Bulletstorm

Az összeg a gyilkosság brutalitásának és hatékonyságának függvényében változik. Így például egy sima gyilkosság 10 pontot ér, egy fejlövés már 50-et, de az igazán ötletes megoldásokkal több száz pont is begyűjthető. Ezeket nevezi a játék Skill Shotnak, és rengeteg akad belőlük, a különböző változatok elnevezése alkalmanként pedig igencsak obszcén. A teljesség igénye nélkül pl. több ellenfél egyidejű felrobbantását "Gang Bang"-nek nevezi, a torok találatot "Gag Reflex"-nek, ha valakit hátulról találunk el, akkor a "Rear Entry" nevű Skill Shotot kapjuk és így tovább. A program elsősorban a kreativitást jutalmazza, és a lehetőségeket is megteremti az egyedi megoldások kivitelezésére. Itt tényleg igaz, hogy a környezet minden eleme potenciális fegyverként funkcionál.


Az így begyűjtött képességpontokat a pályákon sűrűn elhelyezett konföderációs töltőállomásokon használhatjuk valutaként. Ezeken a pontokon tudunk lőszert vásárolni bármelyik fegyverünkhöz, illetve fejleszteni azok tűzerejét és tárkapacitását. Önmagában ez a rendszer először érdekes, sőt sok esetben még mókás is, de mivel a Bulletstorm pályatervezése erősen lineáris, továbbá az ellenfeleink sem túl intelligensek, a dolog hamar monotonná és önismétlővé válik - vagy legalábbis ennek kellene történnie. Viszont itt jön a nagy "DE". Ugyanis a Bulletstormnál nem azon van a hangsúly, hogy mit csinálhatunk a játékban, még ha a látszat ezt is mutatja, sokkal fontosabb, hogy mindehhez milyen körítést tálalnak nekünk a varsói fejlesztők, és ez az a pont, ahol ez a játék egyenesen zseniális.

Ahogy haladunk a történetben, összefutunk egy hölggyel, aki a jelenlegi Ghost Echo különítmény tagja, és szintén a bolygón rekedt, a túlélés érdekében pedig hajlandó velünk együttműködni. A továbbiakban a vele folytatott párbeszédekből derül fény a bolygó történetére, a Skill Shot rendszer eredetére és egyéb érdekes plusz információkra. Igaz, ezek egyike sem mondható kifejezetten eredetinek vagy egyedinek, mégis a beszélgetések stílusa olyan intenzív atmoszférát teremt, ami egyszerűen a gép elé szegezi a játékost. Ebben nagy szerepe van a kiemelkedően magas színvonalú szinkronmunkának, amelyhez foghatót mostanában nem igazán láthattunk egyetlen játékban sem, legyen szó bármely műfaj képviselőjéről.


Ezek a beszélgetések telis-tele vannak ordenáré, szexuális jellegű utalásokkal, tehát nem pusztán az erőszak miatt indokolt a felnőtt besorolás, de nem ritkák az olyan megnyilvánulások sem, amiken szinte garantáltan hangosan felnevet a játékos. És ami az egész rendszerben a legjobb, hogy hagyományos átvezető filmekkel csak olyan helyeken találkozunk, ahol tényleg megkerülhetetlenek, az összes többi beszélgetés játék közben hangzik el, és ez igazán élő környezetet teremt.

A fentebb részletezett légkörnek köszönhetően egy pillanatig sincs olyan érzésünk a Bulletstorm nyüstölése alatt, hogy most valami kötelező mellék- vagy átvezető küldetést teljesítünk, mivel az erőteljes atmoszféra, az eszméletlen játéktempó és nem utolsó sorban a végig intenzív humor egy egységes egészet alkot, ami mellett a linearitás sem tűnik hibának. Olyan az egész, mint egy felpörgetett akció-vígjáték, ami az elejétől egyenesen robog a végkifejletig.


Sajnos ez az a pont, ahol kicsit megbotlik a játék, ugyanis a várt hatalmas, katartikus zárás elmarad, helyette kapunk egy amolyan semmilyen befejezést, amin érződik, hogy fontos szempont volt, hogy könnyen folytatható legyen. Az egyjátékos mód ettől függetlenül nagyon is élvezhető, viszont ugyanez már nem feltétlenül állja meg a helyét a többjátékos mód esetében. Ott ugyanis az a helyzet, hogy megkapunk mindent, amit a szóló kampány játékmenete nyújt, egy csapat alapú, erősen kompetitív mókára áthangolva, viszont az egészből hiányzik az, ami a szingli módot megmentette a monotonitástól: a körítés. Így sajnos a multi elég hamar képes unalomba fulladni, ráadásul a készítők kihagyták a programból a kampány kooperatív módját, ami már csak azért is érthetetlen, mert a történet folyamán mindig akad legalább egy AI által vezérelt segítőnk.