Kane & Lynch 2 - Dog Days

Grafika: A játék a Hitman - Blood Money motorját használja, igencsak feljavított változatban. Épp ezért nem versenyezhet az újfajta grafikus motorokkal, de érezhetően kihozták belőle a maximumot. A karakterek és a környezet részletesen kidolgozottak, kevés ismétlődő elemmel fogunk találkozni. A dokumentarista stílust pedig zseniálisan sikerült megvalósítani, bár ez nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Az irányítással nem volt gond, leszámítva, hogy Lynch kifejezetten lomha, de ez megszokható. A billentyűzetkiosztással sincs baj, ráadásul bármikor kedvünk szerint átállítható. Persze nem muszáj billentyű + egér kombinációval játszani, a játék támogatja az X360 kontrollerét is, kinek melyik kényelmesebb. A már említett dokumentarista stílusnak köszönhetően a képernyőn mindössze fegyvereinket láthatjuk, és hogy mennyi töltény van még hozzájuk. Ezenkívül még egy alig észrevehető fehér nyilacska található a képernyőn, mely Kane-t hivatott jelezni.

Játszhatóság: A játékban nincs betanítópálya, helyette a kezdetekkor folyamatosan kiírja a program, hogy melyik gombbal mit tehetünk az adott szituációban, utána már csak az eldobható tárgyakat jelöli külön gyorstippekkel. Ha elakadnánk, akkor a Hint gomb lenyomásával a kamera a továbbhaladás irányába áll, bár legtöbbször csak Kane-re mutat rá. Sajnos a szóló kampány pofátlanul rövid (nehézségtől függően 4-5 óra), így ha valakinek nem jön be a multi, akkor igencsak csökken a program szavatossági ideje.

Intelligencia, nehézség: Itt igazi kettősség jellemzi a programot. Az AI néhol zseniális, néhol pedig kifejezetten buta. Ellenségeink használják a fedezékeket, apránként araszolva közelítenek felénk, és ha lehetőség van rá, oldalról vagy hátulról próbálnak bekeríteni minket, de ami a legidegesítőbb, hogy az estek többségében csak vakon lövöldöznek ki a fedezékük mögül, így nem igazán lehet őket leteríteni, ráadásul hihetetlenül pontosak is. Szerencsére előfordul az is, hogy csak jönnek felénk, tökéletes célpontot nyújtva számunkra, és nem mindig hajlamosak észrevenni, hogy oldalba támadtuk őket.

Társunk AI-ja is hasonlóan ambivalensen viselkedik. Szintén kihasználja a fedezékeket, igyekszik bekeríteni az ellenséget, viszont rengetegszer mászik bele a kamerába, kitakarva előlünk az ellenséget, és elég sűrűn le is löveti magát. Szerencsére halhatatlan (legalábbis single-ben), így ez nem probléma. Az is hibája, hogy ahol az ellenfél van, oda célzás nélkül folyamatosan lő, pazarolva töltényét, ráadásul szívfájdalom nélkül belénk ereszt pár golyót, ha épp meg akarjuk közelíteni az ellent. A nehézséget pedig sikerült jól eltalálni: hard szinten igen kemény összecsapások várnak ránk, amit még tovább nehezít a checkpointos mentési rendszer.

Hangok, zene: Ezen a téren nem lehet panasz a játékra. A fegyverek mind máshogy szólnak, a szinkronok kiválóak, és a zene is tökéletesen illik a programhoz. Nem is lehet mást írni, mint hogy a játék ezen része hibátlan.

Összefoglalás: Az első rész hibáit javító, ámbár rövid, de kifejezetten hangulatos folytatás lett a Kane & Lynch 2 - Dog Days. Az egész játék üdítően mocskos, és brutálisan őszinte, az első perctől teljesen magával ragadja az embert. Külön tetszett az is, hogy Lynch folyamatosan küzd elborult énje ellen, ezért hallhatjuk magában beszélni, vagy ordibálni. Érezhetően mindent beleadtak az IO Interactive emberei a játékba, de sajnos a rövid kampány és a kevés multis térkép nem biztos, hogy csábítóvá teszik a programot, ráadásul a játék vizuális világa sem feltétlenül fogja elnyerni mindenki tetszését. Reméljük, találkozunk még a furcsa párossal egy hasonlóan igényes folytatás keretein belül.