Annyi a tévésorozatoknak?

Az idei ősz arról volt nevezetes, hogy Amerikában kísérletet tettek a tévésorozatok műfajának kivégzésére. Egyelőre a próbálkozás eredménytelen, de...

... ki tudja, hogy meddig képes ellenállni a műfaj? A múltból ítélve nincs veszély, hiszen sem az elburjánzó vetélkedők, sem a valóságshow-k nem tudták megakadályozni a sorozatok térnyerését és hódítását, viszont a mostani kísérletek sok elemzőt aggasztani kezdtek. Történt ugyanis, hogy az egykoron a Vészhelyzettel, a Jóbarátokkal és a Will és Grace-szel egyeduralkodónak számító NBC amerikai tévécsatorna vezetői nem tudták tovább tolerálni azt, hogy az adó a négy nagy csatorna (ABC, CBS, Fox, NBC) mögött menthetetlenül a negyedik helyre süllyed. Úgy döntöttek, hogy folyamatos bukásaikat egy sikerre ítélt produkcióval váltják fel: Jay Leno késő esti, 23.35-kor kezdődő talkshow-jának kezdését előre hozták másfél órával.


A lépés megértéséhez tudni kell, hogy az amerikai networkök, az országosan is könnyedén fogható csatornák napi 3 órányi főműsoridőt szánnak tévésorozatokra és egyéb nézettnek szánt produkciókra, mégpedig 20 óra és 23 óra között, hogy azután a helyi hírek következzenek, melyek után éjfél előtt fél órával elkezdődnek az ismert showmanek (David Letterman, Conan O'Brien és társai) által vezetett beszélgetős műsorok, melyekből általában 2-3-at ad le egymás után egy tévé.

Ezt az évek óta remekül működő hierarchiát bontotta meg az NBC azzal, hogy a 22:00-kor kezdődő sorozatok helyére "lehozta" a The Tonight Show-ban saját helyét Conan O'Briennek átadó Jay Lenót, aki új napi showműsorba kezdett The Jay Leno Show címen. A szándék egyértelmű volt: a népszerű standup komikus segítségével azokat szerették volna elérni, akik este tíztől nem komor drámákra, hanem nevetésre kíváncsiak. (22 órától ugyanis általában az olyan keményebb, kevésbé korhatáros műsorok láthatóak - vagy voltak láthatóak - a csatornákon, mint a Különleges ügyosztály, Vészhelyzet, Southland, New York-i helyszínelők, illetve ekkora szoktak kezdődni a kábeltévék által kínált, cenzúramentes szériák is. Tehát komédiát még véletlenül sem adnak ilyenkor a networkök.)

Az NBC konkurenciája tehát aggódással vegyes kíváncsisággal figyelte a Jay Leno Show szeptemberi startját, de még a programigazgatóknál is jobban aggódtak a sorozatkészítők, forgatókönyvírók, hiszen egy esetleges Leno-siker azt is jelenthette volna, hogy a többi csatorna is elkezdi követni az NBC által kikövezett utat. Ez pedig azt jelentette volna, hogy talkshow-k, revük vagy egyéb komikus showműsorok veszik át a tévésorozatok helyét, ami elsősorban kevesebb fiktív sorozatot jelentene, s ez természetesen az írói állások számának drasztikus csökkenését vonná maga után. És, ha az este 10 óra "elesett" volna, akkor csak idő kérdése lett volna, míg valaki célba veszi az este 9-es időpontot.


A Jay Leno Show kezdése mindenesetre sokakat megnyert magának, mindenki kíváncsi volt, hogy mivel rukkolt elő az NBC. A hétfői premier ennek megfelelően majdnem 18 milliós nézettséget hozott, amelyre idén szinte csak az NCIS volt képes. Azonban, mint kiderült, a "sónak" nagyobb volt a füstje, mint a lángja, hiszen másnap már csak 10,5 millióan nézték Lenót, míg a hétfői premier után egy héttel már a 14 műsorból csak a 12. tudott lenni a talkshow 5,8 millió nézővel.

Az első fenyegetés tehát úgy tűnik, hogy elhárult, a sorozatok világa védte az alattomos, kissé övön aluli csapást, de ki tudja, hogy mit hoz a jövő. Az a jövő, mely a szemünk előtt alakul; nagyon látványos, ahogy a mozikban egyre több franchise indul útnak, egyre több filmsorozat készül, vagyis a filmes műfaj újabb lépéseket tesz a tévés zsáner felé. A különbség mindössze annyi, hogy míg egy tévésorozat évente 13-szor vagy 22-szer 40 perc mozgóképet produkál, addig egy filmsorozat - persze sokkal több pénzből - két-háromévente 3-4-szer 40 percnyit. Az elv persze ugyanaz: a kezdőepizóddal minél több nézőt megnyerni és függővé tenni, minek következtében egy esetleges későbbi minőségcsökkenés hatására is meg fog maradni a kezdő nézőszám minimum 50%-a, amivel lehet hosszú távon számolni.


Ahogy a mozi egyre közelebb kerül a tévéhez, úgy kerül egyre közelebb a tévé is a mozihoz, hiszen egyre nagyobb az igény arra, hogy az akár 10 éven át futó sorozatokat felváltsák a lezárt szerkezetű minisorozatok, illetve maxisorozatok. Előbbiek általában 3-6 órásak és manapság általában a katasztrófa vagy a természetfeletti műfajt preferálják, utóbbiak pedig egy sorozatévadot ölelnek fel, vagyis 13-22 részben mesélnek el egy mozis vetítéshez túl komplex történetet, mely több tévés epizódban hatékonyabban kibontható.