King Arthur: Fallen Champions

Grafika: A küllem sajnos fikarcnyit sem változott a 2009-ben megjelent alapjátékhoz képest, ami csak részben negatívum így, a 2011. év vége felé közeledve, hiszen ami gyönyörű volt három évvel ezelőtt, az ugyan látványos még a jelenben is, de korántsem olyan szép, mint az elvárható volna. Az egységekre ráközelítve már látszódnak a hiányosságok, és ha mindezt a legutolsó Total War-epizóddal vetjük össze, akkor a Fallen Champions már egyáltalán nem érdemli meg a maximális pontszámot. Erre a tényre kíván ráerősíteni még, hogy az illetékesek a rendkívül hosszú töltési időkkel sem tudtak mit kezdeni, ami bizony már óriási negatívum.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Mivel egy kiegészítőről beszélünk, értelemszerűen sem a kezelőfelület, sem az irányíthatóság esetében nem változott semmi. Ami a Fallen Champions-ben megmaradt, az kiköpött mása az alapjátékban látottaknak, így a pozitívumok és a negatívumok is megmaradtak. Ugyan a kezelőfelületbe nem nagyon lehet belekötni, de az irányítás, azon belül is főleg a kamerakezelés - hiába testre szabható - a magaslati pontok miatt rendkívül frusztrálóvá vált, az egységek vezérlése pedig valamiért továbbra is körülményesebb a fentebb már sokat említett stratégiakirályhoz képest.

Játszhatóság: A pontozás esetében nem szabad szó nélkül elmenni egyetlen esetben sem amellett a tény mellett, hogy a Fallen Champions egy szimpla bővítmény, aminek köszönhetően nem túl hosszú, mintegy 8-10 órás kampánnyal bír, ami a nagy átlaghoz képest korrekt, de az alapjátékhoz képest kevés. Mivel azonban a fejlesztők egy nagyon jól felépített, kerek történetet illesztettek hozzá, a pontszám nem is lehet kérdéses!

Intelligencia, nehézség: A King Arthur egyik kiemelkedő negatívumaként annak idején egyértelműen a mesterséges intelligenciát és a nehézséget említette meg a legtöbb kritikus, amely egészen a legutóbbi kiegészítőig rendkívül kényes pontja volt a sorozatnak. A harmadik bővítmény nehézségi szintjeit azonban sikerült olyan jól optimalizálniuk a Neocore Games embereinek, hogy a könnyű valóban könnyű, a nehéz pedig valóban nehéz lett. Ezúttal garantáltan mindenki meg fogja találni a magának leginkább testhez álló beállítást, ami azért is szerencsés, mert a toborzás és egyéb lehetőségek hiánya miatt seregünk sokkal gyengébb és kiszolgáltatottabb az alapjátékban megszokotthoz képest. Mivel egyértelmű fejlődés tapasztalható ezen a téren, a maximális pontszám kijár a programnak.

Hangok, zene: A hangok és a zenék a Fallen Champions olyan részletei, amelyek a grafikához hasonlóan semmit sem változtak a King Arthur debütáló epizódjához képest. A menüben és a küldetések alatt ugyanazok az ismerős dallamok, ugyanazok a szinkronhangok és csatazajok hallhatók, mint eddig. Mivel ez a momentum már annak idején is kiváló volt, ezért ezúttal sem érheti szó a ház elejét.

Összegzés: Egy hajszálon múlt ugyan, de a King Arthur harmadik kiegészítője épp hogy kiválóra vizsgázott előttünk. Garantáltan lesznek olyan fanatikusok, akik az egyszerűsödés és a számtalan opció hiánya miatt ennél jóval kevesebb pontszámot adnának a bővítménynek, de mivel itt elsősorban a történeten van a hangsúly, illetve néhány érdekes újdonságon, ezért mi értékeltük a fejlesztők merészségét. Ehhez bizony kellő bátorság kellett a részükről, de szerencsére a végeredmény nagyon jól sült el. Jöhet a King Arthur II!