The Banner Saga

Kiadó: Stoic Studio
Fejlesztő: Stoic Studio
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium 4 1,8 GHz-es vagy AMD Athlon XP 1700+ processzor, Nvidia GeForce 210 vagy ATI Radeon X600 grafikus kártya, 1 GB RAM, 2 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Celeron E1200 DualCore 1,6 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 4000+ processzor, Nvidia GeForce 9500 GT vagy ATI Radeon X1900 GT grafikus kártya, 2 GB RAM, 2 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Shadowrun Returns, Fire Emblem Awakening
Kategória: RPG

A Bioware egykori munkatársaiból verbuválódott Stoic Studio első alkotása a taktikai szerepjátékok műfajában szeretne maradandót alkotni mind a különleges grafika, mind a sajátos játékmenet terén. Cikkünkből kiderül, hogy küldetésük sikerrel járt-e!

A Bioware nevét vélhetően egyetlen szerepjáték-rajongónak sem kell bemutatni, hiszen a legendás stúdió a múltban a műfaj egyik éllovasának számított, elég csak a nagyszerű Dragon Age: Origins-re vagy a Mass Effect-trilógiára gondolni. Mint minden átlagos fejlesztőcsapat háza táján, úgy értelemszerűen náluk is jöttek és mentek az emberek, de alighanem az egyik legnagyobb érvágás volt, amikor Alex Thomas, Arnie Jorgensen és John Watson egyszerre távoztak, méghozzá annak érdekében, hogy önerőből, hármasban mutassák meg a világnak azt, hogy mire is képesek felsőbb utasítás nélkül. A történtek után nem sokkal meg is alakították a Stoic Studiót, és elindítottak egy manapság igencsak népszerű Kickstarter-kampányt, aminek keretein belül az eredetileg remélt 100 ezer dollár helyett több mint 700 ezret sikerült összegyűjteniük a rajongóknak köszönhetően.

Ezek után a legtöbben már őszintén reménykedtek abban, hogy a srácok első saját alkotása magasan kiemelkedik majd az átlagból, amire nem csak szakértelmük és tapasztalatuk adott garanciát, hanem a megjelenés előtt fokozatosan érkező információk, valamint az előzménynek, de sokkal inkább kóstolónak tekinthető The Banner Saga: Factions is. A végleges változat alapján azonban immáron határozottan kiemelhető, hogy az alma nem esett messze a fájától, a Bioware egykori munkatársai ugyanis egy felejthetetlen alkotást tettek le az asztalra.




A The Banner Saga egy, az északi mitológiák, főként a vikingek által inspirált történetet kíván elmesélni nekünk. A sztori érdekessége, hogy szakít az összes klisével, ami jelenleg a szerepjátékos univerzumokban uralkodik, a fejlesztők ugyanis azt szerették volna, ha inkább egy közérthető, már-már történelmi érzetet tudnának kelteni a lefestett világgal. Természetesen csodálatos és fantasztikus elemek így is maradtak a játékban, példának okáért ott vannak a varázstárgyak, vagy a garantáltan mindenki kedvenceivé váló Varlok, a rendkívül bölcs, barbárnak kinéző óriások, akik nem csak tanácsaikkal, hanem erejükkel is nagy hasznunkra válnak majd a történet során.

A sztori egyébiránt egy óriási térképen, egy rendkívül alaposan kidolgozott világban játszódik, ahol bármerre is járunk, mindig vár majd ránk tennivaló, a sztori során pedig óriási hőstettek, megdöbbentő események, hatalmas csaták és hasonló témák részeseivé válhatunk majd attól függően, hogy merre visz minket az út. Mivel valóban hatalmas bejárható világ vár ránk, ezért a sztori maga is több szálon fut majd, sőt mi több, szerepjátékhoz hűen nagyon gyakran beleszólásunk is lesz abba, hogy merre gördítjük tovább az eseményeket, és érdemes ügyelnünk döntéseink hatására is. Előfordulhat ugyanis, hogy egy harcosunkat például úgy megsértjük, hogy éppen a legfontosabb csatában nem akar majd mellénk állni, de olyan esettel is találkozhatunk, hogy egy vereséggel végződő harc után hosszú napokig balszerencse sújt minket, seregünk moráljának csökkenéséről nem is beszélve.

