Lájkok által körülölelt magány

Egyre többen vannak, akiknek az életét a megosztások és a lájkok határozzák meg, és ez azért van, mert a szoftvereket szándékosan úgy tervezik, hogy addiktívak legyenek.

Az austini South by Southwest (SXSW) digitális fesztivál egyik fő témája az volt, hogy nagyon sok felhasználó magányos, annak ellenére, hogy a világhálón rengeteg baráttal és ismerőssel rendelkezik. A BBC globális online felmérésében a 16 és 24 év közötti felhasználók 40 százaléka nyilatkozta azt, hogy gyakran, vagy nagyon gyakran magányosnak érzi magát. Az arány sokkal magasabb volt, mint az összes többi korosztály esetében. A konferenciateremben lévőknek ez nem volt újdonság, majdnem minden kéz a levegőbe emelkedett arra a kérdésre, hogy egyetértenek-e azzal, hogy a közösségi média ugyanolyan egészségtelen-e, mint a gyorséttermi kaja. Az aggodalom mértékét jelzi, hogy több szekcióbeszélgetés is foglalkozott a közösségi média egészségre gyakorolt hatásával.

A 21 éves Gabby Frost évek óta részt vesz fiatalkorúak öngyilkosságainak a megelőzésében és emlékeztette a megjelenteket az úgynevezett Z generációra nehezedő nyomásra. Amint elmondta, a tinédzserek folyamatosan amiatt aggódnak, hogy hány követőjük van és mennyi lájkot kaptak az Instagramon, ez pedig árt a szellemi egészségüknek. Ezzel párhuzamosan viszont a közösségi média a legjobb lehetőség arra, hogy valaki elérje, hogy meghallgassák és másokkal megbeszélhessen dolgokat.


Sokakat zavar az, ha például nem elég népszerűek ahhoz, hogy elhívják őket házibulikba, de közben látják, hogy a többiek jól érzik magukat. Vannak, akik mindenképpen meg akarják mutatni magukat, de olyanok is akadnak, akiket rendszeresen zaklatnak. Ez a generáció az elismerést interakciókban és a lájkok számában méri. A pszichológiai következmények kimutatása nehéz, de azt tudni lehet, hogy 2005 és 2014 között 37 százalékkal nőtt a depressziós amerikai tinédzserek száma. Fizikai tünetek is vannak, az elhízás és a magas vérnyomás szorosan kapcsolható az eltúlzott használathoz.

Az SXSW résztvevői megfogalmaztak egy olyan észrevételt is, hogy humánus fordulat kellene a szoftverfejlesztésben és arra nem csupán a mesterséges intelligenciával összefüggésben lenne szükség. Aza Raskin, a Humán Technológiai Központ társalapítója azt nyilatkozta, hogy már megbánta, hogy 2006-ban megalkotta a "végtelen görgetés" funkciót, mert azóta számos honlapnak és alkalmazásnak gyakorlatilag nincs vége, s a felhasználók folyamatosan új tartalmakkal szembesülnek. "Ez a webdizájn-technika naponta 200 000 emberöltő elpazarlásáért felelős, ellopja a szabad akaratunkat."

Kiemelte, hogy nem véletlenül függők a mai fiatalok a közösségi platformoktól, ezek szándékosan úgy vannak tervezve, hogy addiktívak legyenek. "A kedvenc alkalmazásaid minden egyes lapján emberek százai dolgoztak, akiket azért fizettek, hogy felkelés után azonnal az legyen az érzésed, hogy meg kell nyitnod a programot. Ezek a felületek kábítószerként működnek. A cégek nem azt mutatják meg nekünk, amit látni akarunk, hanem amit szerintük muszáj megnéznünk" - mondta.

Douglas Rushkoff egykori kiberpunk szerint "embernek lenni csapatsport". "A kapitalizmus versenyszelleme és az exponenciális növekedés mítosza elnyom mindent, de semmi sem növekszik folyamatosan, csak a rák, ami végül megöli a gazdatestet." Hozzátette, hogy már nem ismerhetők fel az emberi dolgok a technikában, hanem csak a technikai dolgok vehetők észre az emberekben. Ugyanezt észlelte Jamil Zaki pszichológus is, aki az emberi empátiát kutatja. Ő úgy vélte, hogy a digitális kommunikáció és a városi élet névtelensége megváltozott, számára ezért nem a magányosság a digitális korszak központi problémája, hanem az emberi empátia elvesztése. Szerencsére pozitív folyamatok is vannak, a fiatalokat egyre inkább érdekli a mentális egészség témája, emiatt a piaci szereplőknek alternatív módokat kell találnia a tartalmuk iránt egyre kevésbé érdeklődő közönség elérésére.