Működik a napvitorla-elv

A Japán Űrkutatási Ügynökség, a JAXA bejelentése szerint sikerült demonstrálniuk a napvitorla alapelvét. A májusban fellőtt innovatív hajtóművet valóban gyorsítja a napszél, ezzel eloszlatták a kritikusok aggályait.

Az Ikaros napvitorla-rendszer radar nyomkövetési adatainak elemzése, valamint a Doppler-mérések szerint az űreszköz fokozatosan gyorsul vitorlájának június 9-i kibontása óta. Az ultra-vékony napvitorlát a Napból érkező fotonok bombázzák, a JAXA mérései szerint az elért gyorsulás 1,12 milli-Newton.


A vitorla hőálló sárgás poliimid gyantából készült, vastagsága mindössze 7,5 mikrométer, körülbelül tizenháromszor vékonyabb egy hajszálnál. A vitorla egyik oldalát ezüst-alumínium anyaggal vonták be a jobb fényvisszaverés érdekében. Szélessége minden oldalon 14 méter, átmérője pedig 20,1 méter. A hártyára napelemek is kerültek, melyek megkezdték az elektromosság termelését, ami egy újabb jelentős mérföldkő a napvitorla számára. A földi irányítás legközelebb már a manőverezhetőséget fogja tesztelni. Némileg megdöntik a napvitorla szögét, ezáltal megváltoztatva orientációját, hogy kipróbálhassák a navigációs elgondolásokat is.

A 310 kilogrammos Ikaros jelenleg a Vénusz felé tart, a Földtől több mint 17,5 millió kilométerre távolodott el. Május 20-án hagyta el bolygónkat az Akatsuki Vénusz-szondával együtt, ami december 7-én áll pályára a bolygó körül, míg az Ikaros egy pályamódosítás után a belső-Naprendszer irányába folytatja utazását.


A projekt vezetői remélik, a napvitorla beválik és egy napon a hosszútávú küldetésekhez használt hajtóművek alternatívájává növi ki magát. A mélyűr-küldetéseknek általában a vegyi hajtóanyag véges mivolta szokott gátat szabni, míg egy olyan természetes energiaforrás kiaknázása, mint a napfény, sokkal messzebbre juttathatja el a jövő űrexpedícióit, ráadásul rövidebb idő alatt.