Need for Speed: Shift 2: Unleashed

Grafika: A Shift 2 külleméért ugyanaz a The Madness Engine a felelős, amely az első epizódban debütált, és itt is parádésan teljesít. Az optimalizálással semmi probléma nincs, a játék nagyon jól skálázható, kompromisszumokkal még egy átlag alatti PC-n is képes elfutni. Mind a pályák kidolgozása, mind az autók modelljei kiválóra sikeredtek. Ugyan bele lehet kötni a túl steril füsteffektbe, illetve a furcsa árnyékokba vagy a driftversenyeken észrevehető keréknyomok hiányába, összességében mégis nagyon jól néz ki a Shift 2.

Külön említésre méltó még a sérülésmodell, amely példátlan részletességgel bír. Kisebb koccanásoknál autónk horpad, a nagyobbaknál már le is szakadnak egyes karosszéria-elemek, míg az igazi karamboloknál olyan sérüléseket is szenvedhetünk, amelyek akár még a verseny feladására is késztethetnek minket, de ha mégsem, akkor is kihathatnak autónk viselkedésére. Nagy odafigyeléssel alkották meg ezt a részt, így igazán kár, hogy az ütközések esetében egy nagyon bugyuta fekete-fehér effektet alkalmaztak, ami minden, csak nem valósághű.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Egy szimulátor esetében különösen kényes kérdés az irányíthatóság és a kezelőfelület. A helyzet az, hogy a Shift 2-ben egyik sem lett tökéletes. Jó hír, hogy kellő kitartással megtanulhatjuk billentyűzettel is irányítani a járgányokat, de ha igazán profik akarunk lenni, akkor elő kell vennünk a kormányt vagy valamiféle joystickos kontrollert, amelyekkel lényegesen jobban érezzük majd az autókat, nem beszélve arról, hogy a kanyarokat és az előzéseket is könnyedebben tudjuk kivitelezni ezekkel a kiegészítőkkel. Az irányítás egyébiránt gyakran túllép a józan ész határain, bár ez összefügg a fizikai hiányosságokkal is, lévén egy normális tempónál egy határozottabb kormánymozdulattal lehet, hogy lecsúszunk a pályáról, de az is lehet, hogy úgy megpördülünk, hogy ennek a manővernek köszönhetően újrakezdhetjük a versenyt.

A kezelőfelület túlontúl konzolos lett, billentyűzettel nagyon nehéz lesz kiigazodni rajta, megszokni pedig egyenesen lehetetlen. Kell majd néhány óra, míg rögzítjük magunkban, hogy mi merre található, illetve, hogy nem a nyilakkal, hanem például a billentyűzet két betűjével lapozgathatunk a menüben. A játék közben ugyanakkor számtalan nézet közül választhatunk, így garantáltan mindenki eldöntheti maga, hogy nulla információval, külső nézetben, vagy minden lényeges adatot kijelezve, a kormány mögül akarja átélni a versenyeket.

Játszhatóság: A játék kampánya hosszútávon kicsit unalmas, mindemellett pedig egy hét alatt, néhány laza délután kijátszható. A későbbiekben pedig ugyan az Autolog rendszer miatt jókat lehet szórakozni vele a haverokkal, de mindezek, illetve az imént taglalt irányításbéli problémák miatt a maximális pontszámtól ez a rész egyértelműen elesik.

Intelligencia, nehézség: A Need for Speed-sorozat örökös és visszatérő hibáját a csaló ellenfelek jelentették, ez pedig sajnos egy fikarcnyit sem módosult a Shift 2-ben. Ha a rajtnál nem sikerül előretörnünk, ha a körözgetések közben egy óriási hibát vétünk, esélyünk sem lesz újra az első helyre verekedni magunkat. Míg mi képtelenek leszünk lehagyni az ellenfeleket még a legtökéletesebb vezetési technikát használva is, addig fordítva már korántsem lesz így, hiszen ha egy kihívónk elénk vágott, minden ügyességünket összeszedve is inkább csak kergetni fogjuk, köszönhetően a kidolgozatlan mesterséges intelligenciának, ami koránt sincs összhangban az alkotás nehézségével.

Hiába készítettek rendkívül részletes skálázhatóságot az illetékesek, azt nem hozták szinkronba a nehézséggel, illetve nem ruházták rá az ellenfelekre, akiket mintha egy madzagon rángatnának előre a tökéletes íveken, miközben nem értjük, hogy mi vagyunk ennyire bénák, vagy az előttünk haladó autó csal. Nem kell megijedni, utóbbi válasz a helyes.

Hangok, zene: Bár feltételezem, hogy nem csak én, hanem közületek a legtöbben sem ültek még azokban az autócsodákban, amiket a Shift 2-ben irányításunk alá vehetünk, de azt azért ennek ellenére is meg lehet állapítani, hogy a fejlesztők mennyire alkottak realisztikus motorhangokat. Túl sok panasszal ezzel kapcsolatban sem élhetünk, hiszen egyetlen autónak sincs műanyaghangja, inkább élettel teli, erőt sugárzó effekteket használtak a fejlesztők, amelyek valóban annyira hűek voltak a valósághoz, hogy egyes esetekben már szinte érezni lehetett az üzemanyag illatát is. Ha pedig mindez nem lenne elég, a Need for Speed-sorozat legtöbb epizódjában használt jellegtelen gépzenéket is lecserélték most az illetékesek, és előtérbe kerültek a hangszerek, méghozzá amolyan kemény, leginkább a rock műfajához hasonlítható számoknak köszönhetően.

Összefoglalás: Mindent összevetve nem sikerült hibátlanra a Shift 2: Unleashed, azonban hibái ellenére is egy nagyon erős négy csillagos értékelést érdemel, hiszen érezhetően fejlődött az elődhöz képest, a nagy átlaghoz viszonyítva pedig az autószimulátorok felső kategóriájában helyezkedik el. Van még hová fejlődni, ez aláírható, azonban mivel egy tulajdonképpeni hiányműfaj jeles képviselőjéről beszélünk, így is a legtöbb szimulátor-rajongó a szívébe fogja zárni. Bízzunk benne, hogy lesz ez még jobb is.