Tomb Raider

Hogy ez az igencsak komoly változás mennyire fogja megviselni a rajongókat, azt nehéz lenne objektíven megítélni, hiszen a fejlesztők így is egy kitűnő ötletekkel megáldott alkotást tettek le az asztalra a Tomb Raider cím alatt, amelyben Yamatai óriási szigetét a sorozat életében még soha nem látott szabadsággal fedezhetjük fel. Ez sajnos még nem jelenti azt, hogy egy hatalmas nyitott világban kalandozhatnánk, de a kiválóan felépített és egyben hatalmas pályák kis híján ezt az érzetet fogják kelteni. A játékra ugyanakkor inkább a sandbox-hatások lesznek a jellemzőek, így a Crysis-sorozatban látottak alapján egy-egy pályán rengeteg lehetőségünk lesz az adott feladat teljesítésére, így például a célpontokat többféle útvonalon közelíthetjük meg, az ellenfeleket pedig rendkívül változatos formában takaríthatjuk el az útból.


Amint fentebb már említettük, a játékban minden korábbinál nagyobb szerepet kaptak az akciók, így a nyugodt és kiszámítható élményeket el is felejthetjük, pisztolyunknak, gépfegyverünknek vagy íjunknak mindig kéznél kell lenni, hiszen a szigeten tucatjával járőröznek a fegyveres katonák, de a vadállatok is komoly veszélyt jelentenek majd a régésznő számára. A fegyveres összecsapások egyébiránt meglepően gördülékenyek, a fedezékrendszerrel együtt pedig szintén az Uncharted-sorozatot idézik, ám a Tomb Raider az egyedi hangulat és a változatos környezet miatt egészen más hangulatot áraszt, mint Nathan Drake történetei.

A játék egyik legnagyobb negatívuma egyébiránt, hogy a készítők szerették volna, ha Lara mellett mi is interaktívan átéljük az izgalmas eseményeket, így szinte ötpercenként belefutunk egy összetettebb QTE-jelenetbe, aminek keretein belül ugyebár gombkombinációkat kell alkalmaznunk a megfelelő helyen és a megfelelő időben. Ezzel a megoldással ugyan kitűnően lehet színesíteni bármilyen videojátékot, de a Crystal Dynamics ezen a téren egy kicsit túlzásba esett, akárcsak egyébiránt az akciójelenetekkel, amelyek hiába látványosak, de ilyen mértékben sosem voltak jellemzőek a sorozatra.


Azonban nem csak ezen a téren fog majd minket meglepetés érni a mellékküldetésekkel is gazdagon felvértezett kampány végigjátszása során, a hagyományos fejtörők megtartása mellett ugyanis az alkotók a mai divatnak megfelelően egy kissé erőltetett fejlődési rendszert is megvalósítottak a játékban. Ennek köszönhetően a gyorsutazási pontokként is szolgáló tábortüzeknél lehetőségünk lesz feltornázni Lara képességeit, de akár a fegyvereit is megerősíthetjük, ha összegyűjtöttük a pályákon megtalálható alkatrészeket, amelyek mellett ereklyéket, feljegyzéseket és egyéb érdekességeket is összeszedhetünk majd.

A fejlődési rendszer alapesetben felesleges lenne a játékban, de a fejlesztők gondoskodtak arról, hogy néha kénytelenek legyünk elkölteni tapasztalati pontjainkat, hiszen lesznek olyan objektumok, amelyeket például csak egy fejlesztett csákánnyal tudunk kinyitni. Szintén a mai divatnak megfelelően a Tomb Raider az igencsak tartalmas és a fenti negatívumok ellenére is izgalmasra, valamint kiválóra sikerült egyjátékos kampány mellett egy multiplayer opciót is kapott, amivel kapcsolatban szintén olyan érzésünk lesz, mint a fejlődési szisztéma esetében, miszerint van ugyan, de minek?