2010 legjobb és legrosszabb filmjei

Most, hogy már majdnem minden díjat átadtak és mindenki megírta a tavalyi évre vonatkozó toplistáját, úgy érezzük, hogy itt az ideje előállni a mindent vivő listánkkal.

Milyenek a 2010-es mozis tapasztalataid?

Inkább jó filmeket láttam.

Inkább rossz filmeket néztem meg.

Bár a mozik kínálatát minden évben sokan illetik kritikával, korábbi cikkünkben már rámutattunk arra, hogy a kis háziszavazásunk eredménye szerint az SG-olvasók az általuk látott legtöbb filmet jónak találták, s mindössze alig féltucat esetében érezték azt, hogy közepes vagy gyenge alkotással van dolguk. Arról is beszámoltunk, hogy a látogatottsági adatok alapján a közönség mely filmeket ítélte meg a legjobbnak, s persze a kritikusok ízlésével is foglalkoztunk. Így, februárban már csak a két legjelentősebb díj átadása van hátra: az Oscar-gála előtt eljött az ideje a maszek listánk összeállításának, illetve leközlésének, hiszen igazabb és hitelesebb összesítés nincs a sajátnál. (A 2009-es toplistánkat valószínűleg már mindenki kívülről fújja, de azért némi emlékezetfrissítés nem árt.)


Szokás szerint csak azok a filmek kerültek fel a 10-es listákra, melyek 2010-ben kerültek bemutatásra Magyarországon, s melyekről megemlékeztünk kritika formájában e hasábokon, így például a Harry Potter vagy az Alkonyat rajongói egyik listán sem fogják megtalálni kedvencüket. De mivel 2010 nem szűkölködött jó és remek filmekben, így pár olyan alkotás címét megemlítenénk felsorolás-szerűen, melyekről nem írtunk, ámde láttuk őket és kifejezetten jól sikerültek: Sporthorgászat, Scott Pilgrim a világ ellen, Szerelmes lettem, Egy komoly ember, Könnyű nőcske, Mr. Nobody, Bibliotheque Pascal, Akvárium, Az út, Élek és szeretek, na és persze az év egyik legjobbja, A fehér szalag. (A legrosszabbak közül kritika híján nem kerülhetett a listánkra például az Utódomra ütök, A Vén csontok, a Zimmer Feri 2, Az utolsó léghajlító, a Vinyan - Az elveszett lelkek és az Alkonyat: Napfogyatkozás.)

A tavalyi év tíz legrosszabb filmje:

10. Az utazó: Johnny Depp és Angelina Jolie Anthony Zimmer-feldolgozását nem sikk lehúzni, hiszen alig volt újságíró, aki ne köszörülte volna a nyelvét a filmen, mindössze a HFPA tagjainak jött be (...) a romantikus, könnyed krimi, melyet ezért Golden Globe-ra is jelöltek.


9. Újrakezdők - Szerelmes szingli szittert: Szó se róla, voltak érdekesebb megoldások is a filmben, az azonban mégis olyan esetlen volt, mintha kezdők készítették volna kezdők közreműködésével. Talán a pénzhiány, talán a sürgető határidők okozták mindezt, de manapság moziban ritkán látni ennyire tévéfilmes minőségű produkciót.

8. Rémálom az Elm utcában: Június egyik leginkább várt filmje volt (legalábbis szavazásunk szerint), és az év egyik legnagyobb csalódása lett, pedig ha adott egy horrorikon, akkor szinte teljesen mindegy, hogy mi a körítés, lényeg a mészárlás, nem? Mint kiderült, nem. A Rémálom az Elm utcában nem az új Freddy-n bukott meg, hanem egyszerűen azért, mert semmi hangulata nem volt.

7. A titánok harca: Tavaly több jó feldolgozásfilm is készült, de A titánok harca a gyengébbek közé tartozott, ráadásul a konvertált 3D annyira gyenge lett, hogy a film megnézéséhez még speciális szemüveg sem nagyon kellett, az élmény ugyanaz maradt. A siker azonban a stúdiót igazolja, a nézők özönlöttek a görög mitológiával megtámogatott történetre.


6. Fűrész 3D: Az év legnagyobb kihagyott ziccere. Az egy dolog, hogy a remek Fűrész-sorozat zárófejezete nem sikerült túl jól, túlságosan is másolt egy korábbi részt, azonban, ha létezik film, ahol remekül ki lehetett volna használni a 3D-s technológiát a különböző csapdák és áldozataik révén, akkor ez volt az. A készítők fantáziátlansága azonban csak pár közhelyre futotta.

5. Kém a szomszédban: Jackie Chan nagy szerencséje, hogy miközben olyan tűzrevaló próbálkozásokban szerepel, mint a Kém a szomszédban, rátalálnak a Karate kölyök-féle sikerfilmek is, aminek persze úgyis jönni fog a folytatása. A Kém a szomszédban viszont úgy néz ki, hogy megússza a második részt.

4. Babylon AD: Nem elég, hogy Vin Diesel filmje késett két évet, de még nagyon rossz és értelmetlen is lett. És bár tudjuk, hogy a rendező és a producerek nagyon összekaptak a filmen, mindenki mást akart kihozni belőle, azt is le kell szögeznünk, hogy a rendezői verzió épp olyan pocsék lett (volna), mint a végleges. A Babylon AD csak addig volt biztató, míg papíron létezett.

3. A sötétség határán: Mel Gibson, mielőtt végleg elásta volna magát magánéleti zűrjeivel produceri tanácsra Liam Neesonnak képzelte magát egy bosszúfilmes feldolgozásban - bukott is egy nagyot. Nem csoda, hiszen a Sötétség határa még a Taken ismerete nélkül is agyzsibbasztóan unalmas, céltalan és összecsapott lett volna. Nem biztos, hogy szerencsés egy több órás sorozatot mozihosszra egyszerűsíteni.


2. Hova lettek Morganék?: Erre is csak Hollywood képes. Két kedvelt színészembert, nagy sztárt, úgy összeereszteni egy romantikus komédiában, hogy a végeredmény egyszerre legyen humortalan, rossz és anyagilag bukás. Ráadásul még annak is nehezére esett megkedvelnie a főkaraktereket, aki egyébként odavan Hugh Grantért és Sarah Jessica Parkerért.

1. Alfa és Omega: Vita nincs, az év legkutyább próbálkozása egy farkasokról szóló animációs film volt. Minden idők egyik legrosszabb mozis kezdő félóráját érdektelen és koncepció nélküli folytatás követte, amire utólag ráhúzták még a 3D-s filtert is. Persze gyerekeknek gond nélkül be fog jönni, hiszen ártalmatlan próbálkozásról van szó, de ilyen alapon inkább jobb animációkat nézessünk velük.

Szerencsére fénypontjai is voltak az évnek, a következő oldalon az általunk kedvelt alkotások listája található meg.