"Ott vagyunk már?"

Szerencsére senki nem ül a Naprendszer peremén járó Voyager 1 fedélzetén, különben folyamatosan ezt a kérdést ismételgetnék.

Az űrszonda minden más emberi űreszköznél nagyobb távolságot tett meg a Földtől, de még mindig nem hagyta el a Naprendszert, annak ellenére, hogy az elmúlt években, sőt évtizedben is többször állították, már csak egy hajszál választja el a történelmi lépéstől.

A probléma részben annak tudható be, hogy nem tudjuk hol is húzódik pontosan a Naprendszer határa - csupán annyit, hogy egy mágneses buborék, a heliopauza széle jelöli ezt a vonalat, ahol a többi csillag befolyása dominánsabbá válik a Napénál. A Voyager 1 ennek a határmezsgyének a külső pereme felé sodródik, immár nyolc éve.

A június 28-án közzétett adatok arra utalnak, hogy a szonda bár újabb változásokat tapasztalt a környezetében, még mindig nem mondott búcsút naprendszerünknek. Ehelyett úgy fest, a rendszer úgynevezett mágneses hüvelye egy újabb fázisának a pereménél jár, amit mágneses hüvely kiürülési zónának kereszteltek el.

A szonda tavaly ötször szelte át ezt a területet, ami arra utal, hogy a határ hullámzó és turbulens. A mágneses hüvely mágneses mezejének ereje minden alkalommal drasztikusan megnövekedett, míg a töltéssel rendelkező részecskék száma csökkent. A műszerek emellett emelkedést mutattak a csillagközi kozmikus sugárzásban is, a mágneses mező iránya azonban nem változott, ami arra utal, hogy az űrjármű még mindig saját naprendszerünkön belül tartózkodik.