King Arthur: Fallen Champions

A kampány érdekessége egyébiránt, hogy nem kell csak az egyik vagy a másik sztori mellett elkötelezni magunkat, így például megtehetjük azt, hogy megkezdjük a történetet Sir Lionel oldalán, elvégzünk két küldetést, majd utána Lady Corrigan útját kezdjük járni, egy-két feladat után pedig ismét visszatérünk a lovaghoz, vagy továbblépünk Drest missziójához. A kampány ettől még nem lesz érthetetlen és kusza, ugyanakkor ha elakadnánk az egyik oldalon, folytathatjuk a másik úton, majd később ismét visszatérhetünk oda, ahol korábban nem tudtunk továbbjutni.

Hőseinkkel mindemellett nem barangolhatunk szabadon a rendelkezésünkre álló területen, csak és kizárólag egy előre meghatározott, lineáris úton haladhatunk előre. Ez rendkívül furcsa az alapjátékhoz képest, de mivel egy jól felépített és masszív történetre épülnek fel a küldetések, hiányérzetünk nem emelkedik majd vészes magasságokba. Ezzel a húzással a fejlesztők egyértelműen azoknak kedveztek, akik a korábbi epizódokban már nagyon unták a különböző járványok vagy idegen hadseregek megjelenését, amelyek rendre áthúzták számításainkat, elterelve figyelmünket a történetről és korábbi terveinkről is. A szabad mozgás teljes hiányával átalakult a hadseregtoborzás is, de legnagyobb örömünkre a szöveges szerepjátékokra emlékeztető küldetések megmaradtak.


Az adott karakter útján haladva ugyanis a küldetéseket - vagy, ha úgy jobban tetszik, csatákat - gócpontokba szedték a fejlesztők, amelyek választásokon és döntéseken alapuló szöveges szerepjátékokra emlékeztető módszerekkel rendelkeznek. Nem árt jól átgondolni egy - egy válaszunkat, hiszen ezáltal nyerhetünk karakterünknek újabb felszereléseket, sőt, hadseregünket is így bővíthetjük ki katonákkal vagy különböző mitikus lényekkel. Továbbá az úgynevezett gócpontokon lehetőségünk lesz fejleszteni hősünket, de itt is komolyabb egyszerűsödés figyelhető meg.

Karakterünk mellett ugyanis egységeinket már nem ruházhatjuk fel különböző képességekkel, sőt, a csatákat sem automatizálhatjuk, mint korábban. Ennek természetesen szintén megvan a maga miértje, lévén az összecsapások is a reform útjára léptek. Ugyan az ütközetek koncepciója megmaradt, de immáron nem csak a nagy hadsereg elleni, tulajdonképpen a Total War-sorozatból elcsent megoldásokat láthatjuk, a Fallen Champions kiegészítőben ugyanis egy-egy ütközet akár hosszú percekig, sőt mi több, óráig is eltarthat.


Már alapból a térképek óriási változáson mentek keresztül, óriási hegyek és völgyek között vagy nagyobb hidakon kell levezényelnünk egy-egy csatát, de lesz, amikor egy magas dombra épült, nehezen megközelíthető erődöt kell bevennünk maroknyi seregünkkel. Nagyon tetszett, hogy a taktikára sokkal nagyobb szükségünk van, mint eddig bármikor, hiszen a legtöbbször nem egységeink erőssége és csapataink mérete határozza majd meg a csetepaték eredményét, hanem sokkal inkább hősünk képessége és a néhány főt számláló, ámde különböző képességekkel bíró csapatok jó elrendezése.

Fontos kiemelni, hogy a három hős nem csak három történetet, hanem tulajdonképpen háromféle taktikát és játékmenetet is kínál. Sir Lionel ugyanis elsősorban nyers erejére támaszkodik, míg a két másik karakter varázserejével segíti elő a harc sikerességét, de mindketten a mágia más és más útját járják, ezért össze sem hasonlítható Drest és Corrigan küldetéssorozata. Ezt a gondolatmenetet rávetítve a Fallen Champions kiegészítőre, az ebben látottak szintén nem hozhatók párhuzamba az alapjátékkal és annak eddigi bővítményeivel, hiszen ezúttal teljesen más élményben lesz részünk, alapjaiban átalakult játékmenettel és megoldásokkal. Ezek reméljük, hogy nem a második rész újdonságait vetítik előre, hiszen egy kiegészítőtől elnézzük az egyszerűsödést, de egy teljes értékű folytatás esetében már nehezen nyelnénk le.