Magáról a játékmenetről sokat elárul, hogy a The Banner Saga nem egy tipikus RPG, hanem egy művészi magasságokba emelkedő taktikai szerepjáték, amelynek mechanizmusát két részre lehetne osztani, így a körökre osztott csatákra, valamint a valós időben történő vándorlásra. A vándorlás során oldalnézetes formában láthatjuk hőseinket és teljes seregünket, amint megjárják a hatalmas térképen feltüntetett utakat, városokat és egyéb helyszíneket. A játék ezen részén göngyölíthetjük tovább a történetet, beszélgethetünk harcosainkkal, illetve táborozás esetén lehetőségünk lesz fejlesztésükre, aminek köszönhetően erősebbé tehetjük, de akár speciális támadásokkal vagy varázstárgyakkal is gazdagíthatjuk őket.

Szintén a táborozás nyújt lehetőséget arra, hogy rendezzük seregeink állapotát, így elegendő ellátmányt vásároljunk, gondoskodjunk csapatunk esetleges sebesültjeinek ellátásáról és így tovább. Túl bonyolult menedzsmentre nem kell számítanunk majd, méghozzá annak ellenére sem, hogy a háttérben meghúzódó koncepció elbírt volna egy a King Arthur-sorozatból ismert megoldást. Táboron kívül egyébiránt folyamatosan telnek a napok, változik a csapat morálja és gyakran összetétele is, hiszen rendszeresen utunkba sodor a játék újabb kalandokat, netán csatlakozni vagy csatázni vágyó katonákat, miközben csak rajtunk múlik, hogy milyen döntést hozunk ezekben a helyzetekben.




Egy azonban biztos, a csatákat nem tudjuk majd elkerülni, hiszen barbár vikingek volnánk, akik mindig is presztízsnek, lételemüknek vették, hogy harcoljanak. Ebből kifolyólag automatikus összecsapás sincs, minden esetben nekünk kell levezényelnünk az ütközeteket, még akkor is, ha biztosan tudjuk: nem jöhetünk ki győztesen az aktuális szituációból. Mielőtt bárki óriási háborúkra gondolna, a The Banner Saga keretein belül inkább csak a pár fős harcok dominálnak, de természetesen ahogy haladunk előre, úgy növekednek meg a pályák, és úgy szállhatunk szembe egyre több és több ellenféllel. Mielőtt azonban a rácsvonalakra felosztott és sajátos szabályrendszerrel ellátott harcmezőre lépnénk, minden esetben nekünk kell gondoskodnunk arról, hogy kiválogassuk azokat a harcosokat, akik velünk tartanak az ütközetben.

Sérült katonáinkat jobb nem kínozni, de amennyiben lehetőségünk van rá, használjuk ki a Varlokat - egyszerre ketten lehetnek mellettünk -, mert rendkívül nagy előnyt jelentenek, és mivel a fejlesztők úgy alkották meg a mesterséges intelligenciát, hogy az ne igazán kíméljen minket, ezért nagy szükségünk is lesz ezekre az óriásokra. Konkrétan a küzdelmek körökre osztottan zajlanak, így egyszer mi, másszor pedig az ellenfél lép, akárcsak például a sakkban. Taktikázni és gondolkodni van időnk, sőt mi több, nagy szükségünk is lesz rá, hiszen minden egyes karakter más és más tulajdonságokkal, valamint speciális képességekkel rendelkezik, és mivel mindannyian fejleszthetők is, a különbségek hosszabb távon még inkább kiütköznek majd. Ez a közérthetőséget ugyan nem segíti elő, viszont a harcok változatosságát annál inkább!




A karakterek esetében egyébiránt két érték lesz mérvadó az összecsapások során. Az egyik a páncélzat, a másik pedig az életerő. Az ellenfelek elpusztítása csak és kizárólag akkor sikerülhet, ha életerejüket nullára csökkentjük. Ehhez nem szükséges előbb meggyengíteni páncélzatukat, de sokkal nagyobb sebzést érhetünk el, ha mégis ezzel szeretnénk kezdeni. Az összecsapások során mindig mi dönthetünk arról, hogy mivel támadunk, és pontosan mire, illetve hogy használjuk-e az olyan segítségeket, mint például a szerencsepontok, amelyek korlátozott mennyiségben állnak a rendelkezésünkre, de az adott körben megnövelik az aktuális támadó erejét.

