Castlevania: Lords of Shadow 2

Kiadó: Konami
Fejlesztő: Mercury Steam
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E4600 2,4 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 4800+ processzor, Nvidia GeForce GT 330 vagy ATI Radeon HD 3600 grafikus kártya, 1 GB RAM, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q8200 2,3 GHz-es vagy AMD Athlon II X4 620 processzor, Nvidia GeForce GT 740 vagy ATI Radeon HD 6670 grafikus kártya, 2 GB RAM, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Castlevania: Lords of Shadow, DMC Devil May Cry
Kategória: külsőnézetes akció

A MercurySteam elkészítette a nagyszerűen sikerült Castlevania: Lords of Shadow folytatását, de bármennyire is szerettek volna jobbat alkotni az elődnél, a végeredmény inkább alulmúlta azt. Játéktesztünkből kiderül, hogy hol hibáztak a fejlesztők!

Azok a rajongók, akik csak pár éve ismerkednek a játékvilággal, a Castlevania-sorozatra bizonyára egy középszerű God of War-pótlékként tekintenek annak ellenére is, hogy a MercurySteam stúdiójának sikerült hosszú ideje először ismét friss életet lehelnie a franchise-ba. A fenti kijelentés azonban egy óriási paradoxonnak tekinthető, hiszen a Castlevania története a nyolcvanas évek közepére nyúlik vissza, amikor Kratos vagy Dante még elméleti síkon sem léteztek, de talán még megálmodóikat is jobban érdekelhették a csörgők, mint a játékkonzolok. A Konami legendás alkotása tehát inkább hatásként szolgálhatott a manapság népszerű hack and slash címek számára, ami azért tűnhet hihetetlennek, mert a kétezres években egyetlen olyan epizóddal sem gyarapodott a sorozat, amire szívesen emlékeznénk vissza, így kis híján a Symphony of the Night óta csak a középszerűség volt jellemző rá.

A Lords of Shadow azonban 2010-ben mindent megváltoztatott, hiszen a Belmont család történetét valami egészen más, valami egészen újszerű formában mesélte tovább, aminek voltak ugyan hiányosságai, de messze a legértékelhetőbb Castlevania-játék volt az elmúlt közel két évtizedből, ami ráadásul egy olyan befejezést kapott, hogy a rajongók tűkön ülve várták a folytatást. A második rész pedig most meg is érkezett - sőt, végre a PC-seknek sem kellett éveket várniuk rá -, de hiába alkalmazták a fejlesztők a bevált receptet, a Castlevania: Lords of Shadow 2 mégsem lett olyan hatásos és kiemelkedő, mint közvetlen elődje.




Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Hogy ez pontosan miért van így, azt nehéz lenne egyetlen mondatban megfogalmazni, de a legjobban talán azzal lehetne érzékeltetni, hogy a végeredményen eluralkodott a teljes káosz és logikátlanság, mintha a MercurySteam fejlesztői nem tudták volna, hogy pontosan mit is akarnak, mivel is múlják felül az elődöt. Ez a bizonytalanság sajnos már a történetben is megmutatkozik, hiszen hiába ért véget mondhatni fantasztikusan az első rész, és hiába folytatódik minden szinte pontosan ugyan ott, a játékból hiányzik a rendszeresség. Ha mindez nem lenne elég, az alkotóknak gyakran a sorozat határait is sikerült átlépniük, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy Zobek oldalán a modern kor vár ránk, a sztori szerint ugyanis az eltelt évek alatt egykori otthonunkra bűnös városok, sötét utcák és még sötétebb sikátorok épültek, amelyeket pokoli teremtmények járnak.

Gabriel Belmont, aki - vigyázat, spoiler következik! - tulajdonképpen maga Dracula, természetesen nem vesztette szem elől korábbi célját sem, így dimenziókban és időben ugrándozva, gonosz lények millióival szembeszállva továbbra is a sötét oldal ellen harcol, hogy beteljesíthesse végzetét. A fináléig azonban annyi fordulat, valamint váratlan, de sokkal inkább logikátlan esemény keresztezi majd útját, hogy ember legyen a talpán, aki az egyébként kissé összecsapottra sikeredett végkifejletig pontosan tudja majd, hogy mikor mi, de sokkal inkább miért is történt a kampány során. Nem is kérdéses, hogy ennél sokkal többet vártunk, ami sajnos igaz az alkotás többi részére is.




A Castlevania: Lords of Shadow 2 játékmenete az alapokat tekintve természetesen szinte mit sem változott elődjéhez képest. Ennek köszönhetően ismét a harcok, az ügyességi feladványok, valamint a fejtörők kapták a központi szerepet, de akárcsak korábban, az akció ezúttal is mindennél fontosabb lett. Megmaradtak a könnyedén kivitelezhető, és rendkívül látványos kombók, a különleges fegyverek, valamint a speciális vámpírképességek is, amelyeket alkalmazva hol tüzes ököllel, hol lélekszívó karddal keserítjük meg ellenfeleink életét, akik között bizonyos időközönként nehezen, valamilyen különleges taktikával legyőzhető főgonoszokat is találhatunk majd.

Érdekesség ugyanakkor, hogy mind az ügyességi, mind a logikai fejtörők száma alaposan lecsökkent a kampány során, ami sajnos a változatosság rovására is ment, hiszen az első részben rendre feldobták a sztorit az efféle színesítések, most azonban alig-alig találkozhatunk velük, és akkor is csak a jól ismert klisék ismétlődését tapasztalhatjuk meg. A pályákon ezenfelül továbbra is lehetőségünk lesz gyűjtögetni különféle háttéranyagokat, mint ahogyan természetesen karakterünk fejlesztésére is lehetőségünk nyílik, így újabb képességekkel és tulajdonságokkal vértezhetjük fel Gabrielt. Hogy ezek után akkor mégis mi a probléma a Castlevania: Lords of Shadow 2-vel?




