Metro: Last Light

A Metro: Last Light története a Metro 2033 után játszódik, így a korábbi részben megismert körítés fogad majd minket, az ismerős problémák, a náci Németország sajátosságait magán viselő ellenséges frakció, a nehézkes mindennapok és így tovább. Természetesen nem csak a sztori, hanem a játékmenet is legalább ennyire szoros kapcsolatot ápol a korábbi résszel, így újfent egy sajátos elemeket felvonultató FPS vár majd ránk, amelyben számtalan finomhangolást végeztek a fejlesztők. Az egyik legfontosabb, hogy sikerült finomítaniuk, illetve gördülékenyebbé tenniük a harcrendszert. Ez ugyan még mindig nem említhető egy lapon például a Battlefield-sorozattal, de a 4A Games csapatának nem is ez volt a célja, hiszen lényegesen lassabb tempót diktál az alkotás, ami ettől természetesen még egyáltalán nem válik unalmassá, sokkal inkább kiszámíthatóvá és hatásossá, ami a végeredmény más részeire is igaz.


Az egyedi és rendkívül interaktív világ mellett a fejlesztők igyekeztek például számtalan egyediséggel is színesíteni a játékot, így olyan apróságokról van szó, minthogy egy mini-játék segítségével tölthetjük fel zseblámpánk elemét - egy különleges "csináld magad" szerkezetről van szó -, vagy hogy megtisztíthatjuk gázmaszkunkat a szennyeződésektől. Ide sorolható még példának okáért Artyom órája is, ami jelzi, hogy mikor vagyunk árnyékban, sőt, a pontos idő mellett gázmaszkunk filterének állapotát is ellenőrizhetjük vele. Érdekesség, hogy bár ezúttal is rengeteg lehetőségünk lesz taktikázni a példaértékűen felépített pályákon, így például akár lopakodva is kijátszhatjuk a kampány - leolthatjuk vagy kilőhetjük a lámpákat, elszórakozhatunk az ellenfelekkel -, de a korábbi epizódhoz képest teljesen eltűntek azok az elemek, amelyek ráerősítettek az apokaliptikus hangulatra, és elhitették velünk, hogy minden esetben csak egy hajszálon függ az életünk.

Ennek köszönhetően például már nem kell spórolnunk a lőszerekkel, ami bár egyenes hozadékává vált az intenzívebb összecsapásoknak, de sokkal hihetőbb lett volna, ha rá vagyunk kényszerítve a takarékoskodásra. Ide sorolhatjuk még többek között a gázmaszkokhoz szükséges filtereket is, amelyekből minimális keresgéléssel is könnyedén összegyűjthetünk egy hátizsáknyit, és bár szükségünk is lesz rájuk - lévén a felszínen csak ezzel a kiegészítővel maradhatunk életben -, teljesen eltűntek azok a jelenetek, amikor a folyamatos harcok során még a filtereket is kétségbeesetten próbáljuk felkutatni a túlélésért.


Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy a végeredmény így is sokkal kellemesebb, sokkal nyugatibb lett, mint a Metro 2033 esetében volt, ez azonban csak a gördülékenyebb játékmenetre igaz, ami meglepő módon továbbra is jól válogatja a dinamikusabb és nyugodtabb részeket, így lesz, amikor percekig az árnyékokban lopózva tizedeljük az ellenség sorait, de akadnak pillanatok, amikor a Call of Duty-sorozatot megszégyenítő intenzitású képsorokat élhetünk majd át. A fentiektől azonban nem kell megijedni, mert a 4A Games ettől függetlenül is nagyon jól tudja, hogy honnan indult, illetve mit szerettek annyira a rajongók a bemutatkozó epizódban, így egy kicsit sem panaszkodhatunk például a hangulatra, illetve a lefestett világra, ami továbbra is olyan hatásosra sikeredett, hogy bár a valóságban biztosan nem szeretnénk ilyen körülmények között élni, de virtuálisan szó szerint élmény minden egyes, a világban eltöltött perc.