The Witcher 2: Assassins of Kings

Ez már önmagában egy olyan tényező, ami miatt felcsillanhat a szemünk, de nem kell aggódni, a játékmenet is tartogat számunkra további meglepetéseket. Ezekről a hivatalos fórumokon elég sokféle vélemény látott napvilágot, hiszen míg tulajdonképpen a játék egyes részei bonyolultabbak, de sokkal inkább összetettebbek lettek, addig a többi eleme egyszerűsödött. Ilyen például a harcrendszer és a kezelőfelület is. Már ez első másodpercek után észre fogjuk venni, hogy nincs olyan szinten túlzsúfolva a képernyő, mint az első epizód esetében volt. Életerőnk, aktuális szintünk, valamint a jelekhez kapcsolódó információk mellett egy meglepően jól használható mini-térkép, illetve a napszak jelölése látható.

Hiába is keressük, elfelejthetjük a legvadabb harcok közben is megállítható játékmenet lehetőségét, éppen úgy, ahogyan a háromféle harcmodort sem találhatjuk meg olyan formában, ahogyan azt megszoktuk. Ennek köszönhetően Geralttal az ütünk-vágunk módszert fogjuk alkalmazni a folytatásban, hiszen nem csak a különböző stílusok, hanem az ütemérzékre épült kardforgatást is elvetették a fejlesztők, ami véleményem szerint óriási hiba volt, hiszen ezzel egy kis színt és egyediséget vittek az első részbe, nem mellesleg pedig a szisztéma még működött is. Ezzel szemben kaptunk többek között kivégzési animációkat és csapdákat, amelyekkel taktikázhatunk a harcokban, sőt, a fegyverek is változatosabbak lettek, a megszokott acél- és ezüstkard mellett ugyanis megjelentek a bombák, valamint a dobótőrök is, amelyek sajnos így sem tudják különösebben feldobni a csatákat az elődben megismertekhez képest.

Ugyan jobban használhatjuk majd így a hat witcher-varázslatot, de az első részben akkor is lényegesen taktikusabb küzdelmekben volt részünk, mint ezúttal lesz. Ha már a harcoknál tartunk, fontos újdonság, hogy immáron egy jól látható piros csík jelzi ellenfeleink életerejét, illetve, hogy számtalan vadonatúj, Andrzej Sapkowski által megálmodott szörny lett lemintázva, amelyekről nem könyvekből, hanem - a növényekhez hasonlóan - a velük való érintkezés hatására tudunk meg egyre többet. Így tehát minél többet küzdünk egy adott szörnnyel, vagy minél többet gyűjtünk be az adott növényből, annál bővebb információnk lesz róla.


Hogy a játékosoknak még könnyebb dolga legyen, az illetékesek egyszerűbbre vették az irányítás formuláját is. Immáron nem csak a harcok alatt fogjuk az egeret ütlegelni, hanem akkor is, ha hősünkkel valami komolyabb cselekvést szeretnénk elérni a szimpla menetelésen kívül. Ha például létrára szeretnénk mászni, vagy leugrani valamiféle kiszögellésről, akkor ahhoz oda kell mennünk, és megnyomni - minden esetben - az egér bal gombját. A szisztéma egyáltalán nem lenne rossz, de sok esetben megakasztja a haladást, ugyanis a programozók nem fejlesztették tökélyre ezt a rendszert, így hősünk megakad néhány pillanatra, ha efféle cselekvést kívánunk meg tőle. A pergősebbé varázsolt harcrendszer mellett jobb lett volna, ha ide is egy sokkal frappánsabb megoldást választanak.

Gyorsabbak és érdekesebbek lettek ugyanakkor a párbeszédek, amelyekkel kapcsolatban szerencsére csak és kizárólag pozitívan tudok nyilatkozni. Az első epizód nagy hiányossága volt, hogy Geralt varázslatait és különös képességeit nem tudtuk kihasználni a beszélgetések alatt, illetve egyéb reflektálási lehetőségre sem volt alkalmunk. Mindez megváltozik, hiszen az említett momentumok mind használhatók lesznek, a párbeszédek kimenetelét így tehát számtalan formában alakíthatjuk, a legkomolyabb újdonság ezen a téren viszont mégis az időre történő választás lett. Néhány komolyabb ügyben például nem töprenghetünk percekig a válaszunkon, sőt még csak másodpercekig sem, a program ugyanis elvárja, hogy tulajdonképpen azonnal döntést hozzunk. Ez szerintem újfent nem volt túl jó ötlet, hiszen több esetben sem tudtam például végigolvasni a lehetőségeket, egy olyan játék esetében pedig, mint a The Witcher 2, ahol fontos minden apró megmozdulásunk, ez elég frusztráló tud lenni.

