Adam Penenberg: "Abba kellene hagynunk a jajveszékelést!"

A világszerte elismert amerikai újságíró szerint a médiáknak a jövőben új utakon kell elindulniuk, és az újságírók szűrő szerepét kell kihangsúlyozniuk, eligazodást kell nyújtaniuk a rengeteg információ között.

Adam L. Penenberg 1962-ben született és 1998-ban Stephen Glass leleplezésével vált ismertté. Penenberg, aki akkor a Forbes.com-nál dolgozott, kiderítette, hogy Glass az 1990-es évek közepén számos meghamisított cikket adott el a The New Republic, a Harper's Magazine és a Rolling Stone magazinoknak. Az ügyet Shattered Glass címmel megfilmesítették, Penenberget Steve Zahn személyesítette meg a filmvásznon. Szintén a nevéhez fűződik a Wired magazinnal kapcsolatban felderített 2005-ös botrány, amikor ismertté vált, hogy egy újságírónő több éven keresztül nem létező személyekre hivatkozva közölt híreket. A szakember 2005 óta a New York-i Egyetem asszisztens professzora és rendszeresen publikál a The New York Times, a Playboy, a Slate, a Wired lapokban, valamint számos könyvet írt. Legutóbbi műve a tavaly kiadott Viral Loop: From Facebook to Twitter, How Today's Smartest Businesses Grow Themselves, amely többek között az eBay, a Skype, a Twitter, a Facebook, a Paypal és más online cégek sikertörténeteiről szól.

"Az oknyomozó újságírás és a nagy leleplező sztorik ma már nem jellemzők a nyereségorientált médiaprojektekre. Azt nem tudom, hogy ez hosszú távon is így fog-e működni. Mindez attól is függ, hogy kialakul-e egy adománykultúra, amely ezt a fajta újságírást támogatja vagy sem. Sokan reménykednek a Medici-kultúra reneszánszában, amikor mecénások és jótevők biztosították, hogy a dolgok előre haladjanak. Persze felmerül az a kérdés is, hogy az adományok nem befolyásolják-e nagy mértékben az olyan nonprofit projekteket, mint például a ProPublica. Fel kell tenni ugyanis a kérdést, hogy az valóban egy megbízható modell-e, ha az oknyomozó tájékoztatás egy jótevőtől függ. Aki ugyanis valamit támogat, abban részt vesz, az szeretne végül részesedni is a végeredményből. Vagyis mi akadályozna meg egy újságíró projekteket támogató céget abban, hogy befolyásolja a végeredményeket?"

"Úgy gondolom, hogy a médiáknak be kellene fejezniük a jajveszékelést. Ahelyett, hogy sajnáltatják magukat [a példányszámok csökkenése, és az internet elszívó hatása miatt] inkább azon kellene gondolkozniuk, hogy miként maradhatnak meg hosszú távon és hogy miként játszhatnak továbbra is főszerepet a változó információs kultúrában. Minden új technológia utánozza eleinte a régebbieket. De elsősorban annak kell a tudatában lennünk, hogy az, ahogy jelenleg az online médiák dolgoznak, az a mai napig a nyomtatott sajtóorgánumokat munkastílusát és -módszereit tükrözi vissza. Ez kicsit hasonlít arra, hogy régen nem véletlenül nevezték az első automobilokat lovak nélkül, gépi erővel hajtott hintóknak" - nyilatkozta a szakember.

Penenberg hozzátette: biztos abban, hogy az online médiák a jövőben nem úgy fognak kinézni, mint ma. Száműznünk kell azt a gondolatot, hogy az online sajtóorgánumoknak bármi közük is van a klasszikus nyomtatott elődeikhez. A médiáknak ehelyett nagy szükségük lenne újfajta keresőkre. Természetesen fel kell tenni azt a kérdést is, hogy az emberek egyáltalán igénylik-e az újságírói tartalmakat? Ha megnézzük az elmúlt 50 év legeredményesebb üzleti modelljeit és koncepcióit, akkor jól kivehető, hogy sok közülük az, amit Penenberg csak "szerveződő technológiáknak" nevezett el.

"Nézzük meg az iPodot vagy az iTunes szolgáltatást. Az Apple nem találta fel újra a zenét, hanem egy új utat talált a zene megszervezésére és arra, hogy a dalok akár hordozható lejátszókra is feltölthetők legyenek. A Google is egy szerveződő technológiát fejlesztett ki, hiszen nem a kereső készíti a tartalmakat, hanem a felhasználóknak lehetővé teszi, hogy megtalálják azt, amit keresnek. Hatalmas összegek folynak olyan koncepciókba, amelyek abban a helyzetben vannak, hogy egy technológia segítségével megszervezzenek valamit. Ez pedig a mai világban elsősorban az információkat érinti."

"Az internet korszakában szabályosan elárasztanak bennünket az információk. Vajon ki képes áttekinteni azokat a tartalmakat, amelyekről a médiacsatornákban, a blogokban és a közösségi hálózatokon kommunikálnak az emberek? Éppen ezért van szükség olyan új koncepciókra, amelyek rendet tesznek ebben az információs káoszban" - szögezte le végül a szakember.