Men of War Condemned Heroes

Grafika: A játék bejelentésének pillanatában felcsillant a remény, hogy a Best Way egy vadonatúj grafikus motort készít a legújabb Men of Warhoz, de ez később sajnos csakhamar szóbeszédnek bizonyult. Ugyan egyes vélekedések szerint a játék szebb lett elődeihez képest, ebből azonban nem sokat látni. Azt viszont már annál inkább, hogy a háttérben megbújó technológia egyre jobban ráncosodik, így ami 2010-ben szép volt, 2011-ben pedig még elfogadható, az 2012-be érve már kezd csúnyácska lenni. Madártávlatból még mindig korrekt látványt nyújt a Condemned Heroes, közelről azonban már kopottasnak és kidolgozatlannak tűnnek az objektumok és az egységek. Óriási hiba lenne még egy részt ezzel a grafikus motorral megjelentetni, az ugyanis már erősen a közepes kategóriába tartozna. Most még azért kicsit jobb annál!

Kezelőfelület, irányíthatóság: A legújabb Men of War teljes egészében az alapjátékból megörökölt kezelőfelülettel és irányítással rendelkezik, így azzal kapcsolatban semmiféle negatívumot nem lehetne felróni számára. A kezelőfelület továbbra is egyszerűnek és átláthatónak, ámbár mai szemmel már egy kicsit fapadosnak tűnik, az irányítás pedig a kitűnő fedezékrendszernek, az egyszerű egységkezelésnek, valamint a direkt kontroll lehetőségének köszönhetően - amikor egy egység felett teljes hatalmunk van - tökéletessé varázsolják ezt a szempontot.

Játszhatóság: Mivel az alapjáték óta az egyik legtartalmasabb Men of War-epizódot köszönthetjük a Condemned Heroes képében, amely négy kampányt, bónuszküldetéseket, valamint még többjátékos módot is tartalmaz, ezért balgaság lenne nem maximális pontszámmal jutalmazni a szavatosságot. A játék garantáltan hetekre, kevés szabadidővel rendelkezők esetében akár hónapokra elegendő elfoglaltságot jelenthet.

Intelligencia, nehézség: A Men of War-játékok esetében mindig is kényes téma volt a nehézségi szint, valamint az intelligencia. A Condemned Heroes-ban a nehézség témakörében fejlődést, az intelligenciával kapcsolatban viszont stagnálást véltem felfedezni. Az alkotás ugyanis a sorozat első olyan tagja volt, amelyben legkönnyebb fokozaton gyakran valóban könnyűnek, de leginkább megoldhatónak éreztem a feladatokat. Ez nem azt jelenti, hogy így nem képes megizzasztani minket a program, de a gyakorlott stratégiák inkább rögtön normál fokozaton kezdjék a háborúzást.

Az intelligencia esetében a Men of Warnak - a legtöbb stratégiához hasonlóan - voltak hiányosságai, amelyeket sajnos a legújabb részben sem tudtak orvosolni a készítők, sőt mi több, én úgy vettem észre, hogy nem is nagyon akartak. A legtöbb ellenséges egység például még mindig a túlerőre épít, csak nagy bajban használ fedezéket, de akkor úgy begubózik, hogy tankkal sem lehet kirobbantani onnan, egyszóval se nem túl realisztikus, se nem túl kiegyensúlyozott a mesterséges intelligencia, de a sorozat mentségére szóljon, hogy még így is jobb, mint a nagy átlag.

Hangok, zene: Ugyan a zenék és a szinkronok esetében ezúttal sem sikerült túl emlékezeteset alkotniuk az ukrán fejlesztőknek - a szint azért bőven megvan -, a különféle hangeffektek, a tankok robajai, a lövések hangjai és egyebek viszont ismét olyannyira realisztikusra sikeredtek, hogy amiatt minden szívfájdalom nélkül megérdemli a játék ezen része a maximális pontszámot.

Összefoglalás: A korosodó grafikus motor ellenére a Best Way maroknyi csapatának sikerült ismét egy feledhetetlen Men of War-epizóddal előállnia a Condemned Heroes cím alatt. Tény, hogy a játék lehetne szebb, illetve sokan örültek volna több újdonságnak is, de a koncepció, az új történet, a küldetések, valamint az utánozhatatlan hangulat ismét megvett minket kilóra. Aki szerette az alapjátékot, annak garantáltan elegendő lesz belepillantania az első küldetésbe ahhoz, hogy rögtön elvarázsolja a sorozat utánozhatatlan világa. Legközelebb azonban már igazán örülnénk egy Men of War 2-nek, de legalábbis mérhető mennyiségű újdonságnak!