Dragon Age II

Ha már említettem a társakat, akkor essen pár szó arról is, hogy őket miféle változás érte. Az első részhez képest most kevesebben lesznek, így viszont hamar összeszedhetjük őket. Ezúttal is jól kidolgozott, jól megírt egyedi karakterekről van szó, ahogy azt már megszokhattuk a cég eddigi játékaiban. Az interakciók élvezetesebbek lettek, lévén főhősünk ezúttal beszél és gesztikulál, és nem csak bambán áll és néz, mint az elődben. Most is elnyerhetjük a feltétlen bizalmukat, de az ellenszenvüket is. Itt történt némi változás, mivel ezúttal barát (friend) és rivális (rival) lehet a társainkból. Ha az adott karakter számára értékelhető dolgot teszünk, akkor nő a szimpátiája irántuk, ellenben, ha neki nem tetsző dolgot, akkor negatív irányban történik változás.

Hogy ki mit szeret, nem szeret, azt a párbeszédekből és a történetből tudhatjuk meg, tehát a kifejezetten mágusellenes Fenris-t nem érdemes mágusmentő küldetésre vinni, vagy pedig a városi őrként dolgozó Aveline-t se nagyon vigyük magunkkal orgyilkos küldetésekre. Nem kell megijedni, ha valakinél nagyon mínuszban vagyunk, mivel ezúttal nem hagynak el minket, mindössze több konfliktusunk lesz velük a történet folyamán; vagyis utálni nem fognak, csak nem ismernek el teljes jogú vezérnek. Ezúttal is ajándékozhatunk különféle tárgyakat, hogy növeljük az elfogadottságunkat, ám most mindenkinek személyre szóló egyedi tárgyakat adhatunk, így értelemszerűen sokkal kevesebb van belőlük, és azokat sem nehéz megtalálni.


Csapatunk tagjai most is adhatnak személyes küldetéseket, amelyeket most már nem elfogadottsághoz kötöttek, hanem a sztorihoz. Ezt úgy kell érteni, hogy most már nem beszélgethetünk velük órákat, hanem csak a történetben előre haladva megadott küldetések teljesítése után beszélgethetünk velük, és ekkor adják a küldetésüket is. Az ilyen személyes társalgásokat a kísérők saját otthonában tehetjük meg, mivel az ME2-ben látottakhoz hasonlóan itt is mindenkinek saját lakhelye van, ahol bármikor felkereshetjük őket. Románcra is lehetőségünk van, és ez szintén nincs elfogadottsághoz kötve.

A Mass Effectből átvett tárcsás párbeszédrendszerben minden válaszlehetőség előtt egy ikon jelöli, hogy az épp milyen érzelmet képvisel, vagyis hogy Hawke milyen stílusban fog reagálni: kedves, gúnyos, erőszakos vagy brutálisan őszinte. A románc elkezdéséhez és a flörtöléshez értelemszerűen a szívvel megjelölt lehetőségeket kell választanunk, és már kezdetét is vette a románc. A párbeszédrendszer nemcsak ennyiben módosult. Most már egyes szituációkban lehetőségünk van társainkat is bevonni a beszélgetésbe, akiknél ezáltal nő az elfogadottságunk, és így többféle megoldás is kínálkozik a szituációk megoldására. Ezt úgy kell elképzelni, hogy például elküldenek minket kóbor mágusokat likvidálni, de mi életben hagyjuk őket, és amikor rákérdeznek a templomosok, hogy mi történt, de nem igazán akarjuk elmondani az igazat, akkor hazudhatunk, vagy pedig átengedjük a választ mondjuk Varric-nak, aki lehazudja az égről a csillagokat, de legalább megússzuk az összecsapást a rend őreivel.

Társainkról még annyit, hogy sikerült olyan egyedivé és szerethetővé tenni őket, hogy nem tudunk majd dönteni, hogy kit vigyünk magunkkal. Érdemes sűrűn változtatni a csapat összeállítását, mivel ezúttal is zseniálisan megírt párbeszédeket folytatnak egymással a tagok. Kihagyhatatlan élmény például az, ahogy az első részből megismert nagyvilági és laza erkölcsű Isabela piszkálja a naiv és városban először járó Merillt, vagy ahogy szexuális jellegű témákról társalog Bethany-val. De nemcsak emiatt éri meg a váltogatás, hanem mert mindegyikük egyéni képességekkel rendelkezik.


Hawke és társai kaszttól függően rendelkeznek öt-hat képességfával, plusz egy egyedi skillfával is. Ez utóbbiban kísérőink specialitásai találhatóak meg, amelyeket csakis az adott karakter használhat. Kivétel ez alól Hawke, aki a hetedik és tizennegyedik szinten specializálódhat, így téve szert újabb képességekre. A skilleket ezúttal fejleszthetjük is, plusz sebzést, nagyobb gyógyhatást stb. adva neki, így elég nehéz lesz eldönteni, hogy mire is költsük a szintlépéskor kapott egy darab pontunkat. A képességekkel egy gond van, az, hogy kevés van belőlük. Míg a DAO-ban elég sok skillből válogathattunk, itt sajnos sokkal kevesebből, ráadásul igazán új dolgokkal sem fogunk találkozni, mivel a legtöbb dolgot csak átvették az Origins-ből és az Awakeningből.

Essen pár szó a szintlépésről is. A szokásos hat tulajdonság (erő, ügyesség, mágia stb.) között oszthatjuk el pontjainkat, amelyek mindegyike különféle bónuszt ad. Például az akaraterő (willpower) az állóképességünket és manánkat növeli, az egészség (contistution) az életerőnket, de a szerencsevadászok legfontosabb tulajdonsága a dörzsöltség (cunning). Mivel most már nincs külön zárnyitás képesség, így ettől függ, hogy a rogue milyen zárakkal boldogul, tízpontonként növekedve. Vagyis tízes dörzsöltséggel csak a könnyű (easy) ládákat tudja kinyitni, húsz pontnál már a normál ládákat és így tovább. Épp emiatt tartsunk mindig egy szerencsevadászt a csapatban, mert elég kellemetlen az a szituáció, amikor nem tudunk hozzájutni a zsákmányhoz, mert nem tudjuk kinyitni az azt tartalmazó ládát.