Bulletstorm

Grafika: A Bulletstorm alatt az Unreal Engine 3 dolgozik, ami első ránézésre is egyértelmű. A motor fölött lassacskán ugyan már eljár az idő, de a People Can Fly embereinek a GoW-os előzményeknek köszönhetően elegendő tapasztalatuk volt már vele ahhoz, hogy a legtöbbet kihozzák belőle, és ezzel új etalont állítsanak az UE3-at használó programok elé. Vitathatatlan, hogy nem ez fogja megizzasztani a Crytek embereit, de a végeredmény még így is kifejezetten szép. A fényhatások, Stygia városai, illetve halálos flórája mind gyönyörűek, továbbá a program nem szűkölködik a grandiózus jelenetekben sem, amelyeket sikerült úgy megvalósítaniuk, hogy a motor képes tartani a stabil fps számot.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Grayson mozgáskultúrája a műfaj hagyományaihoz képest meglepően változatos, köszönhetően a lasszónak és a csúszásnak. Ezek együttes használatával könnyen tehetünk szert helyzeti előnyre ellenfeleinkkel szemben, bár a repertoárból hiányzik az ugrás lehetősége, pontosabban ez csak kontextus-függően használható, ami egyértelműen a konzolos fejlesztések ismérve. Bár az akadályok átugrása ezért egy kicsit megakasztja a gyors tempót, ez bocsánatos hibának számít, tekintve, hogy a billentyűzetkiosztás alapesetben is kifejezetten szerencsésen működik, de ízlés szerint testre is szabható.

HUD onnantól kezdve van a játékban, amikor megszereztük a lasszót, és innentől nyomon követhetjük a rendelkezésre álló lőszer és a begyűjtött képességpontok mennyiségét, továbbá minden gyilkosság alkalmával felvillan az aktuálisan megszerzett pontmennyiség. Ha ez valakit zavar, akkor a beállítások menüben ki is kapcsolhatja.

Játszhatóság: A Bulletstorm kezelőfelülete gyorsan átlátható, és az irányítás is megfelelően működik, így legfeljebb az okoz majd a kezdő játékosoknak nehézséget, hogy folyamatosan figyeljék a környezet nyújtotta lehetőségeket, és összehangolják a lőfegyverek, az ostor, a csúszás és a rúgások használatát. Mindez pusztán gyakorlat és rutin kérdése.

Intelligencia, nehézség: Ellenfeleink elsősorban a létszám és a tűzerő kombinációjára építenek. Igaz, egyesek néha használnak fedezéket, de az ostor használata ezt is értelmetlenné teszi. A nehézségi szint emelésével leginkább a rosszarcúak létszáma és sebzése nő, de lévén többnyire sugárfertőzött mutánsokról és kannibálokról van szó, ez nagyjából érthető.

Hangok, zene: Ez az a terület ahol egyszerűen nincs riválisa a Bulletstormnak. A szövegkönyv nagyon ötletes, a szinkronszínészek pedig kiválóan teljesítenek, ezáltal hihetetlen hangulatot és légkört teremtenek az egyjátékos módban. Miután a játékos pár óra után kitapasztalta a skill shot rendszert, a szinkron az, ami nem engedi felállni a géptől az embert. A fegyverek hangjai nem éppen reálisak, de lévén fiktív eszközökről van szó, valószerűséget számon kérni butaság is volna. Az pedig, hogy a lövések hangjai halkabbak a megszokottnál, a szakadatlan darálás tükrében inkább előny, mint hiba.

Összefoglalás: A Bulletstorm egy teljesen sablonos sci-fi történetet ad elő olyan briliáns stílusban, hogy az ember tényleg az események középpontjában érzi magát. A játék alapvetően a brutalitásra épít, és az új Skill Shot rendszer a legkreatívabb kivégzési módokat jutalmazza. Az így szerzett pontok pedig valutaként működnek, amivel a készítők sikeresen átlépték a különböző fejlődési módok, szintlépések buktatóit.

A végletekig feszített tempó, a szinte mérhetetlen brutalitás és a szakadatlanul záporozó ordenáré beszólások és szexuális témájú poénok zseniális elegyet alkotnak, ami végeredményben a többjátékos mód gyengeségeinek és kihagyott lehetőségeinek ellenére is üdítő, újszerű színfolt a legnépesebb műfajban, amiről már sokan mondták, hogy igazán újat itt nem lehet alkotni. A People Can Fly viszont megmutatta, hogy igenis lehet.