Egyre több az elektronikai hulladék

Az egyre növekvő elektronikai hulladék ellen indított küzdelmet a Solving the E-Waste Problem (StEP) nevű kezdeményezés. A cél az e-hulladék elleni harc különböző programjainak az összehangolása.

Környezetszennyezés, értékes erőforrások elherdálása, betegségek elterjedése, fekete- és gyerekmunka; csak néhány dolog azok közül, amik részben az elektronikai hulladékok jelenlegi nem megfelelő feldolgozásának és tárolásának köszönhetők. A StEP keretében nemzetközi szervezetek, kormányok és nyolc gyártó próbál meg úrrá lenni az egyre kaotikusabb helyzeten.

A helyzet közel sem egyszerű. A megunt vagy éppen elromlott elektronikai eszközök, számítógépek, mobiltelefonok és más készülékek rendkívül sok értékes anyagot tartalmaznak, amelyekre nagy igény van. A gond csak az, hogy ezeket miként lehetne kinyerni a kidobott termékekből. Afrikában és Ázsiában gyakorlatilag embertelen körülmények között folyik a nem megfelelő szintű újrahasznosítás. Éhbérért felfogadott munkások égetik a különböző televíziókat, monitorokat, számítógépeket és azok darabjait, köztük kábeleket, hogy azokból aranyat vagy más nemesfémeket nyerjenek ki.

Becslések szerint egymillió régi mobiltelefonból 24 kilogramm arany, 250 kilogramm ezüst, 9 kilogramm palládium és 9 tonna réz nyerhető ki. Ezekre a fémekre az iparnak égető szüksége van, s egyáltalán nem érdekli, ha közben több száz ember hal meg, vagy kap éppen bőrrákot, esetleg légzési nehézségei lesznek a műnyagok füstjének mérgező anyagai miatt. A feldolgozásban segítő embereknél gyakori a veszélyesen magas ólom-, higany- és krómszint, ami káros hatást gyakorolnak a tüdőre, a húgy- és emésztőrendszerre, emellett az immunrendszert is legyengítik, és rákot okoznak.


A StEP program résztvevői először a kikötőket próbálják ellenőrizni, hogy megakadályozzák az elektronikai hulladékok illegális szállítását. Évente 50 millió tonnára becsülik az Afrikába és Ázsiába szállított e-hulladék mennyiségét. "Ugyan vannak erre vonatkozó adatok, de ezeket először össze kell gyűjteni. De emellett fontos, hogy azt is megvizsgáljuk: mi történik a világ nagy kikötőiben" - mondta Rüdiger Kühr, a StEP vezetője.

"A célunk az, hogy a különböző piaci szereplőket egy asztalhoz ültessük. Több gyártó, így a Hewlett-Packard, a Philips, az Ericsson és a Nokia már tagja a csoportnak. Ezenkívül számos egyetem és kutatóintézet, valamint nem kormányzati intézmények, három ENSZ-szervezet és számos ország kormánya is csatlakozott a kezdeményezéshez. Központi szerep jut annak, hogy felhívjuk a fogyasztók figyelmét a problémára. Felelősségteljesen kell vásárolniuk és az eszközökkel is felelősségteljesen kell bánniuk. Az ideális az lenne, ha a fogyasztók már a vásárlás előtt tisztában lennének azzal, hogy valóban szükségük van-e egy adott termékre, milyen hosszú ideig akarják használni és később újrahasznosítható vagy javítható-e." - tette hozzá Stephanie Adrian, az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségének munkatársa.

Az Egyesült Királyságban a személyi számítógépek milliói végzik a szemétdombon. Az ENSZ Környezetvédelmi programjának (UNEP) tavalyi jelentéséből kiderült, hogy évente 40 millió tonna elektronikai hulladék keletkezik és az érintett fejlődő országokba szállított elektronikai hulladékok hamarosan komoly egészségügyi kockázati tényezővé válhatnak. Az afrikai és ázsiai országokban dolgozó munkások mindennap szembesülnek az éhhalál vagy a fémmérgezés dilemmájával. A legnagyobb probléma azonban valóban a fogyasztók magatartása, hiszen gyakorlatilag a tegnapi kütyü már senkinek nem kell.