Nem jutunk a Vénusz sorsára

Egy új kutatás szerint a Föld ikertestvérének tekintett Vénusz már keletkezésekor forró és száraz volt, ezért bolygónk nincs eleve arra ítélve, hogy egy pokoli pusztasággá váljon.

A Vénusz és a Föld méretét tekintve egyforma, hasonló anyagokból épül fel, emellett még szomszédok is vagyunk. Azonban míg a Föld bővelkedik az életadó vízben és hemzseg az élettől, a Vénusz teljesen egy kiszáradt, savas és rendkívül forró környezettel rendelkezik. A bolygótudósok jó ideje úgy vélik, bármi történt is a Vénusszal, ami elindította ezen a sivárság felé vezető úton, az egy napon a Földön is bekövetkezhet.

Keiko Hamano és munkatársai által a Tokiói Egyetemen elkészített új modell azonban azt sugallja, hogy a Vénusz a kezdetektől ilyen lehetett. A bolygókat formáló ütközések hője olvadt magmával borította el az újszülött égitesteket. A Föld és a Vénusz valószínűleg gőz légkört alakított ki, ami fogságba ejtette a hő egy részét. Hamano szerint a Földhöz hasonló bolygók elég messze vannak a Naptól, hogy pár millió év alatt lehűljenek, gőzzel teli légköreik pedig folyékony óceánokba kondenzálódjanak. Ezzel szemben a csillagoktól kisebb távolságokban született bolygók, mint a Vénusz légkörét a napszél egyszerűen lehántja az égitestről, még mielőtt azok cseppfolyósodhatnának.


"Egyértelmű magyarázatot ad hogyan indulhatott el két különböző úton már a születéstől a Vénusz és a Föld, még ha az akkréciós folyamataik megegyeztek is" - kommentálta az eredményeket a New Scientist-nek Lindy Elkins-Tanton, a washington-i Carnegie Tudományos Intézet szakértője, aki szerint az új elméletet a potenciálisan lakható exobolygó kutatásokban is lehetne kamatoztatni.