Szerencsére a megértésben segít, hogy kis hazánkban csodálatos és választékos anyanyelvünkön jelent meg a játék, az első epizód szinkronja helyett most sajnos csak felirattal, de ennek is örülhetünk, hiszen egyrészt a nemrég megjelent könyvvel ellentétben itt nem lettünk vajákok, másrészt pedig, mert egy az átlaghoz képest kiemelkedő fordítást kaptunk, aminek természetesen vannak hibái és hiányosságai, de összességében így is jobb lett, mint a legtöbb honosítás.

A The Witcher 2: Assassins of Kings esetében fontos kiemelni a fejlődési rendszert, ami az első rész esetében - egyáltalán nem túlzás - forradalmi volt. Az ott megismert szisztémát azonban teljes egészében kidobták a fejlesztők, el is felejthetjük a bronz, ezüst és arany képességpontokat, itt amolyan kereszt formájú fejlődési metódust alkalmaztak az illetékesek, amilyenhez hasonlót legutóbb a King Arthurban láthattunk. Itt természetesen kissé másabb lesz a rendszer, hiszen négy - de leginkább csak három - irányban fejleszthetjük hősünket: választhatjuk a képzést, a kardforgatást, az alkímiát és a mágiát. Fontos, hogy már a játék elején érdemes lesz megválasztani utunkat, hiszen szintenként egy elkölthető tapasztalati pontot kapunk majd, a játék végére pedig maximum - kis túlzással - két utat fejleszthetünk ki teljes egészében.

Számtalan lehetőség közül választhatunk majd, de bármelyik felé is terelgetjük Geraltot, nem muszáj sorban haladnunk a felvehető képességek között, ugyanakkor minden egyes tulajdonságunk két szintből áll. Így például egy bizonyos képesség egy tapasztalati pont után tízzel, két tapasztalati pont után pedig dupla, vagy többször annyival emeli meg az adott jellemzőt. Érdemes lesz egyébiránt ismét nagy hangsúlyt fektetnünk az alkímiára, hiszen az elődhöz hasonlóan megkönnyíti dolgunkat ez a tudomány. Ennek a segítségével ugyanis könnyedén készíthetünk magunknak különböző teljesítményjavító főzeteket, amelyek a játék minden területén komoly segítségünkre lehetnek. Ehhez természetesen szorosan hozzákapcsolódik a gyűjtögetés, bármerre járunk ugyanis, ott biztosan összeszedhetünk magunknak mindenféle növényt, amelyekből varázsfőzetek készülhetnek.

Az első epizóddal ellentétben ezúttal egészen másfajta tárgyakat is összeszedhetünk, az egyszerű zsinórtól kezdve a farönkön át a rongyig, bármit, amelyekkel ismét az egyik újdonság oltárán áldozhatunk. A The Witcher 2-ben ugyanis lehetőségünk lesz barkácsolni. Ehhez csak egy tervrajzra, a megfelelő összetevőkre, a hozzáértő szakemberre és néhány orenre lesz szükségünk. A gyűjtögetésben egyébiránt ezúttal segítségünkre lesz jellegzetes farkas-medálunk, amellyel úgymond szkennelhetjük hősünk közvetlen környezetét. Ennek a lehetőségnek a segítségével körvonalazódnak a közelünkben lévő tárgyak, illetve a csapdák és az úgynevezett energiagócok is, amelyeken áthaladva valamiféle ideiglenes extra képességet kapunk.


Az alkotás egyébiránt minden téren megtartotta azt a hangulatot, illetve azt a sok-sok egyediséget, ami miatt megszerettük az első epizódot. Dacára a számtalan újításnak, ugyanúgy kiemelkedő szerepe van például a szexualitásnak, amelyet immáron korrekt átvezető animációkkal láttak el az illetékesek, és elhagyták a korábban megismert kártyás megoldást. Szintén jelen vannak a jól bevett mini-játékok, így az átalakult kockapóker és a kocsmai verekedés, de újként itt van a roppant frusztráló irányítással rendelkező szkander is. A The Witcher 2 minden apró újdonságát felsorolni is nehéz lenne, arra viszont mérget vehetünk, hogy van belőlük éppen elegendő ahhoz, hogy az első rész szerelmesei a másodikba is fülig belezúgjanak.