Mark of the Ninja

Grafika: A Mark of the Ninja igencsak magasra tette a lécet a küllemmel kapcsolatban, mindemellett pedig másképp is közelít a témához, mint a mai játékok többsége. A realizmus ugyanis korántsem volt szempont a készítők előtt, ellentétben a rajzfilmes küllemmel, ami főleg a csodaszép átvezető animációk során mutatkozik meg. A programozók kiválóan játszadoztak a fény-árnyék effektekkel is, aminek köszönhetően nem csak kellemes összképet nyújtanak a pályák, hanem a lopakodás lehetőségét is magas szintre emelik.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Mind a kezelőfelület, mind az irányíthatóság terén érezni egy kicsit, hogy a Mark of the Ninja eredetileg egy konzolos videojáték volt, a készítők pedig azt dolgozták át számítógépekre. Habár a gombkiosztást ügyesen megoldották, nem mellesleg mindez teljesen személyre is szabható, de a kezelőfelület, sokkal inkább viszont az irányítás egy kicsit túlbonyolított lett, helyenként pedig nagyon hiányzik a joystick is. Találkoztunk már a múltban ennél lényegesen rosszabb portokkal is, de helyenként azért ezzel is meggyűlhet majd a bajunk, főleg az ügyességet igénylő részeknél.

Játszhatóság: A Mark of the Ninja legnagyobb hibája minden kétséget kizáróan a játékidő hosszában keresendő, ami rendkívül rövidre sikeredett, alig 4–5 óra alatt ugyanis végig lehet érni a pályákon. Sovány vigasz – hiszen egy kooperatív módnak jobban örültünk volna –, de részben a szavatosságot erősíti, hogy minden szint után a program kielemzi tetteinket, így különféle jelvényeket, valamint fejlesztéseket kapunk, amelyeket egyetlen végigjátszással biztosan nem oldhatunk fel mind.

Intelligencia, nehézség: A játékot feltehetően ahány ember kipróbálja, nagyjából annyiféle vélemény is születik majd a nehézségével kapcsolatban. Egyetlen dologban érthetnek egyet a rajongók, mégpedig abban, hogy a Mark of the Ninja nem túl nehéz, de mindez attól függ, hogy mi mennyire megyünk bele a veszélyesebb helyzetekbe, hiszen könnyű kikerülni az őröket, nehezebb csendben likvidálni őket, de a legnehezebb az lesz, ha szemtől-szemben próbáljuk meg felvenni velük a kesztyűt. A mesterséges intelligencia ugyan helyenként hagy maga után kívánnivalót, de a Klei Entertainment gondoskodott arról, hogy megmagyarázza a hiányosságokat, ennek köszönhetően látni fogjuk például az őrök látótávolságát, korlátaikat és egyéb tulajdonságukat.

Hangok, zene: Tény ugyan, hogy nem sok hangeffektet találunk a játékban – lévén, hogy az a lopakodásra és a csendes gyilkosságra lett kiélezve –, de az átvezetők olyan elánnal lettek felmondva, hogy azt megirigyelhetnék a nagyobb projektek, a zenékről nem is beszélve.

Összefoglalás: A Mark of the Ninja teljes egészében megérdemli a kiemelkedő pontszámot, hiszen a Klei Entertainment képes volt egy olyan oldalnézetes platformert készíteni, ami teljes mértékben megállja a helyét még a nagy ősök mellett is. A játéknak szinte egyáltalán nincsenek komolyabb hibái, óriási pozitívum pedig vele kapcsolatban, hogy a kihívást tekintve csak részben illeszkedik a mai trendekhez, így a lopakodás és a sötétben való osonás végre tényleg valóban központi szerepet kap, és nem csak egy lehetőség lesz a sok közül. A Thief-sorozat óta nem született ilyen jó lopakodós játék!