Mark of the Ninja

Hangsúlyozandó, hogy ez nem minden esetben járható út, de főleg utóbbit igencsak könnyedén kivitelezhetjük, hiszen a Klei Entertainment úgy alkotta meg a pályákat, hogy azok több szintesek legyenek, illetőleg minden fontosabb helyet legalább kettő, de inkább három alternatív útvonalon is meg tudjunk közelíteni. Ennek az apróságnak köszönhetően olyan sokszínű a Mark of the Ninja játékmenete, és akkora szabadságot képes nyújtani a játékos számára, hogy egyszerűen élmény belebotlani az újabb és újabb kihívásokba. Egy adott problematikát ugyanis valóban számtalan formában megoldhatunk.

Vegyünk egy példát, így egy jól megvilágított szobát, benne egy fel-alá járkáló őrrel. Ebben az esetben megtehetjük például, hogy rárontunk az ellenfélre, és megpróbáljuk legyűrni, de ennél sokkal élvezetesebb, illetve hasznosabb, ha nem bocsátkozunk harcba, egyszerűen csak kikerüljük a szellőzőn keresztül, netán a plafonon átsuhanva. Megtehetjük ugyanakkor, hogy csendben beosonunk a helyiségbe, ott kioltjuk a fényeket, majd a legnagyobb sötétségben és a legnagyobb csendben csapunk le a szerencsétlen őrre: lehetőségeink tárháza tehát széles skálát ölel fel.


Feladataink kivitelezéséhez természetesen számtalan segédeszközünk is lesz, így például dobótőrök, amelyekkel elsősorban a fényforrásokat olthatjuk ki, netán a halálos lézerberendezéseket kapcsolhatjuk le, de füstbombák – láthatatlanná tesznek – és „zajcsináló” tárgyak is színesítik repertoárunkat. Természetesen lesznek hagyományos nindzsa-felszereléseink is, így például egy csáklya, amivel nem csak egy csapásra feljuthatunk a magaslati pontokra, hanem Pókemberhez hasonlóan fejtetőn is csünghetünk például a plafonról, hogy így kapjuk el áldozatainkat.

A pályák – egyszerűen zseniális kialakítással bírnak – természetesen úgy lettek megalkotva, hogy minden kiegészítőnket aktívan és rendszeresen tudjuk használni, ne csak opcionális felszerelések legyenek, így a változatosság egyáltalán nem csak rajtunk múlik majd, hanem szó szerint – ámde pozitív értelemben – ránk lesz erőltetve. Minden egyes tettünkért cserébe a pályák végén pontokkal fog jutalmazni minket a játék, amelyeknek köszönhetően lehetőségünk lesz magasabb szintekre tornázni karakterünket, legyen szó a technikákról – passzív képességek, további orvgyilkos tulajdonságok –, netán kiegészítő vagy támadó tárgyakról, ekkor tudjuk feloldani magunknak az újdonságokat, amelyekkel egyre hatékonyabbak és keményebbek lehetünk a játékban.


Természetesen részben mi is tehetünk azért, hogy izgalmasabb és érdekesebb legyen a Mark of the Ninja, hiszen a legtöbb pályán lehetőségünk lesz szó szerint végigrohanni, kikerülni minden ellenfelet, és berobogni a célba, de ezzel nem csak a kihívás, hanem a játék lényege is elveszik. Így ugyanis soha nem fogjuk megérteni a nindzsák életmódját, amit a Klei Entertainment olyan nagyszerűen leképezett, hogy az utóbbi évek legjobb lopakodós játékának is tekinthetjük a végeredményt. A Thief-sorozat óta ugyanis egyetlen videojátékban sem számított még ennyire a bujkálás és a csendes gyilkolás fontossága. Míg ugyanis a Deus Ex: Human Revolutionben és a Dishonoredben is lehetőségünk volt kivágni magunkat a harcokkal, ha elbaltáztuk a lopakodást, addig itt az esetek 90 százalékában a lelepleződésünk egyet jelent majd a „game over” felirattal, akárcsak a régi szép időkben.