Kane & Lynch 2 - Dog Days

Persze nem csak arról szól a játék, hogy fedezékből-fedezékbe rohanva lövöldözünk, néha akad más dolgunk is. Nem egyszer elő fog fordulni, hogy meg kell védenünk másokat, meg kell semmisíteni egy járművet, időben el kell érni egy célszemélyt, járművet, vagy éppen észrevétlenül kell áthaladnunk ellenségeink között. Az igazat megvallva, a lopakodós részek megvalósítása hagy némi kivetni valót maga után, ugyanis szinte egyiket sem lehet összecsapás nélkül megúszni. Szerencsére nem egy Splinter Cell a program, így semmi baj nincs belőle, hogy ha nem sikerül a lopakodás.

A játékban lehetőségünk nyílik némi taktikázásra is, mivel a pályák a kooperatív multit figyelembe véve lettek kialakítva. A szintek nagy részén ellenfeleinket több irányból közelíthetjük meg, így akár oldalba is kaphatjuk a banditákat, míg Kane szemből lefoglalja őket, vagy fordítva. Persze ugyanezt velünk is megjátszhatják, szóval mindig legyünk nagyon óvatosak. A pályákról még annyit, hogy nem panaszkodhatunk a változatosságra, mivel mocskos sikátorokban, éttermekben, illegális varrodákban, építkezésen, vonatpályaudvaron és még sok más helyen fogunk összecsapni rosszakaróinkkal.

Ellenfelekből elég sokféle akad, többek között találkozunk majd utcai bandatagokkal, rendőrökkel, kommandósokkal, katonákkal, és - szerencsére nem túl sűrűn - kutyákkal is, ha már Dog Days a játék címe. Négylábú ellenfeleink gyorsak, és képesek egy támadással leteríteni minket, ráadásul nehéz őket eltalálni. Ellenük igazán hasznos lehetett volna egy közelharci (melee) támadás, de sajnos ez kimaradt a programból. Szerencsére ezt elfeledteti velünk a rendelkezésünkre álló arzenál. Többfajta pisztolyt, gépfegyvert és sörétes puskát ragadhatunk a kezünk közé, melyekből egyszerre kettőt vihetünk magunkkal.


Nincs olyan megkötés, hogy egy kis kaliberű és egy nagy lehet nálunk, azt viszünk magunkkal, amit csak akarunk. Fegyvereinket az elhullott ellenségtől szedhetjük össze, és töltényt is így szerezhetünk. A rendelkezésünkre álló skuló mennyisége kevésnek tűnhet, de nem sűrűn fogunk töltényhiánnyal küszködni, mert rengetegen támadnak ránk, így majdnem mindig van miből utánpótlást szerezni. Ha pedig kifogyott a lőszer, akkor nemes egyszerűséggel felveszünk egy másik fegyvert, és mehet tovább az akció.

Ha végeztünk a Story móddal, akkor választhatunk, hogy végigvisszük még egyszer online coop módban, megnézzük, mit takar az Arcade mód, vagy pedig nekiesünk a multinak. Ha egy ismerőssel nekivágunk a kampánynak, akkor tapasztalhatunk némi eltérést az egyjátékos módhoz képest. Míg szólóban társunk halhatatlan volt, addig coopban hajlamos súlyosan megsérülni. Ilyenkor az első részhez, vagy a GOW-hoz hasonlóan egy gombnyomással feltámaszthatjuk, feltéve, hogy oda tudunk jutni hozzá. Ha pedig a multit akarjuk kipróbálni, érdemes előtte az Arcade-ban gyakorolni, mivel ez a Fragile Alliance (Törékeny szövetség) nevezetű többjátékos módot takarja, csak botokkal, így megismerhetjük a szabályokat.


Ez a mód az első részben is megtalálható volt, és a lényeg ugyanaz maradt. Maximum nyolcan vághatunk neki, és feladatunk egy rablás végrehajtása, majd pedig az elmenekülés. Az érdekessége a dolognak az, hogy miután magunkhoz vettük a zsákmányt, ha kedvünk tartja, elkezdhetjük legyilkolni a társainkat, megszerezve a náluk lévő összeget. Igen ám, csakhogy a leölt társak rendőrként születnek újjá, és ha sikerül levadászniuk minket, akkor Revenge bónuszt kapnak. Ráadásul a játék azonnal Traitornak (árulónak) titulál minket, és megjelenünk a térképen, plusz társaink is mindenféle büntetés nélkül leölhetnek minket.

Más módon is kiszúrhatunk szövetségeseinkkel, mégpedig akkor, ha sikerül elsőként odaérnünk a menekülésre szánt járműhöz. Ha részesedést adunk a sofőrnek/pilótának, akkor a többieket hátrahagyva csak mi menekülünk el. Érdemes megfontolni az ilyen lépéseket, mivel a következő körben nem biztos, hogy partnereink nem teszik meg velünk ugyanezt. Ha lement egy kör, a begyűjtött pénzből fegyvereket vehetünk magunknak, és értelemszerűen minél több anyagi javat szerzünk, annál erősebb gyilkolóeszközt tudunk venni. Ha kivásároltuk magunkat, akkor indul az újabb kör, amely egy kicsivel nehezebb, mint az előző, és minél többet játszunk, annál nagyobb lesz a kihívás. Izgalmas mód ez, mivel sosem tudhatjuk, hogy a kollégákat mikor szállja meg a kapzsiság, és kezdenek el halomra gyilkolni mindenkit, így állandóan ott az óvatosság és a paranoia a levegőben.


A következő mód az Undercover Cop (Beépített zsaru), amely lényegében ugyanaz, mint a Fragile Alliance, csak itt a kör kezdetén a program véletlenszerűen kiválaszt egy játékost, hogy ő legyen a rend beépített őre. Az ő dolga nem lesz más, mint a rablás meghiúsítása. Persze nem fedheti fel magát azonnal, meg kell várnia, míg elkezdődik az akció, onnantól kezdve ott tehet keresztbe a többieknek, ahol tud. Ilyenkor nem lesz áruló az illető, ha eltesz egy csapattagot láb alól, így rejtve munkálkodhat, ezért elég nehéz felfedezni ki a tégla, de ha mégis sikerül, tekintélyes bónusz üti a felfedező markát. Roppant hangulatos az, hogy nemcsak társaink pénzéhségétől kell tartanunk, hanem egy beépített zsarutól is, aki szintén bármikor elintézhet minket.

Az utolsó lehetőség a Cops and Robbers (Rablók és pandúrok), ahol tizenketten játszhatnak, kétfelé osztva. Az egyik fél lesz a rablóbanda, míg a másik értelemszerűen a rendőrök csapata. A rablók dolga megszerezni a szajrét, és elmenekülni, míg a kékruhásoké megakadályozni ezt. Mindegyik mód rengeteg szórakozást nyújt, főleg, ha megfelelő csapattal vág neki az ember. Egyetlen hibája a dolognak, hogy egyelőre kevés térkép és fegyver áll rendelkezésünkre, de ezeket DLC formájában fogják bővíteni a készítők.