Need for Speed: Shift 2: Unleashed

Az újabb alkatrészek megvásárlásával tényleg befolyásolhatjuk autónk tulajdonságait, ami egy kifejezetten üdvözlendő megoldás, arról nem is beszélve, hogy szinte minden egyes csavar beállítását mi adhatjuk meg. Ez ugyan nem újdonság, láttunk már ilyet más játékok esetében is, de hogy minden módosítás érezhető hatással legyen a kocsi tulajdonságára, az már figyelemre méltó.

Az alkotásban számtalan autócsoda - és legalább ennyi alkatrész - elérhető lesz, a fejlesztők nagyon figyeltek arra, hogy a régi gépek szerelmesei éppen úgy megkapják, amit szeretnek, mint azok, akik a modern vagy éppen az exkluzív négykerekűekért rajonganak. Hogy érzékeltessük, az 1967 Shelby GT500-tól a Subaru Impreza WRX STI-n át a Dodge Viper SRT-10-ig több mint 100 járgányt tehetünk magunkévá úgy, hogy azok mind belsőleg, mind külsőleg a valósághoz hűen lettek leképezve.


Egy szimulátor esetében nem csak a végtelen mennyiségű beállítás, hanem maga a szimuláció is rendkívül fontos tényező, és az igazat megvallva a legtöbb játék ebben a kategóriában vérzik el. Sajnos a Shift 2 esetében sem lehetünk maradéktalanul elégedettek a fejlesztők munkájával, de megnyugtatásként mondom, hogy így is jobb teljesítményt nyújtottak, mint legtöbb pályatársuk. Aki világ életében csak az árkád autóversenyes videojátékokat részesítette előnyben, az nyilvánvalóan nem itt találja majd meg a számításait, és aki igazi szimulátorra vágyik, az sem teljes egészében.

Szomorú ugyanis kimondani, de a Slightly Mad Studios srácai amolyan "két szék között a pad alá" effektust értek el a játéknál, ugyanis próbáltak megfelelni mindkét videojátékos rétegnek, ami úgy érzem, hogy egyáltalán nem sikerült. A legtöbb futam alatt ugyanis úgy tűnt - autótól függetlenül -, hogy hiába van számtalan beállítási lehetőség, hiába mutat nagyon jól az új sisakkamera nézet, ha az autók viselkedése gyakran nem realisztikus. Inkább röhejes. Aki játszott már életében szimulátorral, az tudja, hogy nagyon könnyű a kavicságyba kerülni, hogy hiába fékezünk a kanyarokban, 120 km/h-s tempónál könnyen a falra kenődhetünk. Nincs ez másképpen a Shift 2 esetében sem, a baj azonban nem itt kezdődik.

Sokkal jobban bántott, hogy képtelen voltam jó beállításokat találni magamnak, és a hivatalos fórumokat böngészve úgy látom, ezzel nem csak én vagyok így. Ha kikapcsoltam a fékrásegítést, egyetlen kanyart sem tudtam bevenni, ha bekapcsoltam, akkor is csak úgy volt hasznos, ha az ideális íven közlekedtem, azt viszont elég nehéz több körön keresztül hozni. Aki életében egyszer is ült már a volán mögött, az abszurdnak fogja tartani továbbá az olyan eseteket, amikor kilencvenes tempónál úgy fogunk lesiklani a tiszta aszfaltról, mintha jégpályán közlekednénk. Azt pedig remélem senki sem hiszi el, hogy ennyi különbség lenne az utcai autók és a versenyautók között!

Ez pedig csak két példa volt a sok közül, amelyekkel meg tudnám tölteni a teljes cikket, de legyen elég annyi, hogy bőven lett volna még mit javítani a szimuláción, amivel kapcsolatban úgy érzem, hogy túl sok mindent szerettek volna lemodellezni az illetékesek, ám mindenbe csak egy kicsit kaptak bele, és nem fordítottak kellő figyelmet egyik opcióra sem. Bár a Gran Turismo-sorozat csak PlayStation 3 konzolokon hódít, az ott átélhető szimulációt összehasonlítva az itt megtapasztaltakkal ég és föld a különbség.


Az előző Need for Speed-epizódban, avagy a Hot Pursuitban debütált Autolog rendszer természetesen a Shift 2-ben is megtalálható, ennek köszönhetően pofonegyszerű lesz játékbeli online jelenlétünk. A rendszer segítségével ugyanis üzenetet küldhetünk, versenyeket ajánlhatunk, vagy éppen fényképeket oszthatunk meg ismerőseinkkel, de folyamatosan nyomon követhetjük az eredményeiket is, így látni fogjuk többek között, hogy az adott pályán megdöntötte-e valamelyik pajtásunk az általunk felállított rekordot.

Amennyiben így történt, természetesen azonnal visszavághatunk, így igazi kis rivalizálás alakulhat ki az Autolognak köszönhetően, amely egyértelműen az egyik legjobb újítás volt a sorozat életében az utóbbi időben. Ugyanakkor elbírtunk volna további újdonságokat is a Shift 2 esetében, hiszen bár a fejlődés így is kiemelkedő az első epizódhoz képest, úgy érzem, hogy még néhány Shiftnek meg kell jelennie ahhoz, hogy egy emlékezetes, de legalábbis hibátlan szimulátort kapjunk a Need for Speed név alatt.