Batman: Arkham City

A Sötét lovag eszköztára és kombói egyaránt ismerősek lesznek azoknak, akik végigtolták az előző részt. Igaz, bekerült itt is egy-két újdonság, mint pl. a füstbombák használata, vagy néhány extra mozdulat, de a rendszer alapvetően ugyanaz, mint az Arkham Asylumban volt. Az irányítási sémák is próbálnak a korábban már bevált rendszerhez igazodni, viszont itt már akadnak gyengébb megoldások. Erősen érződik, hogy az Arkham City irányítását egyértelműen konzolra tervezték, a billentyűzet+egér kombináció pedig, bár használható, sokkal darabosabb vezérlést tesz lehetővé egy kontrollernél.

Ez helyenként kiütközik a harci jelenetek folytonosságában, ugyanis a klasszikus PC-s irányítással valamivel nehezebb szépen összehangolt kombinációkat kivitelezni. Ami igazán zavaró, az a különféle eszközök gyors használata, ugyanis ezúttal az adott gadget gyorsbillentyűjét (0-9) kell duplán megnyomnunk, ami harc közben, esetleg bossfight alatt, ahol folyamatosan mozgásban kell lennünk, véletlenül sem egyszerű feladat. Egy szó mint száz, ha lehetőségünk van rá, használjunk kontrollert, az élményen sokat tud javítani.


A PC-s változat másik sarkalatos pontja a vizuális megvalósítás, hiszen a csúsztatott megjelenést ennek programozásával indokolták. Részint itt is érvényes az általános konzol-PC különbség, miszerint utóbbi platformon magasabb felbontású textúrákat láthatunk, ezáltal élesebb és szebb a kép, valamint nagyobb látótávolság érhető el, illetve az elérhető FPS-szám is magasabb. Az Arkham City esetében az igazi adut a DX11-es effektek és tesszelláció, valamint az Nvidia PhysX hardverek használata jelenti. Ezek együttesen milliónyi apró részlettel gazdagítják az elénk táruló látványt az élethűbb textúráktól, a légáramlatoknak engedelmeskedő füst- és ködfelhőkön át egészen az apró szikrákig és üvegszilánkokig.

Mindez sokkal szebbé varázsolja a PC-s Arkham City-t konzolos testvérétől, viszont az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ahhoz, hogy mindezt élvezhessük, az elérhető legerősebb konfigurációra lesz szükségünk, ráadásul még azon is komoly FPS-ingadozásra számíthatunk. Ez a készítők által is bevallottan a programozási hiányosságoknak tudható be, és a jövőben különféle patchek formájában ki is lesznek javítva, viszont ezzel az egyetlen elfogadható érvüket ölték meg a csúsztatott megjelenés mellett. Félreértés ne essék, a látvány még akkor is kellemes, ha a konfigurációnk nem teszi lehetővé a maximális beállításokat, de a PC-s játékosok nem azért vártak bő egy hónappal többet, hogy később további sebtapaszokra kelljen várniuk, hogy élvezhető minőségben használhassák a DX11 extra lehetőségeit.

Ezen túlmenően viszont nem sok hibát lehet felróni a játéknak. A hangulatért felelős szinkronszínészek ismételten kitettek magukért, s az egész város él és lélegzik körülöttünk. A készítők rengeteg apróságra odafigyeltek, és ennek köszönhetően hihetetlenül sok utalást találhatnak a Batman képregények és filmek rajongói. Az úti célunkat jelölő égre vetített Batman-jel csak egy ezen apróságok közül, amelyek együttesen hihetetlenül hangulatossá teszik ezt a világot.


Összességében elmondhatjuk, hogy bár az indokolatlanul hosszú plusz várakozási idő továbbra is kellemetlen érzéseket hagyott bennünk, az Arkham City személyében joggal üdvözölhetjük 2011 egyik legjobb játékát. A Rocksteady emberei hihetetlenül részlet-gazdag és interaktív világot teremtettek, amiben pusztán a nézelődéssel úgy tölthetünk el órákat, hogy azok csak perceknek fognak hatni. Emellett a fő cselekményszál kibontásával egyértelműen az utóbbi idők egyik legjobb történetével leszünk gazdagabbak.