Összességében a negatívumok gyökerei az újdonságokban keresendők, így például a nyitott világ megjelenésében, ami részben átverés volt a fejlesztők részéről, hiszen bár lényegesen nagyobb területeket járhatunk be főhősünk oldalán, ezek azonban mégis töltési időkkel elválasztott helyszínekből tevődnek össze. A Castlevania: Lords of Shadow első részének ugyanakkor kifejezetten jól állt a lineáris megközelítés, és a közérthetőség, valamint a logikusság érdekében a folytatáshoz is lényegesen szerencsésebb lett volna ezt az alternatívát választaniuk a fejlesztőknek. A mostani rendszerben ugyanis gyakran érezzük majd magunkat elveszettnek, de elég például, ha csak egy kicsit nem figyelünk oda a történetre - gyakran még az sem segít, ha igen -, és máris nem értjük, hogy miként kerültünk egy középkori várkastélyból egy modern városba, ahol óriási robotokkal küzdünk, holott korábban még pokoli teremtményekkel harcoltunk.

Talán még ennél is problémásabb, hogy ez a modern kori szál olyan idegen, és annyira távol áll a Castlevania-sorozattól, mintha a The Witcher következő része nem a jól ismert fantáziavilágban, hanem például egy modern amerikai metropolisz történelmi városrészeiben játszódna. A franchise régi rajongói például bizonyára sosem gondolták volna, hogy a Belmont család egyik tagja a jövőben gépágyúval felszerelt harci lépegetőkkel nézhet farkasszemet, de a Lords of Shadow 2-ben ez is megtörtént, és akkor még szóba sem hoztuk az olyan pillanatokat, amikor főhősünk oldalán patkánnyá változva kell kalandoznunk. Sokak szerint ez már tényleg a franchise nevének megcsúfolása!




Grafika: Az elhangzottakon kívül a Castlevania: Lords of Shadow 2 a grafika terén sem tudott túl kiemelkedőt mutatni, habár nem is vártunk tőle forradalmit azok után, hogy a MercurySteam nem egy újgenerációs videojátékot álmodott meg. Természetesen láthattunk mostanában csúnyább alkotásokat, sőt mi több, akadtak egészen jól eltalált pillanatai is a játéknak, de az összkép így is csak alig lett jobb egy erős közepesnél. Nagy pozitívuma ugyanakkor, hogy szinte bármilyen számítógépen könnyedén futtatható, mert egyáltalán nem magasak a követelményei.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A kezelőfelület tekintetében az első részben jól ismert formula felújított változata fogad minket, ami megmaradt letisztultnak és átláthatónak, az irányíthatóság terén azonban akadtak problémák. A fejlesztők ugyanis egyszerűen lusták voltak arra, hogy integrálják a játékba a PC-s billentyűket, így szó szerint órákig is eltarthat, míg megtanuljuk, hogy az Xbox 360 kontrollerének jeleihez milyen gombok passzolnak, ami főleg - az amúgy kikapcsolható - QTE-jelenetek során okoz komoly problémát. Hogy pozitívummal is szolgáljunk, az alkotók legalább a kamerakezelésen javítottak, így a fix és amúgy mindig rossz szögben mozgó képernyő felett most már végre teljes uralmunk van, a legtöbb esetben tehát úgy és olyan szögből éljük át a kalandokat, ahogyan nekünk a legkényelmesebb.

Játszhatóság: Habár egy kooperatív mód alaposan fel tudta volna dobni a Castlevania: Lords of Shadow 2-t, de a fejlesztők ezúttal sem gondoskodtak többjátékos élményekről. Ezt némileg ellensúlyozza, hogy a játék 15-20 órányi elfoglaltságot biztosít, és amennyiben a végkifejlet után lesz kedvünk nekilátni ismét, a New Game + okozhat meglepetéseket.

Intelligencia, nehézség: A játék ellenfelei továbbra sem kiemelkedő intelligenciájukról híresek, ellenben szinte mindegyik teremtmény rendkívül szívóssá vált, ami még a legkönnyebb nehézségi szinten is komoly fejtörést okozhat azok számára, akik képtelenek memorizálni a kombinált ütéseket. Az egérpusztító taktikával ugyanis itt garantáltan nem megyünk majd semmire, amennyiben tehát nem tanuljuk meg a speciális támadásokat, rengeteg kellemetlen élményünk lehet, amit tovább fokoz a nehézkes irányítás is.

Hangok, zene: Amiben vitán felül verhetetlen a Castlevania: Lords of Shadow 2, az nem más, mint a zene. A háttérben ugyanis olyan dallamok bukkannak fel, amelyek szó szerint megédesítik a kalandokat, habár csodákra sajnos még ezek a zeneművek sem képesek, sőt mi több, a nagyszerű szinkronoktól sem válik jobbá a végeredmény.

Összegzés: Az első rész után óriási elvárásaink voltak a Castlevania: Lords of Shadow 2-vel szemben, azonban a fejlesztők még azt a színvonalat sem voltak képesek hozni. Habár Gabriel Belmont legújabb kalandja rengeteg emlékezetes, mi több kellemes percet tartogat, de az összecsapott és logikátlan történet, a hasonló jelzőkkel illethető játékmenet, valamint az erőltetett modern szál inkább rombolja a sorozat renoméját. Ha tetszett az első rész, és szeretnéd befejezni a megkezdett cselekményt, mindenképpen tegyél vele egy próbát, de ne várj tőle túl sokat!