Resident Evil 6

A tartalommal tehát a fentiek alapján nincs probléma, egy kellően fordulatos, változatos, átgondolt és jól megrendezett cselekményt kapunk, ellenben a játékmenet milyensége képes elvenni a kedvünket még az első végigjátszástól is. Az alkotás ugyanis minden korábbi részhez képest akciódúsabbra sikeredett, az állandó pörgés valóban egy igazi lövöldözős játék képét festi le előttünk, azonban míg egy Gears of War, netán egy Max Payne 3 esetében ez kiválóan működik, addig a legújabb Resident Evilben milliónyi olyan hibát találunk, ami még a legnagyobb fanatikusokat is elszomoríthatja.

A rossz irányítás és a mesterséges intelligencia hiányosságai a korábbi portok után nyilván nem okoznak meglepetést, azonban a – nem túlzás – percenként felbukkanó QTE-jelenetek, a kiegyensúlyozatlan, mondhatni egyoldalú tűzpárbajok, valamint a túlzottan lineáris pályaszerkesztés ehhez a felgyorsult játékmenethez egyáltalán nem passzol. A legtöbb fejezetet például kényelmesen teljesíteni lehetne röpke háromnegyed óra alatt, az állandó quick time eventek azonban olyannyira lelassítanak minket, hogy egy-egy pálya végigjátszására még az egyórás időintervallum sem lesz mindig elegendő.


Pedig a Capcom mindent elkövetett annak érdekében, hogy megfeleljen a mai divatnak – még járműveket is vezethetünk –, ezáltal felgyorsította a szereplőket, sőt, mozgáskultúrájukat is kibővítette, így a lassú cammogás helyett rohanhatunk, vetődhetünk, fedezékbe húzódhatunk, de ami talán a legszokatlanabb, még haladás közben is lehetőségünk lesz lövöldözni, ami a korábbi Resident Evil-epizódokra egyáltalán nem volt jellemző. A pisztoly és a kés mellett a kampányokban megjelennek majd a gépfegyverek is, és bár a gyógynövények gyűjtögetésének a lehetősége a klasszikusokat idézi, akadnak egészen logikátlan, mondhatni felesleges újítások.

Az egyik ilyen például a fejlődési rendszer megjelenése. Érdekesség, hogy míg a karakterfejlesztés megjelent, addig a fegyverfejlesztés eltűnt a játékból, holott ezzel a lehetőséggel egy kis színt lehetett volna varázsolni a már rövidebb távon is unalmassá váló összecsapásokba. A karakterfejlődéssel a Capcom mindemellett egy kis szerepjátékos elemet szeretett volna csempészni a Resident Evil 6-ba, azonban a tűzharcokhoz hasonlóan ez a részlet is olyan szürkére sikeredett, hogy a legtöbb rajongó bizonyára nem is fog elmélyedni benne alaposabban.


A tapasztalati pontokat – a lőszerrel egyetemben – többnyire elhullott ellenfeleinkből szedhetjük össze, elkölteni pedig a bevetések után tudjuk majd őket, ám a megvásárolható képességek olyannyira klisések, hogy amennyiben nem költjük semmire ezeket a pontokat, akkor sem ér majd minket különösebb hátrány, mert gyakorlati hatásukat csak nagyon ritkán tudjuk érzékelni a pályákon. A kampány során egyébiránt – bármelyiket is választjuk –, mindig párban teljesítjük az előttünk álló küldetéseket, és amennyiben nincs kéznél egy barátunk, akkor a mesterséges intelligencia gondoskodik arról, hogy minden rendben menjen.

A pályák indítása előtt lehetőségünk lesz karakterválasztásra, de itt dönthetünk afelől is, hogy menet közben tudjanak-e csatlakozni hozzánk a harcokhoz, vagy megmaradjon a parti magányos kihívásnak. Vélhetően felesleges kiemelni, de párban sokkal könnyebb elviselni a Resident Evil 6 hibáit, sőt, osztott képernyős módban, egy barátunkkal beszélgetve olyan lesz a végeredmény, mintha egy interaktív és elnyújtott akciófilmet élnénk át.