Metro: Last Light

Grafika: A Metro: Last Light azon túl, hogy egy rendkívül elragadó és kiválóan felépített poszt-apokaliptikus világot mutat be számunkra, mindezt olyan részletességgel, realisztikussággal és szépséggel teszi, ami példamutató lehet a jövő FPS-játékainak. Habár a Crysis 3-nál nem lehetne szebbnek nevezni a végeredményt, de az új Metro-epizód másként gyönyörködtet interaktív, az utolsó sarokig berendezett környezetével. De garantáltan mindenkinek tátva marad majd a szája akkor is, amikor első ízben látjuk meg a romokban heverő földfelszínt. A 4A Engine teljesítménye mellett érdemes kiemelni a háttérben megbújó fizikai motort, ami nagyon jól teljesít, így az objektumok - természetesen korlátozottan, de - rombolhatók, habár egy kicsit nagyobb szerepet is szánhattak volna ennek a tulajdonságnak az ukrán fejlesztők.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Szó szerint egyszerű, de mégis rendkívül ötletes, a tematikához maximálisan illő kezelőfelület kapott helyet a Metro: Last Lightban, ami igencsak átláthatóra is sikerült. A kezelőfelülettel kapcsolatban érdemes kiemelni, hogy a játékban minden segítséget, így az iránytűt, az időt vagy a rejtettségünket is főhősünkre integrálták a készítők, így például előbbit a térképpel együtt hívhatjuk elő, utóbbit pedig Artyom óráján tekinthetjük meg, ami egyértelműen nagy szerepet vállal abban, hogy maximálisan bele tudjuk élni magunkat a nagy kalandba.

Természetesen az irányítással kapcsolatban sem panaszkodhatunk, és bár nem kell a fedezékhasználattal bajlódnunk, de így is egy rakás más elemet kell memorizálnunk ahhoz, hogy túléljük az orosz metróalagutak veszélyeit. Ezek apró, de a végeredményt minden téren színesítő tényezők lesznek, úgy mint gázmaszkunk felhelyezése vagy a zseblámpánkban megtalálható elem töltőjének használata, netán a főszereplő töltényből készült öngyújtójának meggyújtása.

Játszhatóság: A Metro: Last Light ezúttal sem fáraszt minket a többjátékos móddal - ez egy külön alkotásként jelenik meg az év második felében -, de nincs is szükségünk rá, lévén a kampány olyan nagyszerűen rendezett, hangulatos és kerek egész történettel varázsol el minket, amit végigjátszva egy percnyi hiányérzetünk sem marad. Természetesen a 8-10 órás cselekményt meg lehetett volna hosszabbítani egy kooperatív móddal, de ne legyünk telhetetlenek.

Intelligencia, nehézség: Az egyetlen pont, ahol komolyabban bele tudnánk kötni a játékba - néhány apró bug és egyéb következetlenség mellett - az intelligencia, ami bár lényegesen sokat javult az elődhöz képest, összességében azonban még mindig komoly problémák tapasztalhatók vele kapcsolatban, főként ellenfeleink viselkedését tekintve, akikkel gyakran szimpla kacsavadászatot rendezünk a nagy harcok során. A nehézségre szerencsére már nem lehet panasz, kiválóan skálázottnak tekinthető, és könnyedén illeszkedik játékstílusunkhoz is.

Hangok, Zene: Habár az oroszos akcentussal felmondott angol szövegek borzasztóan sikerültek, de a játék egyéb részén az effektek és a zenék nagyszerűek lettek, rengeteget hozzátesznek a kampány hangulatához. Azért a szinkronszínészek ennél lényegesen jobb munkát is végezhettek volna.

Összegzés: A 4A Games ezúttal is sikeresen vette az akadályokat, és kis híján tökéletes formába öntve varűzsolta a képernyőinkre azt a veszélyes, de mégis csodálatos világot, amit Dmitry Glukhovsky regényeiben megálmodott. A Metro 2033-hoz képest óriási előrelépést tapasztalhatunk, ám ennél sokkal fontosabb, hogy a jellegzetes hangulat nem veszett ki a játékból, hiszen minden kétséget kizáróan ez az, ami megadja a végeredmény savát és borsát. Ha téged is elkapott korábban az első rész egyedisége, és szeretnéd ismét átélni azt az élményt, de sokkal kifinomultabb, sokkal nyugatiasabb formában, akkor a Metro: Last Lightban garantáltan nem fogsz csalódni. Jöhet a folytatás!