Dishonored

A játék – amint az már fentebb is elhangzott – a lopakodós akciójátékok hagyományait szeretné továbbgondolni, méghozzá FPS stílusban. Mivel a Thief-sorozat óta egyedül a legutóbbi Deus Ex-epizódot emelhetnénk ki a műfajból, mondhatni egy tátongó piaci rést ismert fel már évekkel ezelőtt az Arkane Studios, akik természetesen nem elégedtek meg azzal, hogy elkészítenek egy újabb lopakodásra kiélezett videojátékot, lévén szerettek volna új utakat is megnyitni a stílus előtt. Ezt a fentebb már ismertetett koncepcióval és hangulattal részben elérték, ám a nagy egészhez szükség volt arra, hogy a játékmenet is tartogasson meglepetéseket, de legalábbis képes legyen elvarázsolni a rajongókat.

Mivel a francia stúdió mindig is nagymestere volt a makulátlan játékélmény kialakításának, ezért mi sem természetesebb annál, minthogy a Dishonored esetében is nagyot alkottak. A játék hagyományos formában, pályák egymásutániságából épül fel, amelyek tulajdonképpen egy-egy feladatot, gyakran mellékes küldetést is rejtenek. A különféle helyszínek nem csak rendkívül jól berendezettek, hanem egyben úgy is lettek kialakítva, hogy bármilyen vérmérséklettel is rendelkezzünk, attól még tudjuk élvezni a végeredményt.


Így amennyiben le akarjuk rohanni az ellenséget, netán lesből szeretnénk vérüket ontani, esetleg csak elsuhannánk mellettük és altatólövedékekkel vonnánk ki őket a forgalomból egy időre, azt is megtehetjük, a játék ugyanis ilyen téren nem fog határokat szabni nekünk. Sőt, a határtalanság olyannyira igaz lesz a pályákra, hogy egy adott feladatot gyakran többféle alternatíva mentén is teljesíthetünk, így mellékes útvonalakon törhetünk be egy épületbe, mi rendelkezhetünk áldozataink sorsáról, esetenként pedig teljesen meg is változtathatjuk a történet végkimenetelét.

Természetesen a harcok és a kivégzések módszerei lesznek a legérdekesebbek a játékban, aminek keretein belül FPS nézetből szemléljük az eseményeket, jobb kezünkben általában egy karddal, bal kezünkben pedig a használható fegyverek szabadon választható arzenáljával, így különféle lövedékekkel szerelhető pisztolyokkal vagy egykezes íjpuskákkal. Mivel hősünk természetfeletti képességekkel is rendelkezik, ezért természetesen különleges képességeket, varázslatokat is rendelhetünk bal kezünkhöz, így például teleportálhatunk vagy megszállhatunk másokat.


Ezek után feltehetően nem kell külön kiemelni, hogy a játék éppen annyira tűnik majd izgalmasnak és változatosnak, amennyire kihasználjuk ezeket a lehetőségeket, hiszen általuk minden egyes helyzetet legalább kétféleképpen tudunk majd megoldani. A mai trendeknek megfelelően ugyanakkor a Dishonoredben is találkozni fogunk szerepjátékos elemekkel, így amennyiben nem elegendő a változatos játékmenet, úgy továbbfejleszthetjük karakterünk tulajdonságait és képességeit, de kemény pénzekért cserébe fegyvereinket is elláthatjuk újabb tulajdonságokkal.

Karakterünk természetesen rendelkezik egy hátizsákkal is, amibe folyamatosan gyűjtögethetjük a pályákon elszórtan megtalálható töltényeket, mana- és életerőitalokat vagy halkonzerveket, de a lőszerekhez és egyebekhez is ilyen formában juthatunk hozzá. Mivel a pályák nem csak berendezettek, hanem alaposan fel is vannak töltve használati tárgyakkal, ezért gyakran szenvedhetünk a bőség zavarától, de ajánlatos mindent magunkkal vinni, amit felajánl a játék, ki tudja, hogy a későbbiekben még hol vagy mikor vehetjük hasznát, különös tekintettel az életerőt és manát regeneráló italokra, amelyekből mindig jó, ha van nálunk néhány darab. Természetesen nem kell megijedni akkor sem, ha nincs, lévén minden küldetés előtt lehetőségünk lesz meglátogatni főhadiszállásunk ezermesterét, akitől rengeteg érdekességet vásárolhatunk magunknak, így az említetteken kívül még gránátokat és egyéb futurisztikus szerkezeteket is.