Dead Space 3

Az első résszel lefektetett játékmenet és az egyéb sajátosságok egyébiránt természetesen a Dead Space 3-ra is jellemzőek lesznek, így az inventory-rendszer, a gyűjthető erőforrások és utánpótlások, a fejtörők, a pályatervezés, a hangulat vagy éppen a szerepjátékos-elemek éppen úgy megtalálhatók, mint például a stázis vagy a kinézis használatának lehetősége. Aki új lenne a Dead Space-világában, annak egy kis segítség, hogy előbbivel tárgyakat vagy ellenfeleket lehet lelassítani, míg utóbbival a lebegtetés tudományát alkalmazhatjuk a gyakorlatban. Természetesen minden jellemző esetében találkozni fogunk majd aprócska újításokkal – például megjelentek a mellékes küldetések is –, de a fegyverfejlesztés tekintetében egy kicsit elvetették a sulykot a készítők.


A játék ezen része ugyanis feleslegesen túlbonyolított, túlzás nélkül több tucatnyi lehetőségünk van arra, hogy fegyvereinket jobbá varázsoljuk – netán újakat építsünk helyettük –, de az opciók nagy részét a legtöbb játékos biztosan nem fogja majd használni, mert egyszerűen felesleges lesz. Fegyverünk ugyanis a Dead Space 3-ban is elég, ha nagyot sebez és gyorsan tölt, a többi mind csak luxus, és nincs is különösebb hatással a játékélményre. A szerepjátékos elemek egyébiránt megmutatkoznak a ruhafejlesztésben is, ami szintén kicsit összetettebb lett, de legalább hasznos újításokkal gazdagodott.

Ha pedig újításokról beszélünk, akkor a legújabb Dead Space esetében nem mehetünk el szó nélkül a kooperatív mód megjelenése mellett, ami a korábbi részekhez képest abszolút friss tartalomként érkezett meg a kampány mellé. Általa kap értelmet többek között John Carver jelenléte, de példának okáért a fedezékrendszer is. Az opció segítségével egy barátunk oldalán élhetjük át a játék teljes történetét, de lehetőségünk van olyan küldetések elindítására is, amelyeket egyjátékos módban nem tehetünk meg. Sajnos az efféle feladatok száma elenyésző, ám ennél sokkal rosszabb, hogy nem tartalmaznak semmiféle olyan momentumot, ami indokolttá tenné a páros élményeket. Ez nagy általánosságban sajnos a teljes kooperatív módra igaz, hiszen egyetlen olyan kihívást vagy fejtörőt sem lehetne kiemelni, ami alátámasztaná a lehetőséget.


A kooperatív mód tehát jó ötlet volt a Visceral Games részéről, a megvalósítás is rendben van – főleg az egyjátékos móddal való kiváló összefűzése sikerült kitűnően –, de a rajongók biztosan meglettek volna nélküle, hiszen nincs olyan tartalom a játékban, amit egyedül ne tudnánk teljesíteni, illetve kivitelezni. Óriási negatívum egyébiránt ezzel kapcsolatban, hogy a kooperatív mód és az egyjátékos kampány már olyannyira össze vannak fűzve, hogy az egyik könnyedén felülírhatja a másikat, így mielőtt belefognánk a többjátékos élményekbe úgy, hogy még nem fejeztük be a kampányt, akkor érdemes lesz azt inkább egy új mentési helyről indítani.