Lara Croft and the Temple of Osiris

Kiadó: Square Enix
Fejlesztő: Crystal Dynamics
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E4400 2 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 3800+ processzor, Nvidia GeForce GT 520 vagy ATI Radeon HD 6450 grafikus kártya, 2 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-750 2.6 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 955 processzor, Nvidia GeForce GTX 650 vagy ATI Radeon R7 250X grafikus kártya, 4 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Lara Croft and the Guardian of Light
Kategória: akció/kaland

Folytatódik Lara Croft csodálatos és varázslatos utazása, amelynek keretein belül ezúttal ősi egyiptomi mítoszokat ismerhetünk meg Ozirisz feltámasztásának érdekében. Játéktesztünkből kiderül, hogy miként sikerült a Lara Croft and the Temple of Osiris!

Sokan a mai napig nem tudnak mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy Lara Croft, avagy a játékvilág legismertebb női szereplőjének karakterét már nem csak a Tomb Raider-sorozatban, hanem egy ahhoz részben kapcsolódó mellékszálban is viszontláthatják. A háttérben meghúzódó okokat sokáig lehetne fejtegetni, de nagy valószínűséggel a Crystal Dynamics és a Square Enix azért döntött akkoriban a Lara Croft and the Guardian of Light elkészítése mellett, hogy egyrészt még több pénzt húzzanak ki a régésznő kultuszából, másrészt pedig kitöltsék az időt az akkori a Tomb Raider Underworld, valamint a 2013-as Tomb Raider közötti öt ínséges esztendőben.

A kooperatív élményekre kiélezett, izometrikus nézetű akciókaland ugyan nem okozott óriási sikert, de arra valóban tökéletesen megfelelt, hogy a rajongók ismét felelevenítsék Lara Croft kalandjait. Ezek után várható volt, hogy a jövőre érkező Rise of the Tomb Raider előtt újra visszatér a kérdéses mellékszál, ami elődjéhez képest minimális újdonságot, ám rengeteg új kalandot és izgalmat hozott magával.




A Lara Croft and the Temple of Osiris Egyiptomba repít majd el minket, ahol hősnőnk éppen egy rivális régésszel hadakozik azért, hogy elsőként juthasson el Ozirisz eltűntnek vélt templomába, illetve megkaparinthassa az istenség híres pálcáját. Carter és Lara azonban olyan szoros, már-már vérre menő küzdelmet folytat az ereklyéért, hogy sikerül egyszerre megérinteniük azt, aminek hatására kiszabadítják évezredes fogáságából Széth-et, a sötétség és a káosz istenét, aki átokkal sújtja a két szereplőt. Hogy elkerülhessék végzetüket, avagy a halált, versenyt futnak az idővel azért, hogy feltámasszák Oziriszt, aki segítséget nyújthat Széth legyőzésében, ezáltal pedig az átok semlegesítésében.

Ehhez a két régésznek nincs más teendője, mint összegyűjteni Ozirisz testrészeit, amihez egyiptomi sírok és útvesztők tucatjain kell átverekedniük magukat, miközben száz és száz veszély vár rájuk. Óriási szerencséjükre nem kell egyedül véghezvinniük embert próbáló küldetésüket, hiszen a kaland során segítségül szegődik melléjük Ízisz és Hórusz, avagy Ozirisz felesége és fia, akik szintén azzal a céllal térnek vissza a halandók világába, hogy legyőzzék régi ellenségüket. A sztori tehát egy nagyszerű felütéssel veszi kezdetét, és bár későbbi csavarokkal, illetve fordulatokkal nem szolgál, így is képes fenntartani a figyelmet az amúgy nagyszerűen sikerült fináléig. Addig azonban igencsak hosszú út vezet, és csak rajtunk múlik majd, hogy miképpen járjuk végig.




