Batman: Arkham Asylum

A Rocksteady nagyon ügyesen megtalálta azt a utat, ahol hűen képes visszaadni Arkham és a játék nyomasztó, darkos hangulatát. Ehhez az Unreal Engine 3-at hívták segítségül, és lehetőségük szerint mindent kifacsartak a technológiából. Az autentikus megvalósítás okán a szürke, mosott színek, omladozó falak, a földön heverő halott őrök dominálnak. A helyszínek változatosak, egyhangúságnak nyoma sincs. A cellák látogatása közben megfordulunk irodákban, laboratóriumokban, könyvtárakban, börtöncellákban, sokszor pedig szellőzőjáratokban kell közlekednünk.

Ugyanez az aprólékos kidolgozottság jellemzi a karaktereket, azok animációit, és bár kisebb hibák akadnak, az összképen ezek egyszerűen nem képesek rontani. A PC-sek még ennél is részletesebb látványban részesülnek, a PhysX támogatás ugyanis lobogó köpenyt, töredező csempéket, gázcsövekből kitörő füstgomolyagot garantál, amit sajnos megfelelő grafikus kártya hiányában nem volt alkalmunk kipróbálni, de a közzé tett videók szerint sokat dobnak a hangulaton.

Számomra mégis a szinkron volt az az elem, mely megkoronázta a játékot. A fejlesztőknek ugyanis sikerült leszerződtetnie Mark "Luke Skywalker" Hamilt, aki Joker hangját kölcsönözte, Batmant pedig Kevin Conory kelti életre, míg a másik említésre méltó hangért Arleen Sorkin felelős, aki Harley Quinn idiótán csacsogó női hangját kölcsönözte. Mindegyik egytől egyig profi kivitelezés, Hamil tébolyodott kacagásától még most is a hideg ráz, Batman mély tónusú, meggyötört hangja pedig nagyon passzol a karakterhez.

A Rocksteady teljesen kezdő csapatként első produkcióját kimért profizmussal, már-már a tökéletesség határát súrolva hozta össze. Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy minden idők legjobb képregény alapján készült videójátékával volt dolgunk. Bár a Batman: Arkham Asylum közel 8-9 óra alatt végigtolható, a sztori mód mégis olyan mélységekbe taszítja a játékost, ahonnan nagyon nehezen akarunk majd kimászni. Emellett további játékidőt biztosítanak a különböző Challenge-szobák, amik akkor nyílnak meg előttünk, ha végigszenvedtük a szóló módot. A játék kiváló vásár, kötelező vétel, vétek lenne kihagyni!

Grafika: Az Unreal Engine 3 ismét bizonyította, hogy a jelenlegi generáció egyik legjobb motorja. Fantasztikus karakteranimáció és fizika jellemzi a játékot, ráadásul meglepő módon Arkhamban igencsak változatos helyszínek váltják egymást, így nem ununk bele a szürkeségbe.

Kezelőfelület: Bár lehetőségem volt konzolon is játszani a játékkal, a PC-s verzióról is elmondható, hogy nagyon jól lett portolva a játék, a FreeFlow harcrendszer asztali gépeken is kitűnően működik. Folytonos és látványos akcióknak lehetünk majd szemtanúi.

Játszhatóság: A változatos helyszíneknek, a rengeteg, adrenalintól duzzadó akciónak, az ötletes és gondolkodásra sarkalló bossfightoknak, valamint a lopakodós, becserkészős elemeknek köszönhetően a 8-9 órás játékidő egyetlen percre se fullad unalomba. Bár az újrajátszhatósági tényezője kicsi, a Challange-szobák és a majdan érkező DLC-k garantálják a további szórakozást.

Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia meglepően jól működik, a rabok csoportokba verődve közlekednek és támadnak, ráadásul amíg valaki lefoglal minket, addig a többiek bármikor hátba támadhatnak. Sok-sok esetben csak a türelmünk és taktikázásunk, valamint kütyüink segítségével tudunk csak előrébb jutni.

Hangok, zene: Minden egyes új helyszín saját, egyedi zenével bír, a szinkron elsőrangú. Egyszerűen képtelenség nem odafigyelni a főszereplőkre, és még most is lúdbőrös leszek Joker hangjától.

Összegzés: Az utóbbi egy esztendőben, akármennyire is próbálok emlékeim között turkálni, egyetlen egy olyan teszt se jut eszembe, ahol mindenre maximális pontszámot adtam volna. Tudom, tökéletes játék nincs, de a Batman: Arkham Asylum minden egyes percét élveztem, és szomorúan kellett szembesülnöm a stáblista felbukkanásával.