Dungeon Siege 3

Kiadó: Square Enix
Fejlesztő: Obsidian Entertainment
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Windows XP (SP3), Vista (SP1), Windows 7, Intel Core2 Duo 2,6 GHz vagy jobb, 2 GB RAM, 4 GB szabad tárhely, ATI Radeon X1800 vagy NVIDIA GeForce 8600
Ajánlott: Windows 7 (SP1), Windows Vista (SP1), Windows XP (SP3), Core i5 750 2,67 GHz, 2 GB RAM, 4 GB szabad tárhely, ATI Radeon HD 4870 vagy NVIDIA GTX 260
Hasonló játékok: Baldur's Gate, Dungeon Siege-sorozat
Kategória: hack'n'slash

Kilenc évvel ezelőtt debütált a Diablo-klónként emlegetett Dungeon Siege, ami a majdnem eltelt egy évtized alatt masszív rajongótábort toborzott magának. A harmadik rész azonban ennél is tovább megy, és felrúgva a sorozat ismert stílusjegyeit, egy egészen új oldaláról mutatja be a Dungeon Siege világát, ezzel kiszélesítve a rajongók körét.

Az Obsidian Entertainment neve mindenki számára ismerősen cseng(het), hiszen az elmúlt évek során nekik köszönhettük a Neverwinter Nights második részét, vagy a Fallout: New Vegas-t, illetve a saját szellemi terméküket, az Alpha Protocolt. A nevek hallatán azonban már felemás érzések támadhatnak bennünk, így a Square Enix részéről abszolút merész húzásnak tűnt, hogy egy meglehetősen nagy rajongótáborral bíró szórakoztató franchise új részét egy olyan csapatra bízza, amelynek munkái sorra hemzsegnek a bosszantó hibáktól. A Dungeon Siege 3 azonban kellemes meglepetés, nem csak azért, mert ez már nem az a Dungeon Siege, aminek alapjait 2002-ben a Gas Powered Games lefektette, hanem azért is, mert nyoma sincs annak a felületes munkának, ami egyébként évek óta jellemzi a fejlesztőcsapatot.


A játék története az első rész után százötven évvel később veszi fel a fonalat. A helyszín a legendás Ehb királysága, ahol a sztori a birodalmat őrző, az első rész főhőse által alapított 10. légió körül forog. Ehb uralkodója azonban nem tudott felülkerekedni saját paranoiáján, így bezáratta a légió rendházait. Nem sokkal később a bölcs királyt meggyilkolták, a helyén pedig a gyarló Jeyne Kassynder vette át a hatalmat, aki a nép akaratának engedve bűnösnek kiáltotta ki a légió tagjait, akik üldözötté váltak.

Módszeresen vadásztak rájuk, így csak maroknyian maradtak életben, akik szétszóródva a birodalomban, inkognitóban élik mindennapjaikat. A túlélők azonban még mindig hisznek a régi eszményekben, így egy bölcs öregember, Odo vezetésével célul tűzték ki, hogy felfedik magukat, és újra felépítik mindazt, amit egykoron valóban képviselt a légió. Játékosként az egyik régi tag bőrébe bújva vághatunk majd neki a kalandnak, s bár a sztori szempontjából nincs jelentősége, hogy a négy játszható hős közül melyikkel vágunk neki az útnak, tulajdonságaik alapvetően meghatározzák a későbbi játékstílust.

A négy karakter a stílus klasszikusait idézi, így Lucas Montbarron például a "tankot" képviseli, aki a közelharcokban jeleskedik, a kardforgatás igazi mestere. Anjali a női vonalat képviseli, és a mágia egyik kiváló ismerője, aki tűzlabdái mellett lándzsájával is remekül bánik. Katarina kezdetleges puskája miatt lehet hízelgő sokak számára, de ha úgy hozza a helyzet, akkor a botok forgatása is remekül megy neki. A varázsló-vonalat Reinhart Manx személyében próbálhatjuk ki, de az ő esetében sem jelenthetjük ki, hogy csakis a varázslásban jeleskedik.


Mind a négy karakterhez három fő képesség tartozik, amiket további három-három változatban fejleszthetünk tovább. Emellett kapunk passzív képességeket is, karakterenként tízet, amelyeket szintén elsajátíthatunk, így például fejleszthetjük a védekezésünket, a kritikus sebzést vagy a gyógyulást. Ha már a gyógyulásnál járunk, fontos megjegyezni, hogy eltűntek a klasszikus értelemben vett gyógyitalok és fókuszitalok (mana), a harmadik részben ugyanis az ellenfelekből elérhető zöld és kék gömböket kell gyűjtögetnünk.

Ennek megfelelően a játékmenet fő pillére, a harc hamisítatlan akció-RPG, némi komplexitást felmutatva. A Dungeon Siege 3-ban ugyanis már a játékosnak is aktívan ki kell vennie a részét a védekezésből. Ennek kulcsszerepe lesz a játék során, ugyanis rendre túlerőben kell majd helyt állnunk. A stílusra jellemző lootolás (gyűjtögetés), a környezettel történő interakció ezúttal is fontos szerephez jut, a játék azonban sokkal dinamikusabb, lendületesebb, mint elődei. Ez akár remekül is működhetne, ha a PC-s változat irányítása nem lenne úgy elrontva, ahogy azt az Obsidian összehozta. Nagyon érezni, hogy a fejlesztők kifejezetten mostohagyerekként kezelték az asztali gépes verziót, és a fő platform egyértelműen a konzol volt, kontrollert használva ugyanis nagyon élvezetes a harc.