Talán írott formában a csaták egyszerűnek tűnnek, de rendkívül sok lehetőség áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy minden ütközet izgalmassá váljon, és csak rajtunk múlik majd, hogy mindezt kihasználjuk-e. Amennyiben ugyanis nem tesszük, a The Banner Saga sajnos már rövid távon is unalmassá válhat, nem mellesleg pedig komoly kudarcélményt is okozhat, hiszen nagyon könnyű elveszíteni a meccseket, és a legtöbb esetben nincs ismétlés vagy újrapróbálkozás, a bukás éppen úgy hozzájárul a történethez, mint a győzelem.




Grafika: A legtöbb független fejlesztésű videojáték - nagyon helyesen - ma már nem a realisztikus ábrázolással és grafikával szeretne kitűnni a színtéren, sokkal inkább az egyediséggel és a művészi megközelítéssel. A The Banner Saga egy újabb nagyszerű példája annak, hogy miként lehet kreativitással zseniális külcsínt alkotni, a játék ugyanis nagybetűs művészetnek tekinthető, amit nem véletlenül hasonlítanak nagyon sokan az 1959-es Csipkerózsikához és egyéb Disney-rajzfilmekhez. A Stoic Studio ugyanis egy olyan színes és egyben csodálatos küllemet álmodott meg, amit kalandjátékok, képregények és animációs filmek is megirigyelhetnének. Ehhez pedig ráadásul még túl nagy gépigény sem társul, így a több éves, nem kifejezetten játékra megálmodott számítógépek is boldogulnak a futtatásával. Csodálatos és kiemelkedő munka!

Kezelőfelület, irányíthatóság: A The Banner Saga kezdetén egy nagyszerű betanító mód vezet be minket az alkotás rejtelmeibe, így alig pár perc alatt elsajátíthatjuk az elsőre kicsit bonyolultnak tűnő, de valójában mégis letisztult kezelőfelületet. A fejlesztők érezhetően az egyszerűségre, de sokkal inkább a logikusságra törekedtek, aminek köszönhetően az irányíthatóság sem hagy maga után kívánnivalót, nagy általánosságban például kizárólag az egérrel le tudjuk vezényelni még a legvéresebb összecsapásokat is.

Játszhatóság: Önmagában a The Banner Saga többjátékos módot nem tartalmaz, de a korábban megjelent The Banner Saga: Factions-nek köszönhetően mégis szerezhetünk magunknak efféle tapasztalatokat, ám a nagyszerű történet miatt egyedül is óriási élményt nyújt bárkinek. Kissé sajnálatos, hogy kooperatív mód, netán helyileg játszható multiplayer nem kapott helyet benne, hiszen ezzel egy kicsit ellensúlyozták volna a készítők a hosszabb távon jelentkező ismétlődéseket, ami könnyen unalomba fullaszthatja a végeredményt.

Intelligencia, nehézség: A Stoic Studio emberei érezhetően egy régi vágású játékot szerettek volna megalkotni a The Banner Saga képében, ami leginkább a nehézségen és az ellenfelek mesterséges intelligenciáján mutatkozik meg. Hiába választjuk ugyanis a legkönnyebb fokozatot, a csaták már az első játékbeli napok után alaposabban is megizzaszthatnak minket, ami nem csak pozitívum, hanem gyakran negatívum is, méghozzá elsődlegesen azért, mert a legtöbb ütközetet nem ismételhetjük meg, így amennyiben veszítünk, akkor azon már nem szépíthetünk.

Hangok, zene: Érezhető, hogy egy nagyon szűkös költségvetés állt az alkotók mögött a munkálatok során, hiszen bár vannak szinkronok és zenék is, amelyek megfelelnek az elvárásoknak, de nagyon sok szöveg még narrációval sincs ellátva, ami egy kicsit zavaró lehet az összkép tekintetében, nem mellesleg pedig csökkenti az alkotás értékét is.

Összegzés: A The Banner Saga a 2014-es esztendő első felének egy igencsak kellemes meglepetése lett, hiszen bár nem számítottunk érkezésére, összetett játékmenetével, kiváló történetével és elképesztően csodálatos küllemével mégis azonnal levett minket a lábunkról. Hibái ugyan akadnak, így a nehézségen még lehetett volna például mit csiszolni, mint ahogyan a harcok változatosságán is, de amennyiben szeretnél megismerni egy egészen újszerű szerepjátékos élményt, akkor itt a nagy alkalom.