2012. május 12. 13:41, Szombat
A játékmenetből érdemes még kiemelni továbbá, hogy bár az egész egy interaktív, valóra vált rémálomhoz hasonlítható, ahol a történetben már-már szerepjátékokhoz hasonló döntési helyzetekbe kényszerülünk, ennek ellenére harcok is találhatók benne. A zombikkal való viaskodás természetesen nagyjából akkora szerepet kapott, mint a fejtörők - tulajdonképpen a harcok is egyfajta feladványnak tekinthetők minden esetben -, de így is sikerült izgalmat varázsolni az amúgy folyamatosan pergő és izgalmas sztoriba. A harcrendszer egyébiránt a ritmikusságon alapul, az élőhalottak általában egy ütéstől kidőlnek, de lesznek szívósabb darabok is, amelyekre a megfelelő időben és a megfelelő helyre kell kattintanunk ahhoz, hogy vagy végleg a túlvilágra kerüljenek, vagy csak egérutat tudjunk nyerni előlük.
A The Walking Dead első epizódja egy tipikus bevezető rész, amelynek keretein belül elsősorban a kialakult helyzettel, a karakterekkel, valamint az alapokkal ismerkedhetünk meg. Ha pedig már ennyiszer szóba került a történet, akkor ideje immáron valóban rátérni a sztorira, amely szerencsére nem a televíziós sorozatot dolgozza fel, de a képregényekhez sem köthető teljes mértékben. Természetesen vannak utalások, amelyek egyikkel vagy másikkal rokoníthatók, a sztori például kísértetiesen hasonlít a televízióban látottakra, míg a karakterek közül több olyan is lesz, amelyik helyet kapott az egyes megrajzolt novellákban.
Történetünk főhőse egy Lee nevű elítélt lesz, aki a játék legelején éppen egy rendőrautó hátsó ülésén várja, hogy börtönbe zárják, amiért megölte felesége szeretőjét, Georgia egyik szenátorát. Amint a rendőrautó halad a sztrádán, egyre furcsább üzenetek érkeznek a hatósági rádión és egyre több szirénázó autó halad el mellettük sietve valahová. Az egyre inkább feszültebbé váló jelenet azonban nem tart sokáig, az úton ugyanis csakhamar feltűnik egy lassan botorkáló, több sebből vérző és látszólag már haldokló ember, akivel az ütközés elkerülhetetlenné válik, a rendőrautó így hősünkkel együtt a közeli erdőben landol.
Lee lába alaposan megsérül, de ennél sokkal rosszabbul járt kísérője, a helyi sheriff, aki látszólag holtan hever egy közeli fa mellett. Lee azonban amint odalép az erősen vérző rendőr mellé, hogy elvegye tőle a kezére feszült bilincsek kulcsát, az hirtelen megmozdul, és őrült módjára, habzó szájjal és vérző szemekkel rátámad, így nincs más lehetősége, minthogy ismét öljön. Lee számára azonban csakhamar világossá válik, hogy a sheriff, akit az imént megölt, korántsem egy normális ember volt, valamitől ugyanis megváltozott, bőre bezöldült, és mintha a veszettség jeleit mutatta volna. Hősünk számára azonnal világossá válik, hogy egy zombiapokalipszis kellős közepébe csöppent.
A felismerést követően Lee azonnal futásnak ered, immáron egy kisebb élőhalotthorda elől, de szerencsére menedéket talál egy látszólag még érintetlen és barátságos családi ház falai között. A házban megismerkedik a történet másik főszereplőjével, a nyolcesztendős Clementine-nel, akit szülei egy bébiszitter társaságában hagytak, amíg ők nyugodt nyaralásukat töltik valahol Savannah-ban. Lee elhatározza, hogy nem hagyja magára Clemet, így együtt indulnak el, hogy újabb túlélőket és egy biztonságos helyet találjanak maguknak. Előbb egy farmra, később aztán Lee szüleinek boltjába kerülnek Maconba, ahol egy maroknyi túlélővel együtt próbálnak kiutat találni a zombikkal elárasztott város központjából. A történet tehát a filmekhez mérten ugyan klisés, de egy videojátékhoz képest kifejezetten jónak, nem mellesleg pedig fordulatosnak és izgalmasnak nevezhető!