Yesterday

Sajnos - vagy éppen szerencsére - azonban a Yesterday a történeten kívül nem nagyon fog túl sok újdonságot felmutatni a point and click kalandorok számára, hiszen a Pendulo Studios már évek óta a jól bevált recepttel dolgozik, miszerint a szépen, mondhatni művészien megfestett kettődimenziós hátterek előtt mozgatja a háromdimenziósan animált szereplőket. Mindezt a régi formula szerint kattintásos módszerrel vezérelhetjük, tehát ahová bökünk oda megy karakterünk, de az újabb helyszínek között is efféleképpen tudunk váltani.

A mozgás mellett az aktuális képernyőn rendre pixelvadászatot kell folytatnunk, hiszen a játékmenet egyik alapelemét a fejtörők teszik ki. Ezekhez össze kell gyűjtenünk ezt-azt a pályákról, legyen szó egy játékszintetizátorról, egy egyszerű kólásdobozról vagy egy szimpla akciófiguráról, aminek akkor talán nem látjuk értelmét, de a későbbiekben biztosan fel tudjuk használni valahol, valamilyen formában. Az efféle kihívások, amelyek rendszeres időközönként megszakítják a történet alakulását, nem nevezhetők túl egyszerűnek.


Habár többségük azért a logika határain belül mozgott, akadtak olyan pillanatok, amikor magam is elgondolkodtam azon, hogy - bár a véletlennek köszönhetően ráakadtam a megoldásra - milyen ésszerű magyarázat van arra, hogy egy kólásdoboz segítségével kinyitunk egy lakatot. Szerencsére a fejtörők megoldásában több segítségünk is lesz, így például kijelöltethetjük, hogy hol érdemes kutakodnunk az esetleges felvehető tárgyak iránt, de szöveges segítséget is kérhetünk azzal kapcsolatban, hogy mi lehetne a következő logikus lépésünk.

A játékban gyakran kell alkalmaznunk a tárgykombinálás lehetőségét, ám sajnos ez a rendszer olyannyira kiforratlanul lett megvalósítva a Yesterdayben, hogy gyakran okozott fejtörést. A rossz kezelhetőségnek köszönhetően ugyanis a legtöbbször még a helyes megoldást sem tudjuk kivitelezni, mert a program elsőre nem ismeri fel, hogy mit szeretnénk tenni, így egy csapásra elhaladhatunk a jó megoldás mellett. Emiatt és a gyakorta előforduló nehezebb fejtörők miatt a Yesterdayben sokszor fogunk elakadni, ilyenkor pedig jöhet egy végigjátszás keresése, ami sokaknak egyenesen a kilencvenes éveket és a klasszikus point and click kalandokat fogja eszébe juttatni, hozzátenném gyorsan, hogy nem véletlenül.


A játék esetében fontos kiemelni még a hangulatot, valamint a történet során elrejtett fricskákat is, ezek ugyanis egy az egyben megmaradtak a Pendulo Studios korábbi alkotásainak nyomvonalán. Habár ezúttal elbúcsúzhatunk a könnyed, Runaway-stílusú poénoktól, de a spanyolok ezúttal sem kíméltek senkit és semmit, a Mortal Kombattól kezdve a Csillagok háborúján át egészen a World of Warcraftig találhatunk benne olyan - valóban vicces - utalásokat, amelyektől a hasunkat vagy éppen a fejünket fogjuk majd a nevetéstől.

Nagy általánosságban a Yesterdayben is van egy alapvető, kissé morbid és sötét humor, aminek köszönhetően a történet végéig folyamatosan mosoly lesz az arcunkon - még a legkomolyabbnak tűnő jelenetek alatt is -, de a Runaway könnyedsége értelemszerűen teljesen kiveszett belőle. Ez úgy gondolom, hogy egyáltalán nem baj, hiszen ha valamiért, akkor éppen emiatt egyedi a Yesterday által lefestett világ.