Hunted: The Demon's Forge

Grafika: Az inXile Entertainment úgynevezett tapasztalatlansága a játékmeneten nem érződött túlzottan, a küllemben azonban radikálisan tetten érhető. Szinte érezni a The Demon's Forge látványvilágán, hogy a csapat éveken át csak kisebb címeken dolgozott, ugyanis komoly lemaradásai vannak a játéknak. Csúnya a környezet, a karakter animációk, rondák az effektek, a helyszínek üresek, túl lineáris, ismétlődő és kiszámítható minden, mindemellett pedig még a gépigény sem mondható barátságosnak. Kifejezetten hangulatosra sikeredett azonban néhány nagyobb területet bemutató pálya, így például amikor egy várkastélyban ténykedünk, illetve amikor a látótávolság nem korlátozódik le az alagút falára.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A kezelőfelülettel kapcsolatban nem igazán lehet semmiféle negatívumot felróni a játéknak, minden elegáns, letisztult, átlátható és a témába vágó stílusban fogant. Az irányítással sincsenek különösebb gondok, bár PC-n azonnal kitűnt, hogy egy egyszerű konzolportról beszélhetünk, hiszen bár jól működik egérrel és billentyűzettel is a játék, a Hunted megérdemelt volna egy kicsivel összetettebb harcrendszert és egyéb opciókat. Nem tetszett továbbá, hogy - talán a kooperatív mód hitelessége miatt - egyes akadályok alkalmával meg kellett várnunk társunkat, hogy közösen ugorjunk vagy másszunk át valamit, ami nagyon megakasztotta az amúgy szinte folyamatosan pörgő játékmenetet.

Játszhatóság: Az alkotás játékideje kellő hosszúsággal bír, ez a megállapítás azonban nézőpont kérdése is. Szerepjátékokhoz képest ugyanis egyértelműen rövid, akciójátékokhoz mérten viszont hosszú időtartalmú kampány vár majd ránk, ami folyamatosan képes fenntartani az ember figyelmét, unalmat maximum a változatlan pályák jelentenek.

Intelligencia, nehézség: Ha a kooperatív mód rejtelmeit egy a program által vezérelt társsal kívánjuk megismerni, akkor sem fogunk nagyot csalódni a játékban, az illetékesek ugyanis egy elég jól működő, ám természetesen korántsem tökéletes intelligenciával ruházták fel az alkotást. Nyilván nagyobb élményben lesz részünk, ha sikerül megnyernünk egy barátunkat a kampány közös leküzdéséhez, de abban az esetben is számolnunk kell az ellenfelekkel, akik átlagos viselkedésükkel maximum a játék elején okozhatnak nekünk fejtörést. A Hunted nehézsége jól skálázott, legkönnyebb szinten is képes kihívást nyújtani, de a legnehezebb fokozaton véleményem szerint már játszhatatlan.

Hangok, zene: A program zenei része szó szerint borzalmasra sikeredett. Sem komolyabb dallamok, sem egyéb, meghatározó muzsikák nem csendültek fel a kampány alatt, ellenben a szinkronhangok tetszettek. Mind Caddoc, mind E'lara hangja elég hitelesre sikeredett, egyedül a futás közben kiadott hangok - inkább lihegések - emlékeztettek másra, de összességében, főleg a zenéhez képest a szinkronszínészek jó munkát végeztek.

Összefoglalás: Mindent összevetve az átlagosnál egy kicsivel jobb, ámde korántsem tökéletes videojáték született a Hunted: The Demon’s Forge képében. Szerepjátéknak korántsem nevezhető a végeredmény, de így is egy korrekt történettel és harcrendszerrel rendelkező, kooperatív fantasy akciójáték lett belőle, ami úgy érzem, hogy egy második résszel teljesedne ki igazán. Hogy egy folytatásra érdemes produkció született-e a név alatt, azt pedig majd a fanatikusok eldöntik.