Akárcsak ugyanis a közvetlen előd, a Lara Croft and the Temple of Osiris is lehetőséget ad arra, hogy egyedül, vagy inkább három megbízható társ oldalán nézzünk szembe a megpróbáltatásokkal. A kooperatív módnak köszönhetően tagadhatatlanul nagyobb élmény lesz minden egyes újabb földalatti útvesztő felkutatása, de leginkább a főellenfelek legyőzése tekinthető gördülékenyebbnek általa.

Aki azonban egyedül, Lara oldalán szeretné átélni a nagy kalandokat – akárcsak az első Tomb Raiderben, amire sok helyen hasonlít is a játék –, az is minden probléma nélkül megteheti, noha néhány fejtörő esetén egy kicsit ügyesebbnek, illetve leleményesebbnek kell lenni ebben az esetben. Az alkotás játékmenete ezúttal is az intenzívebb akciók, valamint a különféle ügyességi és logikai fejtörők ötvözésére épít, mindezt izometrikus kameranézetből, rendkívül lineáris pályákkal a főszerepben.

A harcok tekintetében főhősünk oldalán számtalan fegyvert bevethetünk majd, ezáltal Ozirisz botja mellett sörétes puskákat, gépkarabélyokat és pisztolyokat is, de gyakran használhatjuk fel a tömegesen érkező ellenfelek likvidálásához a korlátlan mennyiségben rendelkezésünkre álló bombákat. Természetesen lesznek olyan ellenfelek – főként a nagyobb csúnyaságok –, amelyek legyűréséhez fortélyra, vagy valamilyen specifikus fegyverre lesz szükségünk, ennek köszönhetően akadnak például mitológiai teremtmények, amelyeket csak Ozirisz botjával győzhetünk le.




Szerencsére azonban a Lara Croft and the Temple of Osiris nem csak az amúgy kissé gyengécske és egysíkú összecsapásokból épül fel, hanem nagy szerepet kapnak benne a különféle fejtörők is, amelyek a játék legélvezetesebb elemei közé sorolhatók, és szerencsére gazdagon színesítik a kampányt. Összességében két fajtájukat különíthetjük el egymástól, hiszen vannak ügyességi és logikai feladványok. Mivel többnyire minden pályán egyiptomi sírokat és földalatti útvesztőket fedezünk fel, számolnunk kell azzal, hogy bárhol találkozhatunk trükkös csapdákkal, legyenek azok földből előtörő vagy a falból kilövellő dárdák, halálos sebzésű mozgó platformok, robbanószerkezetek, leszakadó padlók, vagy mennyezetek és így tovább.

Mindezek alapból is komoly fenyegetést jelentenek, de igazán halálossá akkor válnak, ha például menekülünk valami elől, vagy fontos, hogy időben odaérjünk valahová. Ügyességünk mellett azonban gyakran leleményességünket is meg kell csillogtatnunk – ez a ritkább eset –, így például mozgó energiaforrásokat vagy robbanótölteteket kell a helyükre tolnunk, esetleg tükröket kell a megfelelő szögbe állítanunk ahhoz, hogy Ozirisz botjának halálsugarával kinyithassuk a továbbjutáshoz szükséges átjárót.

Sajnálatos, hogy a Crystal Dynamics emberei érezhetően nem akartak túl jó ötleteket megvalósítani ezen a téren – nehogy a következő Tomb Raiderre semmi se maradjon –, ezáltal hiába kívánná meg az egyiptomi körítés, túl kevés és igencsak egysíkú logikai feladatokkal találkozhatunk a játékban, ami így elég hamar képes átmenni önismétlésbe. Szerencsére azért van annyi potenciál minden egyes szinten, hogy az újabb és újabb pályák miatt tovább haladjunk legfőbb célunk felé, de amennyiben meg is fáradnánk a számtalan feladat, vagy harc során, felüdülést jelenthet például a pályákon elrejtett megannyi gyűjtögethető extra, illetve megtalálható ereklye, amelyek mellett még arra is lehetőségünk lesz, hogy főhősünkre új ruhákat, kiegészítőket és egyebeket aggassunk.




