Rendet kell tenni a fejekben a biolebomlással kapcsolatban

Egy új tanulmány szerint a "biolebomlású" termékek vásárlásával az esetek többségében legfeljebb a lelkiismeretünkön könnyíthetünk, valójában viszont több kárt okozhatunk a környezetnek, mint hasznot.

Az amerikai Észak-Karolina Állami Egyetem tanulmánya szerint sokan nincsenek tisztában a biológiai úton lebomló anyagok kezelésével. Ezek életciklusuk végén sokkal gyorsabban bomlanak le, mint a hagyományos lebomlású anyagok, ha pedig a komposztáló létesítmények helyett a többi háztartási hulladékkal a szeméttelepeken végzik az anaerob, fény és oxigén nélküli lebomlás eredménye a globális felmelegedést tápláló üvegházgáz, a metán kibocsátása lesz. A gyorsabb lebomlás következtében a metán gyorsabban termelődik a környezetbarátnak tartott anyagokból. Vannak ugyan hulladéklerakók, amik hasznosítják, a többség azonban kiereszti a környezetbe a termelődő metángázt.

A kutatók nem a biolebomlású hulladékok ellen kampányolnak, amik sok esetben valójában zöldebbek a hagyományosnál. A tanulmány elsősorban arra akar rávilágítani, hogy miközben a gyártók a biológiai úton lebomló termékeket népszerűsítik, a fogyasztók nincsenek tisztában sem a tényleges környezeti hatásaikkal, sem az ártalmatlanításukkal. "Hangsúlyozom, hogy én kizárólag az életciklus végére, a hulladékra összpontosítottam" - nyilatkozott a kutatás vezetője, Morton Barlaz. "Ha mindenre kiterjedő összehasonlítást szeretnénk, akkor meg kell néznünk a gyártáskor és az ártalmatlanításkor keletkező károsanyag kibocsátást. Mindazonáltal én ebben a tanulmányban azt a nézetet próbáltam megtámadni, hogy a biológiai lebomlás mindig kívánatos"

A biológiai úton lebomló termékekből keletkező hulladék környezeti hatásainak felméréséhez Barlaz munkatársaival az amerikai hulladéklerakókra fókuszált, a tanulmányhoz egy számítógépes modellt is alkalmaztak, ami megbecsülte a különböző hulladék típusokból kiáramló metán mennyiséget. Több száz amerikai hulladékártalmatlanító alakítja energiává a keletkező metángázt, több száz viszont semmit nem tesz az üvegházgázzal. Összességében a hulladéktelepek a második legnagyobb ember által termelt metángáz források.

A tanulmányt nem szabad túlértékelni, vagy kiragadni a környezetéből, hangoztatja Ramani Narayan, a Michigan Állami Egyetem vegyészmérnöke, a Biológiailag Lebomló Termékek Intézetének (BPI) tudományos szaktanácsadója. A média ugyanis hajlamos egy hangzatos főcímet kreálni Barlaz tanulmányából, mondván az Észak-Karolina Állami Egyetem kétségbe vonta a biológiai úton lebomló anyagok környezeti előnyeit, mivel lebomlásukkor üvegházgázt termelnek. "Ez így teljesen félrevezető állítás" - nyilatkozott Narayan. "A szeméttelepekre kerülő hagyományos biológiai hulladék több mint 50 százaléka ugyanez teszi! A biológiai alapú termékek, köztük a PLA az életciklus végére, például a komposztálásra van optimalizálva, népszerűsítendő az élelmiszer és más biológiai hulladékok elkülönítését, hogy azok ne a szeméttelepeken végezzék"

A tanulmány két biolebontású műanyagra, a polilaktidokra (PLA) és a polihidroxialkanoátokra (PHA) összpontosított, ami Narayan szerint azért sem igazán szerencsés, mert ezek mindössze 1 százalékát teszi ki a lakossági szilárd hulladékáramba bekerülő biológiai hulladékoknak. Sokkal pozitívabb környezeti hatást kapnánk, ha az étel- és kerti hulladékokat elkülönítenék és komposztáló létesítményekben dolgoznák fel, összegzett Narayan.

Ezzel Barlaz is egyetért, mondván, a biolebomlású termékekkel kapcsolatban a köztudatban forgó előnyöket csak akkor lehet kihasználni, ha azokat a megfelelő létesítményekbe juttatjuk. A biolebomlású fűgyűjtőzsákok még mindig jó választásnak bizonyulnak, mivel automatikusan komposzttá válnak. Azonban, ha azon gondolkozunk, hogy biológiai úton lebomló műanyag tányérokat és evőeszközt szerzünk be, akkor érdemes utána nézni, hogyan kezeli a közösség a hulladékokat. Van-e a közelben egy nagy méretű komposztáló létesítmény? Ha nincs, akkor a hulladéktelep összegyűjti-e a metángázt, hogy elégesse, vagy energiává alakítsa? Ha semmi ilyesmivel nem rendelkezik lakóhelyünk környéke, akkor jó eséllyel ugyanolyan, vagy még nagyobb mértékben szennyezzük környezetünket, mint ha hagyományos műanyag tányérokat dobunk a kukába. Ugyancsak hasznos lenne, ha a környezeti hatások minimalizálása érdekében először a fogyasztást optimalizálnánk, hogy eleve kevesebb hulladék keletkezzen, fejezte be az eszmefuttatást Barlaz.