Call of Duty: Black Ops II

Kiadó: Activision
Fejlesztő: Treyarch
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core2 Duo E8200 2,66 GHz-es vagy AMD Phenom X3 8750 2,4 GHz-es processzor, 2 GB RAM, Nvidia GeForce 8800GT vagy ATI Radeon HD 3870 grafikus kártya, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E8500 3,16 GHz-es vagy AMD Athlon II X3-as processzor, 4 GB RAM, Nvidia GeForce GTS 450 vagy ATI Radeon HD 4850 grafikus kártya, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Call of Duty: Black Ops, Medal of Honor: Warfighter
Kategória: FPS

Az idei ősz számtalan kiváló videojátékot hozott már eddig is, de ahhoz kétség sem férhet, hogy az egyik legjobban várt címmé a Call of Duty: Black Ops II vált. Ez egyrészt a franchise körül kialakult milliós keménymag miatt alakult így, de sokat nyomott a latba az is, hogy a legnagyobb konkurenciának kikiáltott Medal of Honor: Warfightert igencsak negatívan értékelte a szakma. A játékosok emiatt nem tudták eldönteni, hogy a háborús FPS-játékok kora járt-e le, vagy valóban az Electronic Arts alkotása sikerült olyan rosszul, hiszen még a játékújságírók sem voltak azonos véleményen a témában. Így a legtöbben a Call of Duty aktuális epizódjától vártak válaszokat, hiszen amennyiben a végeredmény jól szerepel, akkor van még potenciál a műfaj és a tematika ötvözésében, mindemellett pedig bizonyítást nyer, hogy valóban a Danger Close fejlesztőcsapata rontott el valamit a Warfighter megalkotása közben.


A Black Ops II pedig jött, látott, és győzelmet aratott, legalábbis a konkurenciával szemben mindenképpen. Ne haladjunk azonban ennyire előre, inkább lássuk, hogy mit sikerült kihoznia a Treyarch fejlesztőinek az egyjátékos kampányból, ami a történet szerint egyenes folytatása a 2010-es Black Ops-nak, ám a múlt eseményeinek boncolgatása helyett ezúttal a fiktív jövőbe repítve minket. Sajnos a cselekmény – a közvetlen elődhöz hasonlóan – ezúttal is feleslegesen túlbonyolítottra, gyakran érthetetlenre sikeredett, ám a középpontba ismét a Mason családot állítja, ezúttal Davidet, aki nem más, mint Alex fiúgyermeke.

A játék kampánya a történet szempontjából a nyolcvanas években indul – itt értelemszerűen még Alexet irányíthatjuk –, majd lassan átcsordogál a közeli jövőbe, egészen pontosan 2025-be, ahol David apja ősi ellenségével, Raul Mendenezzel veszi fel a harcot. Raul az évek során elhatározta, hogy bosszút áll mindazokért a sérelmekért, amelyeket a saját, de legfőképpen családja kárára hajtott végre a világ, így szerepet vállal abban, hogy a két nagyhatalom, avagy Kína és Amerika összeugorjanak, és kitörjön a második Hidegháború. David számára a hadszíntereken való konkrét részvétel helyett sokkal fontosabb lesz Mendenez felkutatása és likvidálása, aminek során – az érthetetlenség és a ködös részletek ellenére is – ér majd minket némi meglepetés és váratlan fordulat, így például, amikor kiderül, hogy Frank Woods még mindig életben van, és segíteni is hajlandó nekünk a nemes cél érdekében.


A játékmenetet tekintve a Treyarch már a bejelentéskor elhintett olyan meglepő információkat, amelyek alapján arra lehetett következtetni, hogy a csapat alaposan megreformálja majd az egyjátékos élményt. Ez természetesen nem valósult meg abban a formában, ahogyan korábban előadták a rajongóknak, de így is sikerült néhány olyan momentummal feldobni, ezáltal kiemelkedővé tenni a kampányt, ami a későbbiekben meghatározó lehet a Call of Duty-sorozat életében. Ilyen többek között például a linearitástól való elszakadás lehetősége, ami egyelőre még csak nagyon kezdetlegesen és finoman lett adagolva, így senki se gondoljon tartalmas beszélgetésekre, alternatív útvonalakra vagy eltérő történetekre, hiszen többféle befejezésre ugyan futotta, de a végeredmény így is megmaradt többnyire olyannak, amilyennek korábban megismertük.

A linearitás mellett a Black Ops II hemzseg az úgynevezett előre szkriptelt jelenetektől, és helyenként dönthetünk emberéletek felett, netán élesebb helyzetekben, de ezek nincsenek olyan nagy hatással a történetre, mint az elvárható lenne. Később persze mindig találkozunk majd tetteink súlyával, illetve a finálét valóban megmásíthatjuk néhány lépésünkkel, de összességében így is a harcokhoz fogunk kilyukadni, csak éppen a körítés változik. Mint újdonság, egyértelműen pozitívumnak tekinthetők a választási lehetőségek, de sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle, ebben a formában ugyanis nincs sok hatása a kampányra. Ha a Warfighterhez hasonlítjuk a végeredményt, akkor a monumentalitás és a hangulat terén a prímet egyértelműen a Black Ops II viszi el, annak ellenére is, hogy nincsenek benne olyan meglepő mozzanatok, mint például a Medal of Honorban átélhető autós üldözés.