Batman: Arkham City

Grafika: Ezen a téren kicsit felemás az Arkham City teljesítménye. A hivatalos verzió szerint a nagyságrendekkel jobb látványvilág miatt kellett több mint egy hónappal tovább várni a PC-s megjelenésre, ugyanakkor a végleges verzió DX11-es szekciója ezer sebből vérzik. Ha ezek nélkül játszunk, a látvány még mindig kifejezetten kellemesnek mondható, viszont így már nem sokkal szebb az Arkham Asylumnál.

Kezelőfelület, irányítás: A HUD elrendezése egyszerű és átlátható. A legtöbb információ csak akkor jelenik meg, amikor szükségünk is van rá, tehát nincsenek felesleges zavaró elemek. Az irányítás már egy picit problémásabb. Alapjaiban az előző rész már bevált sémáját követi, viszont a kicsit átdolgozott harcrendszerben a billentyűzet+egér kombináció használata kicsit darabos, valamint az eszközeink gyors használata ezen a kiosztáson botrányosan nehézkes, tehát erősen ajánlott egy X360-as kontroller beszerzése a teljes élményhez.

Játszhatóság: Ha nem rendelkezünk kontrollerrel, akkor egyes részeknél jó eséllyel fogunk szitkozódni egy keveset, de ezen felül nincs probléma a játszhatósággal. Amennyiben szükségünk van rá, a játék egyszerű gyorstippekkel szolgál a kezeléssel és a kombókkal kapcsolatban, így az sem érzi majd magát elveszettnek, aki nem játszott az előző résszel.

Intelligencia, nehézség: Arkham City él és lélegzik. Az elítéltek bandákba verődve róják az utcákat, járőröznek, zaklatják a gyengébbeket, beszélgetnek, röviden tehát élik hétköznapjaikat. Amikor megtámadjuk egyiküket, a közelben lévők a segítségére sietnek, illetve, ha rejtőzünk, elkezdik módszeresen átvizsgálni az adott környéket. Alaposságuk az idegállapotuk függvényében változik, és a Rocksteady emberei nagyon bravúrosan oldották meg azt, ahogyan az egyszerű elítéltek egyre jobban pánikolnak, ahogy fogy a "létszám". Az általános nehézség választható és jól kiegyensúlyozott, mindenki megtalálja majd a tudásának megfelelő szintet, de ahogyan haladunk előre a történetben, a játék úgy lesz egyre nehezebb.

Hangok, zene: Egyértelműen a program legjobban sikerült része. A háttérhangok mindig tökéletesen illeszkednek az adott helyzethez, a szinkronszínészek pedig eszméleten jól teljesítenek, egész annyira, hogy az egyszerű elítéltek párbeszédeit is kellemes hallgatni.

Összegzés: A Batman Arkham City nem tökéletes játék, viszont a legnagyobb hiányosságait csak a kiadó és a készítők üzletpolitikájának köszönhetően érezzük nagy hibának. Ha nem lett volna ekkora csúszás a megjelenésben és nem kellene még várnunk a javítócsomagokra, valószínűleg kevesebben szívnák a fogukat, viszont a játék többi része annyira jól sikerült, hogy hamar feledteti ezt a bosszúságot. A fő történeti szállal nagyjából 8-10 óra alatt végezni lehet, de ha minden mellékküldetéssel foglalkozunk a játékidő elérheti, vagy még át is lépheti a 40 órát. Ez az akciójátékok világában erősen ritkaságszámba megy, és akkor még nem említettük a különféle challenge pályákat, amikbe további órákat ölhetünk bele, miközben igyekszünk saját rekordjainkon javítani. Ha nem rendelkezünk kontrollerrel, az irányítás egy kissé darabos, viszont a világ hamar magába szippant, és megfeledkezünk minden bosszantó apróságról, miközben kibontakozik előttünk a Sötét lovag legújabb lenyűgöző története.