a Szojuz

Egy érdekes oldalág, hogy a megfigyelések szerint az első két űrhajó orbitális modulja egy elektromos hírszerzéshez használatos antennarendszer makettjét, míg a második kettő már egy működőképes rendszert vitt magával. Magyarul a SzenCsou-3 és -4 orbitális modulja katonai kémműholdként funkcionált. A küldetések a hírek szerint mind sikeresen végződtek, bár feltételezések szerint a SzenCsou-2 esetén felléphetett valamiféle probléma, mivel ennek visszatérő moduljáról nem készült kép a földet érés után.


A SzenCsou 5 indítása
Jang Li-vej (Yáng Lìwìi) lett az első kínai űrhajós, aki 2003. október 15-én feljutott a világűrbe a SzenCsou-5 fedélzetén. A küldetés nagyon a biztonságra ment, Jang végig a visszatérő modulban maradt, és a legalapvetőbb dolgokon túl (űrben való evés és alvás, egyszerű súlytalansági kísérletek) mást nem is csinált. Az űrhajó az ő közbeavatkozása nélkül hajtotta végre a feladatot. Az orbitális modul a korábbiakhoz hasonlóan mintegy hat hónapot töltött még a világűrben, ezúttal a feltételezések szerint fotófelderítő kémműholdként.


Az orbitális modul makettje a SzenCsou 6 személyzetének kiképzésekor - minden eszközt fehér lepellel takartak el a kíváncsi szemek elől
A SzenCsou-6 csaknem pont két évvel később, 2006. október 12-én indult útnak, fedélzetén immár két fővel, Fen Csün-lunggal (Fèi Jùnlóng) és Nie Haj-senggel (Niè Hishèng). A repülés öt napig tartott, és élettani megfigyeléseken túl feltehetően katonai megfigyeléseket végeztek - legalábbis erre utal, hogy csak alig pár képen láthatóak az orbitális modulban végzett munka közben. A harmadik repülésre már csaknem három évet kellett várni; ez 2008 szeptemberében indult, és az első kínai űrsétára összpontosított, melyet Csan Cse-kang (Zhái Zhìgāng) hajtott végre az orosz Orlan-M űrruha alapján elkészített Fejtien (fēi tiān) űrruhában.


Csan az űrséta közben
A dátumok alapján látható, hogy a kínai űrprogram nem kapkod. Az amerikai és a szovjet/orosz űrprogramhoz képest sokkal megfontoltabban haladnak, ám ezzel együtt is igen látványos eredményeket produkálnak. Ez még akkor is becsülendő teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy sok segítséget kaptak Oroszországtól (no persze nem ingyen). A SzenCsou minden szempontból versenyképes nem csak a Szojuzzal, de az Orionnal is, és elegendő fejlesztési potenciál van benne, hogy hosszú ideig szolgáljon.

A jövő űrmissziói kínai szemmel

Kína nem titkolja, hogy nagy terveket szövöget, ám ezeket csak lassan valósítják meg. Várhatóan 2010-ben indítják a világűrbe első űrállomásukat, a mintegy 8 tonnás Tiengung-1-et. Ezután a SzenCsou-8 2010-ben vagy 2011-ben automatikusan dokkol hozzá, de személyzet nélkül. A dokkolórendszer a Szojuz és Szaljut programoknál kifejlesztett rendszer legújabb változata, amit már az ISS nemzetközi űrállomásnál is használnak (ez alapján egyébként a SzenCsou képes lehet az ISS-hez is dokkolni).

Ha a dokkolás sikeres, 2011-ben a SzenCsou-9 már három főt visz majd az űrállomásra, és még abban az évben repül az űrállomáshoz a SzenCsou-10 is. A jelenlegi konkrét tervek eddig nyilvánosak, bár szóba került két további Tiengung űrállomás felküldése is. Megjegyzendő, hogy az űrállomáson végrehajtandó kísérletekről nem esett szó, ebből arra lehet következtetni, hogy elsősorban katonai célú megfigyelésekre szánják.


A Tiengung űrállomás szerelés alatt
A korábban említett három lépcsős tervből ez a második lépcsőt takarja, tehát a nagyobb, mintegy 20 tonnás űrállomás valószínűleg a 2010-es évek közepére valósulhat meg. Ezen terv mellett azonban már jó ideje megvan a hosszú távú terv is. Még 1998-99-ben kezdték meg a komolyabb tervezőmunkát egy emberes Hold-misszió számára. Számtalan terv született, és egy 1999-es ülésen meg is határozták a követendő utat. Ezután következett a 2000-es hannoveri kiállítás, ahol bemutatták a Hold felszínén dolgozó kínai űrhajósokat ábrázoló diorámát. Nem sokkal később azonban tisztázták, hogy közvetlenül nem dolgoznak jelenleg emberes Hold-misszión, jelenleg csak a robotszondák Holdra küldésével foglalkoznak.

2001-ben pedig kijött egy hivatalosnak tekinthető ütemterv is. E szerint 2005-re Hold-körüli pályára állna az első kínai holdszonda (ez 2007-ben valósult meg a Csang'e-1-gyel), 2010-re egy sima leszállást végrehajtó űrszondát (ez várhatóan a 2011-ben induló Csang'e-3 lesz). 2020-ban pedig egy távirányított robot-rovert küldenek a Holdra (2006-ban már 2012-t említenek). 2030 körül már egy visszatérő modullal holdkőzetet is visszajutnak a Földre (2006-ban már 2017-et mondtak ugyanerre). Az emberes holdprogram csak ez után kezdődne meg, de ennek egyik alapvető célja egy tartósan lakott holdbázis létrehozása.


A kínai űrállomás makettje még a Hannoveri Expo idején. Feltehetően ilyesmi lesz a 20 tonnásra tervezett űrállomásuk
Kína még az optimistább verzió szerint is csak 2024-2025 körül juttathat embert a Holdra. Ehhez feltehetően a SzenCsou űrhajót használnák alapnak, és igénybe vennék a jelenleg még fejlesztés alatt álló Hosszú Menetelés-5, és -7 hordozórakétákat. Az előzetes vázlatok szerint 39-40 tonnás gyorsító fokozat juttatná el a Föld körüli pályáról Hold körüli pályára a holdkompot és az űrhajót. A holdkomp egy nagyobb változata akár 25 tonnás tömeget is elérhet, ebből 16 tonna lenne a hasznos teher - ez már elég jelentős tömeg, hogy akár egy holdbázis alapjait letegyék vele.


A kínai holdmissziót ábrázoló dioráma a 2000-es Hannoveri Expon.
Kína azonban még ennél is messzebb tekint: úgy tervezik, hogy 2020 körül megkezdik az űrszondák küldését a Marsra, de az emberes repülés 2040 előtt nem reális. A fentiekből kiderül, hogy noha még amerikai elemzők is azzal riogattak, hogy Kína beelőzheti az Egyesült Államokat az űrkutatásban, ettől (még) nem kell félniük. Valóban öles lépésekkel igyekszik felvenni a versenyt a két űr-nagyhatalommal, ám beelőzni őket - legalábbis rövid távon, vagyis mintegy 10 éven belül - aligha fogja. Viszont nem vitás, hogy komolyak az ambíciók, és nemzetközi szinten is együttműködve (például az Európai Űrügynökséggel) nagy jövő vár rájuk.