Quantum Conundrum

A játék érdekessége ugyanis abban rejlik, hogy a folyamatos logikai fejtörők a dimenzióváltáson alapulnak, aminek köszönhetően minden esetben a tárgyak és a környezet fizikai tulajdonságait kell kihasználnunk a továbbjutás érdekében. Összesen négy dimenzióval fogunk találkozni a pályákon, amelyek nem repítenek minket sehova, csak az adott helyszínt színezik át, ezáltal pedig megváltoztatják a fizikai és a legtöbb esetben a gravitációs tulajdonságokat. A dimenziókat általában mi váltogatjuk, méghozzá szintenként attól függően, hogy a dimenzióváltó készülékbe belehelyeztük-e az adott dimenziókapszulát.


A négyféle kiterjedés a kampány előrehaladásával fokozatosan válik elérhetővé a játékosok számára, így mindenképpen pozitívum, hogy még az utolsó - egyébként már-már túlontúl nehéz - kihívások esetében is lesz újdonság. A négy állapot közül az egyik - és egyben leggyakrabban alkalmazott - a fluffy dimenzió, amelynek keretein belül a tárgyak tízszer könnyebbek lesznek a normálishoz képest, így akár egy nehéz páncélszekrényt is könnyedén felkaphatunk, hogy rátegyük egy kapcsolóra, vagy lépcsőt építsünk vele egy magasabban elhelyezkedő pályarészhez.

Ennek az ellentettje lesz a heavy dimenzió, amelyet aktiválva a tárgyak tízszer nehezebbek lesznek az alapállapothoz képest. Ez akkor nyújthat segítséget számunkra, ha a feladványhoz valami nehéz tárgyra van szükségünk, de nekünk csak egy papírdobozunk van. A dimenzió aktiválásával azonban a papírdoboz kemény fémmé változik, így képes lenyomni a súlyt igénylő kapcsolókat, vagy éppen kitörni egy ablakot. A sorban a harmadik állapot a slow dimenzió, amely nagyjából a játék felénél válik elérhetővé, aktiválásával pedig tízszer lassabbá válnak a környezeti interakciók úgy, hogy mellette a játékos normál sebességgel tud közlekedni és végezni a dolgát. Az utolsó kiterjedés a játék végéhez közeledve kerül terítékre, ez a reverse gravity dimenzió, amelyet aktiválva megfordul a gravitáció, ezáltal pedig igencsak nyakatekert feladványok színesítik majd az összképet.


A különféle kihívások egyébiránt az első dimenzióval még viszonylag egyszerűnek nevezhetők - ezt tekinthetjük a betanító fokozatnak -, majd később egyre csak bonyolódnak, így az egyperces pályákat csakhamar felváltják az alapos tervezést és gondolkodást igénylő szintek. A Quantum Conundrum a fejtörők mellett teljes egészében nélkülözi az akciókat, éppen ezért gyakran kelt olyan hatást, mint egy alapos mini-játék gyűjtemény.

Az alkotás érdekessége, hogy az általa lefestett világ alapján nem tudjuk eldönteni, hogy a jelenben, a múltban vagy a jövőben járunk-e, hiszen a kastély ódon falai, a lovagi páncélok vagy a festmények a múltat idézik, míg egyes robottechnológiák, a futószalagok és egyebek viszont a jelent, illetve a jövőt. Így a végeredmény kissé groteszk, de valamiért mégis barátságos lesz, amit elsősorban az élénk színek használatának és a rajzfilmes megvalósításnak köszönhetünk.