Kritikus szemmel: Flashback

Tisztán emlékszem azon szépséges időkre, mikor még gimnazistaként egy Sega MegaDrive-val múlattuk barátaim társaságában az időnket. A konzol egyik meghatározó címe volt a Flashback, mely bár rendelkezett számos hibával (az irányítás és a harcok nehézsége például), de a Delphine Software által felvázolt világ és a játékmenet egyszerűen magába szippantotta a játékosokat.

Velem is ez történt, az azóta eltelt időben számtalanszor vettem elő a programot, hogy újra belekóstoljak eme remekműbe. És botor módon azt gondoltam, hogy a VectorCell összekapja magát annyira, hogy ha nem is egy újabb klasszikust, de legalább egy, az eredeti színvonalát megközelítő alkotást tesznek majd le az asztalra. Hatalmasat tévedtem. De kezdjük az elején.



Miben rejlett anno a Flashback vonzereje? Nos, hősünk egyedi mozgáskultúrája mindenképpen a maradandó élmények közé sorolandó, ahogy a sztori és annak kibontása is. A menekülő ember és Az emlékmás felvállaltan az ihletők között szerepelt és ez meg is látszott a történeten. Az új sztori főszereplője szintén Conrad B. Hart, a Galaxia Bureau of Investigation szuper-ügynöke, akit ezúttal is a Titan egyik holdján tér magához és semmire nem emlékszik.

Akárcsak az előzőben, itt is először amnéziás ügynökként kalandozunk, majd bosszúra éhes nyomozók leszünk, végül a Föld utolsó reménységeként lépünk a színre. Ám míg az eredetiben ez a folyamat lassan zajlott le, addig itt már a sztori felénél tudjuk, mi is az egész lényege és már csak harcolnunk kell. Szóval a misztikum és talány, mint olyan hamar kifullad. Épp ezért 1993 vs 2013 1:0.

Conrad új külsőt is kapott és úgy fest, mintha az Uncharted sorozatból lépett volna a színre. Ráadásul immáron meg is szólal és szinte minden cselekedetét kommentálja, ám a viccesnek szánt mondatokon nem nevetünk, hanem inkább kínosan feszengünk. Conrad ugyanis így már nem egy, a körülmények áldozataként beállított hős, hanem egy nagyképű ügynök, aki nem nevezhető szimpatikusnak. 1993 vs 2013 2:0



Ami azonban előnyére változott, az az irányítás. A kultikus eredetiben azért akadtak nehéz pillanatok annak köszönhetően, hogy szinte minden mozgásunkat külön gombra tették. Ám most már az analóg karnak köszönhetően egyszerűbb az ugrás, gurulás és a célzás kivitelezése is. Ez mindenképpen jó pont, így 1993 vs 2013 2:1

És bár a célzás sokkal jobb lett, a harcok frusztrálóbbak. És nem azért, mert nehezebb legyőzni az ellenfeleinket, hiszen az eredetiben is elég nehéz volt győztesen kikerülni a csatákból. Ám míg ott viszonylag kevés küzdelemmel kellett szembenéznünk, mivel a játékmenet elsősorban a logikai részekre épített, addig itt folyamatosan lövünk és gurulunk és küzdünk valakivel vagy valamivel.