Grafika: Mivel a játékot a Tomb Raider: Underworld grafikus motorja hajtja meg, a mai címekhez mérten a küllem több éves lemaradásban van, így ami a 2010-es elődnél még megfelelt, az mára alaposan megkopott. A döntött felsőnézet miatt ugyan a hiányosságok szerencsére nem túl szembetűnőek, de az átvezetők alatt azért látszik, hogy itt nem mai technológiák dolgoznak. Cserébe a Lara Croft and the Temple of Osiris legalább nagyon jól optimalizált, több éves konfigurációkon is könnyedén futtatható, ami a kooperatív élmények, vagy Lara kedvelőinek bizonyára nagy öröm. A mai követelményekhez képest viszont a látvány csak gyenge közepes!

Kezelőfelület, irányíthatóság: A Lara Croft and the Temple of Osiris kezelőfelülete igencsak fapadosra sikeredett, aminek köszönhetően legalább az átláthatóságra nem panaszkodhatunk, ellenben az irányításról nem lehetne ilyen pozitívan nyilatkozni. A fix kameranézetnek köszönhetően ugyanis nagyon nehéz meghatározni főhősünk helyzetét, illetve mozgásának irányát a térben, de dolgunkat tovább nehezíti, ha kontroller helyett billentyűzettel akarjuk átélni a kalandokat. Ilyen esetekben az ügyességi fejtörőkre a kellemes jelző helyett inkább a rémálomszerű kifejezést lehetne alkalmazni.

Játszhatóság: Ha egyedül, csak a történet miatt szeretnénk átélni Lara Croft legújabb történetét, akkor 5-6 óra alatt teljesíthetünk minden feladatot, de a számtalan gyűjtögetni valónak köszönhetően az alaposabbak akár meg is duplázhatják majd ezt az értéket. Ami azonban a szavatosságot alaposan megnöveli, az egyértelműen a kooperatív mód jelenléte, aminek köszönhetően szinte korlátlan mennyiségben újrajátszható a játék úgy, hogy közben egyszer sem futunk bele ismétlődésekbe.

Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia a stílus miatt nem sok vizet zavar a Lara Croft and the Temple of Osirisben, noha az ellenfelek kicsit erőszakosak, és tömegesen támadnak, de ennél sokkal zavaróbb a nehézségi szint kiegyensúlyozatlansága. A játék összességében ugyanis túl könnyű, a harcokban nincs kihívás, a fejtörőkkel pedig még egy óvodás is elboldogulna, ellenben gyakran mégis megizzadunk majd a képernyő előtt, mert a rossz irányításnak és kamerakezelésnek köszönhetően szinte ellehetetlenül a folyamatos haladás.

Hangok, zene: Noha nem fektettek túl nagy összeget a fejlesztők a játék elkészítésébe, a szinkronok és az egyéb hangok mégis meglepően jól, ízlésesen sikerültek, így még Lara Croft is erőteljes orgánumot kapott, de amik kerekebbé teszik a történetet, azok az autentikus egyiptomi dallamok, amelyek igazi varázslattal töltik meg a pályákat.

Összegzés: A Lara Croft and the Temple of Osiris összességében nem lett egy rossz játék, de a Rise of the Tomb Raider előtt, illetve az első mellékszál után egy kicsit feleslegesnek tűnik. A játékmenet szempontjából újdonságokat ugyanis egyáltalán nem tartalmaz, a fejtörők is gyermeki egyszerűséggel rendelkeznek, egyedül a történet, valamint az újabb élmények miatt érdemel meg legalább egy végigjátszást, ami a kooperatív módra hatványozottan igaz. Ha szeretted korábban a Lara Croft and the Guardian of Light-ot, az Ozirisz köré font legújabb kaland is biztosan tetszeni fog, ha nem közelítesz felé túl nagy elvárásokkal.